---

Tartalom

ELŐSZÓ
A BUVÁRNASZÁD
BUVÁRNASZÁDOK ALKALMAZÁSA. A KORLÁTOZOTT BUVÁRNASZÁD HÁBORU
VÉDŐESZKÖZÖK A BUVÁRNASZÁDOK ELLEN
A KORLÁTLAN BUVÁRNASZÁD-HÁBORU
A BUVÁRNASZÁD-VESZEDELEM LEKÜZDÉSE
KÖVETKEZTETÉSEK

---

Előszó

Szinte naponta olvashatunk német buvárnaszádoknak (vagy más szóval: tengeralattjáróknak) angol-francia vagy a semleges hajótérben okozott pusztításairól. Mindenki tudja, hogy a demokratikus hadviselő hatalmak a jelen háború egyik főeszközének a tengerzárt tekintik. Ugy látják, hogy ez bár lassan, de biztosan célhoz vezet. A fölényes angol-francia hajóhad valóban tengerzár alatt tarthatja és tartja is a német tengerpartokat, egyben pedig kíméletlen szigorral ellenőrzi az egész világ kereskedelmi hajózását, nehogy a hadviselés nézőszögéből fontos anyag vagy áru semleges hajók közvetítésével juthasson Németországba. Ezzel szemben Németország a maga buvárnaszádjaival iparkodik Angliát hasonló zár alatt tartani. Elsüllyeszt minden ellenséges vagy olyan semleges hajót, amely valamelyik angliai kikötő felé igyekszik vagy onnan távozik. Teszi ezt abban a reményben, hogy sikerülni fog ezzel a módszerrel Angliát (az anyaországot) belátható időn belül kiéheztetni.

A küzdelemnek ez az alakja nem új. Az 1914-18. évi világháború alatt jött divatba. 1917 elejétől kezdve a németeknek már csak ez a - kiéheztetésre irányuló megfontolások alapján - megindított korlátlan (t. i. válogatásnélkül süllyesztő) buvárnaszádháború igérte az egyetlen lehetőséget a győzelemre. Ismeretes, hogy Angliát ez a tengeri háború válságos helyzetbe is hozta, de végül is kivédte a német csapást. Megmenekült tehát a kiéheztetés elől s így Németország kényszerült térdre.

Mielőtt a buvárnaszádháború akkori és számos vonatkozásban hasonló jelenlegi tüneteiről egyet-mást elmondanánk, célszerű, ha az olvasót a buvárnaszádnak mint harcieszköznek tulajdonságairól, jó és rossz oldalairól tájékoztatjuk.

---