Bevezetés

A könyv, melyet az olvasó itt Magyar Asszonyok Lexikona címmel a kezébe kap, egészen új jelenség a lexikonok sorában: kizárólag nőknek van szentelve.

Hogy van-e a külön női lexikonnak létjogosultsága a napról-napra szaporodó lexikonok rengetegében, igazán nem lehet kétséges, ha meggondoljuk, milyen szerepet tölt be a modern nő a család körében való ősi hivatásán kívül a mai, erősen megváltozott viszonyok között. Annál is inkább, mert míg más országokban csak az utolsó félszázadban jutott ilyen általánosabb szerephez a nő, Magyarországon, a magyar nép körében a nő helyzete - bár sokan tagadják - ős időktől fogva eltért a többi nemzetek asszonyaiétól. A magyar asszony már a magyar történelem kezdetén több volt, mint más népek asszonyai: férjének nemcsak hitvese, gyermekeinek anyja, házatájának parancsolója, hanem élettársa, tanácsadója, sőt a harcokban fegyvertársa is.

Nem véletlen, hogy van a magyar nyelvben és csak a magyar nyelvben egy szó, melyhez fogható a világ egyetlen más nyelvében sem fordul elő s amely mindennél jobban kifejezi a magyar asszony helyzetét, családi és társadalmi állását, jogviszonyait.

Feleség. Ez a magyar asszony elnevezése a férjéhez való mindennemű kapcsolatában. Vagyis már nyelvtani értelemben is fele, vagy felese az urának jogban és kötelességben, gondban és jólétben, békében és veszedelemben.

A régi magyaroknak ugyanis nem volt szükségük nőmozgalmi eszmékre, megteremtődött ott az asszony méltó helyzete a faj józan gondolkozásában és a való élet helyes szemléletében. A nyelvi kifejezésekben kikristályosodott felfogás a nő egyenrangúságáról végigvonul a magyar nép egész történetén úgy jogi, mint társadalmi vonatkozásban és megteremtett egy másik olyan magyar szót, amely szintén csak a magyar nyelvben van meg s amelynek más nyelvben ugyancsak nincsen párja.

A nagyasszony ez... E kifejezés hallatára, amely egy általános és speciálisan magyar nőtípust jelent, minden magyarázat nélkül megjelenik lelki szemünk előtt egész sora azoknak a nőknek, akik a maguk körében, akár kisebb, akár nagyobb, akár országos volt az, önálló, irányító, sokszor sorsdöntő szerepet töltöttek be. Akik kormányozták a családot, a házat és birtokot, amíg a férj az ország gondját viselte, küzdött a harctéren, vagy a közügyek porondján.

Olyan országban, olyan nép körében, ahol a nőnek kezdettől fogva ilyen kivételes, más országokétól eltérő helyzete volt, ahol a női munkának, a női szellemnek teret nyitott a közfelfogás, van jelentősége annak, sőt egyenesen szükségletet elégít ki, ha lexikon keretében foglalódik össze mindaz a munka és érdem, ami a magyar asszony nevéhez kapcsolódik.

Nem áltatjuk magunkat, hogy mindjárt az első kísérlettel teljes képet adtunk. Úttörő munkára vállalkoztunk s minden úttörés rögökön át vezet. Elfogultsággal, előítélettel, mi több, közömbösséggel kellett megküzdenünk sok egyéb akadály mellett. A megcsonkított Magyarország összeszűkült viszonyai, az elszakított területek ezer és ezer, érdemekben, cselekedetekben gazdag asszonyának kényszerű kimaradása, a gazdasági élet nehézségei is lehetetlenné teszik a kiadónak legalább egyelőre, hogy tökéletesen megvalósítsa azt az eszmét, amely a szerkesztővel együtt előtte lebegett.

De hisszük és reméljük, hogy lexikonunk akaratlan hiányai és kényszerű korlátozottsága mellett is, nemcsak képet fog adni a magyar női társadalom értékéről és érdemeiről, hanem a hamis nőkultusz és a feminista túlhajtás korában szolgálatot fog tenni a női nem igaz és minden bántó árnyalat nélkül való megbecsülésének.

A szerkesztő.