---

Tartalom

I. RÉSZ. Bevezetés
A törvény árvái

II. RÉSZ. A legujabbi erkölcs-javitó és emberbaráti intézmények
A) Valle di Pompei
B) Az elhagyatott leánykák menedékháza
C) Az elitéltek fiai nevelő-intézete
D) A fogságban született gyermekek menedékháza

III. RÉSZ. Com. Bartolo Longo elvei és nevelési rendszere
A) Az elitéltek gyermekei nevelésére alkalmazott rendszer
B) A született bünösöknek kimondott gyermekek nevelhetése
C) Az én titkom
D) A munka és az imádság
E) Az imádság ereje és hatása
F) A munka
G) Minden nevelési rendszernek az igazi alapja: a szeretet
H) A sziv nevelése
I) A gyermekség

IV. RÉSZ. Ezen uj intézményeknek tudományos eredményei és erkölcsi hatása
A) A tudomány a tapasztalat által legyőzve
B) Anthropologiai és paedagogiai figyelések
C) A szeretet győzelme
D) Az elitéltekre gyakorolt erkölcsi hatás ezen intézmények által
  I. Levelek
  II. Egy elitéit végrendelete
  III. A fegyházban

V. RÉSZ. A közvélemény.
A tudósok és a szakférfiak nézete

VI. RÉSZ.
Következtetés

---

Bevezetés

Ma, a midőn a müveltség sugarai még az együgyü pásztor kunyhójába is behatoltak; a midőn a társadalom által alapitott intézményeknél a humanitás vétetett alapul, mint a kereszténység alaptanainak természetes kifolyása: semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a modern igazságszolgáltatás keretén belül ugy a humanitás és a szeretet, mint a müveltségi haladás áldásos következményei nem hagyhatók figyelmen kivül, mert az igazságszolgáltatásnak is lépést kell tartania azon haladással, melyet az emberiség a társadalmi, müvelődési és a vallás-erkölcsi téren tesz.

Ha kezünkbe vesszük a büntető törvénykönyvet s azt lapozgatjuk, még ott is megtaláljuk a komoly és szigoru szakaszok közt a humanitás nyomát. Sőt tovább menve s némi figyelmet forditva a büntető perrendtartásra, teljes lehetetlenség, hogy fel ne kiáltsunk mi is azon szigoru ügyészszel, a ki látván, mily széles kört biztositott a törvényhozás a vádlottnak védekezésére, azt kiáltotta: "Hohó, a modern törvényhozás tulzott humanizmusában alapul vette az igazságszolgáltatásban a könyörületet, mintha nem is férfiak, hanem nők kezelnék azt!" S tényleg nemcsak a büntető eljárás folyamán, hanem a jogerős itélet végrehajtásának a keretén belül is manapság a humanizmus teljes érvényre jutott, ugy hogy e tekintetben keveset követelhet még a mai kor szelleme.

...

Az igazságszolgáltatás gondoskodott arról, hogy a gyilkos, a rabló, a gyujtogató, a tolvaj el legyen látva azzal a mi neki erkölcsi javulása s testi épségének fentartása végett szükséges, de miféle intézkedést tett az igazságszolgáltatás azok érdekében, kik éppen az igazságszolgáltatás intézkedéseiből kifolyólag és a társadalom érdekei megóvásáért árvákká lettek? Kiket a törvény szigora kenyéradójuktól örökre vagy igen hosszu időre megfosztott? Azoknak a szerencsétleneknek érdekében, kik a társadalom ellenében semmivel sem vétkeztek s kiket a törvény eme intézkedése legsulyosabban sujtott?

...

A szegények és árvák részére felállitott menhelyek kapui - vagy akármely más emberbaráti intézményé, melyek a természetes árvák részére alapittattak - mindig zárva maradtak az elitéltektől hátramaradt gyermekek részére, mintha az kevésbé fájdalmas, kevésbé szomoru lenne egy gyermekre nézve, ha az atyja és kenyéradója örökre börtönben sinylődik, mintha természetes halállal mult volna ki!

De még a javitó intézetekbe sem veszik fel az ily szerencsétleneket, mert még nem rendelkeznek azon gyalázatos pátenssel, t. i. hogy már bünösök.

Ez az eljárás semmiképen sem egyezik meg az igazságszolgáltatás magasztos és szent hivatásával; nem, mert a mennyiben egyrészben javitani, épiteni törekszik, más részben - ha bár önkéntelenül - ront és rombol. S ha ezt ténynek vesszük, senki sem tagadhatja azt sem, miszerint ezek a szerencsétlen lények az igazságszolgáltatás áldozatai is; mert az igazságszolgáltatásnak szüleik feletti rendelkezése és velük való nemtörődése tette őket tényleg azzá a mik: elhagyatott árvákká.

Valóban, a természetes árvák, vagyis azon gyermekek, kiket szülőiktől a halál megfosztott, szerencsétlen lények s érdemesek minden könyörületre; de a törvény árvái, vagyis azon gyermekek, kiket a törvény intézkedése fosztott meg apjuktól, vagy sok esetben mindkét szülőjüktől: sokkal szerencsétlenebbek s igy a könyörületre is érdemesebbek.

...

---