---

Tartalom

Bevezető
A szerző előszava
"Szabadulás" Kistarcsáról
Kényszermunkatábor szovjet mintára
Megérkezés a pokolba
Munkatábor vagy haláltábor?
A szökés
A halál árnyékában
Emberek az embertelenségben
Ávósok
Meghiúsult remények
Fogságból rabságba
Utóhang
A tanú - önmagáról
Faludy György versei
  Recski est
  A felsőbbrendű ember
  Búcsú Recsktől (részletek)
Magyarázat a recski kényszermunkatábor rajzához
Térkép és rajz

---

Előszó

Az itt közreadott írás nem tanulmány a recski táborról, olvasó egy előadás szövegét veszi kézbe. Feladatom annakidején -1980 őszén - a tanúskodás volt, nem a téma módszeres Azóta megalakult a Recski Szövetség - a recski kényszermunkatábor volt rabjainak nemzetközi képviselete -, amelynek egyik célja épp a visszaemlékezések, adatok, tények összegyűjtése; majd rendszeres feldolgozása és egy dokumentum-kötet kiadása. A Szövetség ügyvezetőjének, Sztáray Zoltánnak "A recski kényszermunkatábor" című írása a müncheni Új Látóhatár XXXII.-3./4. számában gerince lehet a tábor részletesen megírandó történetének. Még akkor is, ha a tényeket, adatokat rendszerezve és szabatosan közlő tanulmány itt-ott személyes vallomássá válik. Azt hiszem, aki a recski poklot megjárta, sohasem lesz képes "tárgyilagos" szárazsággal írni róla; a teljes igazság mégis ezekből az írásokból kerekedik majd ki.

Az én előadásom elejétől a végéig személyes tanúvallomás, úgy is olvasandó. Nem szükségképpen a legfontosabb szereplőket s a legjelentősebb eseményeket említem; azt mondom el, ami velem s a környezetemben történt, aminek tehát élő tanúja voltam. Abból is csak annyit, amennyi a szűkreszabott keretekbe belefért s az általam - talán önkényesen - választott gondolatmentbe beleillett.

Két dologra azonban ügyeltem. Az egyik, hogy igazmondásra törekedjem, amikor tényeket, adatokat közlök; a másik, hogy a panaszkodást, a sajnáltatást, a gyűlöletszítást elkerülő emberi hangon szóljak az embertelenségről. De mégis úgy, hogy a hallgató - s most már az olvasó - tudatára ébredjen: a közelmúlt történetének egyik legsötétebb fejezetével ismerkedik. S nemcsak azon kellene fáradoznia, hogy ami Recsken történt, meg ne ismétlődjék; azon is, hogy az elkövetett bűnökből minél több jóvátétessék.

Az igazságérzetre való apellálás, a nyugati és az otthoni magyarság lelkiismeretének felébresztése a Magyarországon még élő volt recski rabok érdekében szükséges. Mert ők még annyi jóvátételre se számíthatnak, amennyit a magyarországi börtönök volt politikai foglyai ma már kiharcolhatnak maguknak. Nyugdíjuk összegének megállapításakor például nem számítják be a recski kőbányában ledolgozott három évet. Azért nem, mert a hivatalos álláspont szerint a recski kényszermunkatábor "sohasem létezett".

A már említett Recski Szövetség másik s e pillanatban fontosabb - mert sürgősebb - feladata: szembeszállni ezzel az arcátlan cinizmussal. A volt ávósok "munkában" töltött éveiből bizonyára nem vonják le a recski éveket. Ha itt Nyugaton és - amennyire lehet - otthon is szót emelnek mindazok, akik felelősséget éreznek; talán elérhető, hogy az életbenmaradt áldozatok kínzóikkal legalább egyenlő bánásmódban részesüljenek. Előadásom - a történtek részben való dokumentálása mellett - ezt a célt akarja szolgálni kinyomtatott formájában is.

...

Hopatcong, New Jersey, 1982 júliusában
Nyeste Zoltán

---