Kamarás István
Bensőséges bázisok
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
I. BEVEZETŐ1. Témánk: a bázisközösségek
2. A kutatásról
3. A kérdések
II. KÖZELKÉPEK - KÉRDÉSEKKEL
1. Szellemtől lélekig (független budapesti családos közösség)
2. Szabadegyetem és zsolozsma (független budapesti családos közösség)
3. Dinamikus fészek (budapesti családos regnumi közösség)
4. Intimitás és stabilitás (családos Bokor-közösség)
5. Szürkebarátok (budapesti ökumenikus közösség)
6. Lélekkeresztségben (budapesti karizmatikus közösség)
7. Gitáros csapattól az animátorságig (egy budapesti plébánia kisközösség-hálózata)
8. Merni egy kicsit másnak lenni (budapesti független közösség)
9. Tartás-javító karitász (budapesti segítő kisközösség)
10. Hegyipásztorok (városkörnyéki regnumi életközösség)
11. Ami értékes és szép (egy kisvárosi közösség-hálózat)
12. Összetartó és megtartó társaság (falusi plébániai közösség)
13. Egyházközség-építők és régióban misszionálók (közösség-hálózat egy vidéki városban)
14. Oázis (falusi bázisközösség)
15. Összegezés
III. KISKÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETE ÉS MŰKÖDÉSE
1. Az összegyűjtött tényanyag
2. Az adatok, a tények és a vélemények összegyűjtése
3. Megalakulás
4. Jelleg és orientáció
5. Élettartam
6. Létszám
7. A tagság összetétele
8. Célok, elképzelések, alapértékek
9. A találkozások gyakorisága, időpontja és helye
10. Tevékenységformák
11. Előadók, vendégek
12. Dinamika
13. Konfliktusok
14. A közösségek kapcsolatai
15. Értékrend és vallásosság
16. Szokások
17. A plébániai, a regnumi, a Bokor-beli és a független közösségek sajátosságai
IV. A KISKÖZÖSSÉGEK TAGJAIK TÜKRÉBEN
1. Életút
2. Kisközösségi lét
3. Értékrend
4. Egyházkép
5. Vallásosság
V. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK
Jegyzetek
Angol nyelvű összefoglalás
Ismertető
A könyvben feldolgozásra kerülő magyar egyházi kisközösségeknek, bázisközösségeknek egyháztörténeti és egyházpolitika-történeti jelentőségük volt, életük és működésük módszeres feldolgozására azonban eddig alig került sor. Jelen munka az első próbálkozás. Bizonyos történeti dimenziót ad a könyvnek az a lény, hogy itt kerül első ízben publikálásra azoknak, a szerző közreműködésével készült kutatásoknak az eredménye is, melyeket 1986-ban prominens marxista kutatók kezdeményeztek az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézetében azzal az elképzeléssel, hogy az egyházi kisközösségek története és működése megismerése után tíz éven keresztül megfigyelik majd 50 katolikus kisközösség életét. Ehhez a projekthez kapcsolódtak 1988-ban a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Jogi Karának Filozófiai Tanszékén folyó vallásszociológiai kutatások és egy érdeklődő hazai szociológus katolikus kisközösségeknél végzett szociológiai vizsgálatai, melyeknek keretében 40 közösség 120 tagjával készült rövid interjú és a jelen mű szerzője által készített attitűdteszt. Az 1991-ben készült adatfelvétel kiterjedt 147 bázisközösség történetének és működésének tanulmányozására. A kutatások a szociológia és szociálpszichológia eszköztárával történtek. Az említett két módszer nem képes ugyan a vallásos kisközösségeket teljes mivoltukban, vallásos dimenziójukban is megvizsgálni, felhasználásuk mégis legitim és gyümölcsöző volt.
Az öt részre tagolódó könyv rövid első része a témát ismerteti, a kutatások lezajlásáról és célkitűzéseiről tájékoztat. A második rész a megvizsgált kisközösségekből tizennégyet esettanulmányszerűen is bemutat, mintegy tipizálva a megvizsgált kisközösségeket. Ez a fejezet az egész könyv legszínesebb része: a bázisközösségek tagjaitól vett idézetek, önjellemzések olvashatók az összeállításban. Minden esettanulmány végén rövid összefoglalás található, melyben a szerző kiemeli a számára lényegesnek látszó szempontokat.
...
A szerző könnyed, fantáziadús, sejtető, gondolatébresztő, vagy éppen provokáló stílusát célszerű lesz e megjegyzés kapcsán közelebbről megnézni. A magyar tényfeltáró irodalom ismer egy hatékonyságra törekvő sajátosan magyar stílust, a népi írók révén ismertté vált "irodalmi szociográfiát", melyben a közérdekű tényállásokat a társadalom nyomoráról tudósító írók, tapasztalati anyag híján, irodalmi módszerekkel alkotott szimbólumok segítségével tették szuggesztívvé, informatívvá, állásfoglalásra késztetővé. A "Bensőséges Bázisok" olvasóját a szimbólumok nehéz kosztjával vagy más nehéz veretű eszmefuttatással nem fárasztja a szerző. Ő inkább csak "relációba teszi" a dolgokat, "együtt emlegeti" őket, s ha éppen nem passzolnának össze logikailag, szinte annál jobb, mert a közérthető szavakból fűzött szöveg így "érdekesebb". Leginkább a reklámszövegekben találhatjuk meg a szerző által alkalmazott stílust.
...
Az ötödik, "Záró megjegyzések" c. rész összefoglaló panorámát próbál nyújtani a könyv fontosabb mondanivalóiról. Ez az összegező rész több jelentős értékmegállapítást tartalmaz: "A magyarországi bázisközösségeket inkább világnézet-alapú, mint azonos értékrendű közösségeknek kell tekinteni." "A kisközösségek többsége ma még nem megvalósított utópia, ma még nem kontraszttársadalom, hanem inkább a többséghez hasonló életmódú emberek számára havi egyszeri-négyszeri lehetőség arra, hogy kilépjenek a rutinból, hogy belépjenek a szent, az ünnep szférájába." "Elképzelhető, hogy a szolgálatra épülő kisközösségek szaporodnak majd el a jövőben a magyarországi bázisközösségek között, s hogy ezzel párhuzamosan az önképzőkör-jellegű és a baráti kör jellegű közösségek társaságokká, klubokká alakulnak."
Forrás: András Imre: "Kamarás István: Bensőséges bázisok"
http://www.tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok19.htm