---

Tartalom

I. Bevezetés

Első rész. A kodifikációs gondolat történelmi megvalósulásai

II. A kodifikáció előformái: kódexek az ókori jogfejlődésben
III. A kodifikáció előformái: kódexek a középkori jogfejlődésben
IV. Kodifikációs tendenciák a felvilágosult abszolutizmus korában
V. A Kodifikáció klasszikus időszaka: kontinentális kódexek a polgári átalakulás szolgálatában
VI. Vívódás a kodifikáció gondolatával: kodifikációs törekvések az angolszász rendszerekben
VII. Törekvés a kodifikációra: a kodifikáció kérdése az afroázsiai rendszerekben
VIII. Új minőség a kodifikáció történetében: kodifikáció a szocialista rendszerekben

Második rész. Kodifikációs típusok és a kodifikációs fejlődés kérdése

IX. Egy általános kodifikációfogalom lehetősége
X. A racionalizálás mint elvont cél és mozgatóerő a kodifikációs fejlődésben
XI. Kodifikációs típusok a kodifikációs fejlődésben
XII. Kodifikációs jelenség a jelenkori fejlődésben: összefoglalás

Utószó a második kiadáshoz
Kodifikáció az ezredforduló perspektívájában

Tárgymutató
Jogforrásmutató
Névmutató

---

Fülszöveg

A kodifikáció az emberiség egyik leghatásosabbként kifejlesztett eszköze arra, hogy a társadalmi rend mintáit külső jelekhez kapcsolva rögzítse, amit egyszersmind felhasználtak arra, hogy a társadalomban érvényesülő jogot [ius] formálisan tételezett uralkodói akaratkinyilvánításhoz [lex] kapcsolják. Történelmileg mindez a spontán jogfejlődés végét, az emberi magatartás programozásával a jog egész vállalkozásának a társadalmi jövőtervezés szolgálatába állítását eredményezte. A racionális formák iránti törekvés tényezőjeként s gyümölcseként maga a kodifikáció az átfogó politikai és gazdasági racionalizálás függvénye, s egyben egyik hajtóereje. Noha teljes racionalizáció csak a jelenkori európai kontinentális rendszereket hathatta át, a primitív és ősi jogtól a középkoron át az angolszász jogig mindennek gyökerei mindvégig felismerhetők.

A kodifikáció jogi, politikai, társadalmi s gazdasági tényezőinek áttekintése az ókori Kínától, Mezopotámiától, Görögországtól és Rómától kezdve a középkoron és abszolutizmuson át a klasszikus kódex franciaországi létrejöttéig s XIX. századi európai elterjedéséig ível, magában foglalva az angol-amerikai kodifikációs törekvések és kódex-pótlékok, a XX. századi európai kontinentális tehetetlenség, az afro-ázsiai kísérletek s a szocialista rekodifikációk tárgyalását. A jog írásbafoglalásának (objektiválásának) elméleteként kínál keretet a kodifikációs és kvázi- kodifikációs törekvések történelmi szerepjátszása, típusai magyarázatához. Mennyiségi és minőségi kodifikáció közt tesz különbséget aszerint, hogy az utóbbiban - a XIX. századtól - a konszolidációs alapfunkció kiegészül-e még a jog anyagának rendszert képezően újjáalkotott újratételezésével.

A művet 'Kodifikáció az ezredfordulón túl' címmel az első kiadástól eltelt negyed évszázad kodifikációs teljesítményeinek s teoretikus fejleményeinek áttekintése zárja, ideértve a dekodifikáció mai irányát s az Európai Unió közös magánjogi kodifikációs elhatározását egyaránt.

A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogbölcseleti Intézetének intézetvezető egyetemi tanára.

---