---

Tartalom

Köszönetnyilvánítás
Az Olvasóhoz

ELSŐ FEJEZET
1 Ádám (föld pora) a szenvedő
2 Megjelenik a Bölcs. Ádám feltáró, majd lázadó beszéde
3 A Bölcs oktatása: az elromlott emberi természettel szemben
4 Ádám tovább bizonygatja az élét értelmetlenségét
5 Ádám tovább ecseteli az élet hiábavalóságát
6 Ádám a Teremtő szemével ítéli meg az ember helyzetét. Belátja a rosszat, de a jót gyengének minősíti az ember kárára
7 Ádám példákkal támasztja alá az emberek romlottságát
8 Ádám tovább kárhoztatja a lét értelmét, dicséri Éden szépségét és fölmutatja a halált, ami mindent értelmetlenné tesz
9 Ádám belemerül az ellent mondásokba, bizonytalan és mégis kemény a beszéde. A végén szomorú
10 Ádám lassan belátja érdemtelen voltát, de a jóban nem hisz. Végül mégis csak Istenbe helyezett reménnyel könyörög

BÖLCSESSÉG

MÁSODIK FEJEZET
1 Letűnt első ember kit Ádámnak hívtak
2 Azzal hogy mondtam zárd ki önmagad
3 Értelmes elméddel a mesékben nem hiszel
4 Hogyha megnézed Isten természetét
5 Vándor utadon most odaérkeztél
6 Megkondult a nagy gong a világ felett
7 A nagy Szabadító ki a bűnért fizetett
8 Ó te szegény vándor ki vándorútra keltél
9 Hogy mit jelent az Élet Vizéből inni
10 Lehet, hogy furcsállod Ádám esetét
11 Bűntelen volt Ádám az Édeni korban
12 Nézd meg a Földön élő királyokat
13 Sok ember nem látja a szabadító utat
14 Vándorutad során megtapasztalhattad
15 Teljes győzelmet életed úgy arat
16 Hogyha vádolnak minden alap nélkül

HARMADIK FEJEZET
1 Szemed felemelvén bizonnyal látod
2 Születésed óta van benned egy elem
3 Az ember hajlamos önmagát védeni
4 Minden ember hordja az ős-tulajdonságokat
5 Mindenkinél megvan hogy néha szomorú
6 Végtelen az ember belső világa
7 Meg lehet nyerni a legfőbb bölcsességet
8 Kozmosz drága köve, Isten alkotása

---

Bevezetés

Az Olvasóhoz

Jöjj kedves Olvasó és övezd fel magadat
Ha elvállalod, hogy olvasd e sorokat.
Most még nem késő e könyvet letenni
Ki nem akar emészteni, annak jobb nem enni.
De ha kíváncsi vagy az élettörténetre
Szomorú igazságra, majd pedig nemesre,
Emelkedj hát föl a valóság szintjére
Találj benne hasznot a magad életére.
Bár nem tudok semmi újjal szolgálni,
A régit sem dobjuk el, ha lehet használni.
Tedd hozzá önmagad, ez nem csak elmélet,
Két forrásból buzgó igaz szemlélet.
Lelked értékéből adj alamizsnát,
Hiszen e történet csak veled együtt áll.
És ha ezután a szíved föllázad,
Igazán ítélj; Kire szól a vádad?
De ha tapasztalod, fejlődni még lehet,
Könyörülő szívvel foglalj benne helyet.
Ha úgy látod e történet a pusztaságba visz,
Derűlátó szíved ekképpen nem hisz.
Csak haladj türelemmel a sivatag útján,
S fölüdülést találsz egy forrásnak kútján.
Üdítsd fel magadat, üdíts fel másokat,
Kelts életre elhalt lelkivilágokat.

Magas szintű érték a jót akarni,
Legszentebb ajándék: koldusként adni.
Lelkednek tüze, ha forrón melegít,
Ahová elér, az ott hevít.
Porhüvelyem kéri, ha tehetünk, hát tegyünk,
Nem baj ha elesünk, majd fel is kelünk.
Ha mindannyiunk karja egy irányba mutat,
Értelmünk meglátja a helyes utat.
Ha göröngyös is, de lehet rajta járni.
Nem fontos mindig a másikra várni.
S ha a nagy célokhoz kicsit hozzáteszünk,
Sok kicsivel sokra - győzelmet veszünk.
Olvasd hát végig jó akarattal,
S ha mégis elvetnéd, ne menj el haraggal.
Mutasd meg értékeid, ne engedd elmúlni,
Hogy megismerjem azt s tudjak tanulni.
Hisz e történet nyitott, s örökre az marad,
Míg ember e Földön az élet útján halad.
És ha már testünkből az élet kiszakad,
Soha nem hal meg mi lelkünk nyomán fakad.
Mint gyenge virágszirom bódító illata,
Illatozzon életünk termő olaja.
Ragyogjon az Igazság áldott akarata,
Az emberi méltóság dicső alázata!

---