Előszó

A magyar kereskedelmi csarnok felhivására a M. T. Akademia 1882-ben kereskedelmi műszótár kiadását határozta el s a nemzetgazdasági s statisztikai bizottság e szótár szerkesztése ügyében Dr. Kautz Gyula elnöklete alatt külön bizottságot küldött ki, melynek tagjaivá lettek a bizottság kebeléből: Dr. Földes Béla, mint jegyző, Gerlóczy Gyula, Lukács Antal és Lukács Béla; az Akademia nyelvészeti osztályából Joannovics György és Dr. Török Aurél; az Akademia jogtudományi osztályából Dr. Apáthy István és Tóth Lőrincz.

E bizottság a szükséges előmunkálatok megtétele után megállapitotta a munka tervezetét s programmját. Kimondotta mindenekelőtt, hogy a mű magyar-német s német-magyar szótár alakjában készittessék kereskedelmi encyclopaedia jellege nélkül, azonban különös tekintettel a kereskedelmi levelezésben s könyvvitelben használt phraseologiára. Az anyag megválasztásában mindenekelőtt mellőzendőnek tartotta a kereskedelmi földrajzban, kereskedelem történetében, vizi- s tengerjogban előforduló ritkán használt neveket, továbbá az áruisméből a csak idegen névvel biró s kevésbé ismert czikkeket, ez utóbbiak kiválasztásánál általában irányadóul tekintvén a vámtarifa hivatalos betüsoros árulajstromát. Másrészt azonban szükségesnek tartotta, hogy oly műszavak, melyek a kereskedelmi jog, váltójog, csődtörvény, banküzlet s tőzsde körébe tartoznak, lehetőleg teljesen felvétessenek; e mellett a nemzetgazdaságnak s pénzügytannak a forgalomra vonatkozó kifejezései, a fogyasztási adók kivetésénél használt műkifejezések, a kereskedelmi levelezésben s könyvvitelben előforduló műszavak s kifejezések, a hazai forgalomban előforduló pénznemek s mértékek nevei is felvétessenek. Az egyes kereskedelmi ágak közt a bankár- s alkusz-üzletekre kivánt különös gondot fordittatni, mig a gyógyszerészek, kertészek stb. egészen specialis jellegü szavait mellőzendőknek hitte, sőt még a kereskedelmi használatban levő szók közül is mellőzendőknek tartotta a kevésbé fontos s magától érthető egyszerü összetételeket. Végül mindenütt, hol bármily szempontból tanácsosnak látszott, gyakorlati példákat óhajtott választatni, különös tekintettel a levelezésben, börzén s könyvvitelben előforduló használatra.

Az egyes szavak s kifejezések nyelvészeti megbirálásánál a következő főbb elvek állapittattak meg: Helyes magyarság, tiszta szóképzés s a M. T. Akademia által kiadott helyesirási szabályok tekintetbevétele lényeges feltételek ugyan, de azért a megbirálás lehetőleg oly szellemben történjék, mely a nyelvfejlődés folytonosságát meg nem szakítja. E szerint tehát közkeletü, bár némi tekintetben kifogásolható szavak, mint számla, kézbesités, raktár, egyenleg stb., különösen olyanok, melyek egész szócsalád alapjai, megtartandók. A kereskedelmi s váltótörvényben, továbbá az adóztatási szabályokban s tőzsdei szokásjogban előforduló kifejezések meghagyandók. A nemzetközi jellegü szavak pl. bank, elevator, ázsió stb. meghagyandók még abban az esetben is, ha egyesek helyébe ujabban magyaros, de nem helyes képezésü szók jöttek divatba, pl. börze mellett tőzsde; a teljesen meghonosodott idegen szavak azonban lehetőleg magyar helyesirással irandók. Uj szavak készitése csak elkerülhetlen esetben lehet s még ekkor is helyesebb a tájszókat használni, különösen a kis kereskedésben s áruismében előforduló kifejezéseknél.

...

Budapesten, 1887 január hó.
A szerkesztők.