Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Joannes Bocatius

Hungaroteutomachia vel Colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato

Magyarnémetharc, avagy Beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról

TARTALOM/CONTENTS, BEVEZETÉS


Tartalom/Contents


Tóth Gergely: A Hungaroteutomachia. Szerzőség, szöveghagyomány, a kiadás elvei és felépítése
I. Szerzőség
II. A függelékben szereplő versek funkciója, szerzősége
III. Szöveghagyomány
IV. A kiadás elvei és felépítése
  1. Latin szöveg
  2. Magyar fordítás
  3. Bibliográfia és mutató

Gergely Tóth: Hungaroteutomachia. Authorship, textual tradition and the principles and structure of publication
I. Authorship
II. The function and authorship of the poems in the Appendix
III. Textual tradition
IV. The principles and structure of the edition
  1. The Latin text
  2. Hungarian translation
  3. Bibliography and index

Kees Teszelszky: A Hungaroteutomachia és a magyar Szent Korona
I. A Hungaroteutomachia kéziratai a történetírásban
II. A célközönség
III. A dialógusforma
IV. A Hungaroteutomachia egyes jellemzői
V. Bocatius és a magyar Szent Korona
VI. A Hungaroteutomachia tartalma
VII. A koronáról, a magyar nemzetről és Bocskairól szóló versek
VIII. Magyarország Szent Koronája a Hungaroteutomachiában

Kees Teszelszky: The Hungaroteutomachia and the Holy Crown of Hungary
I. The manuscripts of the Hungaroteutomachia in history
II. Intended readership
III. The dialogue form
IV. Some features of the Hungaroteutomachia
V. Bocatius and the Holy Crown of Hungary
VI. The content of the Hungaroteutomachia
VII. Verses on the crown, the Hungarian people and Bocskai
VIII. The Holy Crown of Hungary in the Hungaroteutomachia

Johannes Bocatius: Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato
Magyarnémetharc, avagy beszélgetés a császáriak és a magyarok között most fellángolt háborúról
  Introductio
  Bevezetés
  Dialogus I.
  I. dialógus
  Dialogus II.
  II. dialógus
  Dialogus III.
  III. dialógus
  Epilogus
  Zárszó
  Appendix
  Függelék

Tárgyi jegyzetek / Notes
Bibliográfia / Bibliography
Személynévmutató / Index of names
Helynévmutató / Index of places


Bevezetés

A mindenkori kutató egyik nagy félelme, hogy munkája során elsiklik a figyelme valami lényeges felett, amit egyébként feltétlenül bele kellett volna foglalnia a készülő tanulmányba, könyvbe, vagy éppen szövegkiadásba. Úgy tűnik, ez a szerencsétlenség történt meg Csonka Ferenccel, aki kritikai edícióban jelentette meg - tiszteletet parancsoló pontossággal és alapossággal - Johannes Bocatiusnak (1569-1621), a jeles költőnek, Bocskai István fogságot szenvedett diplomatájának a műveit. A kiváló filológus bizonyosan találkozott a Hungaroteutomachia, avagy Magyarnémetharc című mű említésével, ha máshol nem, hát Bocatius vallatási jegyzőkönyvében - hogy ennek ellenére miért nem nézett utána a műnek, rejtély. Talán a kéziratra nem bukkant rá (jóllehet pl. Károlyi Árpád többször idézte a Magyar Országgyűlési Emlékek XI. kötetében, s a lelőhelyét is megadta), vagy pedig hitt kedves szerzőjének, aki császári fogvatartói előtt tett vallomásában igyekezett letagadni, illetve "elkenni" a szerzőségét. Akárhogy is, de az Opera omniá-ból kimaradt e mű, de még csak az Opera perdita vel adhuc latentia (elveszett vagy még lappangó művek) közé sem került be a címe. E hiány annál is sajnálatosabb, mivel Bocatius egyik legjobb munkájáról van szó, amely véleményünk szerint jelentőségében, kidolgozottságában egyenrangú a tudós kassai bíró másik két nagy prózai alkotásával, a Relatióval és az Olympias carcerariával. A rövid, propagandisztikus műnek világos céljai vannak: fiktív, szimbolikus szereplők vitáján keresztül - főképpen a magyar és a német, illetve a magyar és az olasz szereplő dialógusának segítségével - bemutatni és igazolni a Bocskai-felkelés okait és célkitűzéseit, továbbá válaszolni a külföldi bírálatokra. Az éles hangú szóváltásokban, illetve humorban is bővelkedő, rendkívül olvasmányos és szuggesztív alkotás jól illeszkedik a Bocskai-féle propagandába, s talán annak a legsikerültebb darabja. Bocatius később mélyen hallgatott e művéről, csakúgy, mint a Bocskai számára írt verséről is - erre, mint alább látni fogjuk, meg is volt az oka. Ám, hogy Bocatius (és a kor) szokása szerint egy igeverset idézzek: "nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék"... Bízom benne, hogy kiadásunk ma már Bocatiusnak sem lenne ellenére.


×