---

Tartalom

Lélekzet

LAKHELYEIM

Akadályok
Sejtelmes, rejtező
A világ végén
A Küldetés
Odafenn
Lakhelyeim
Oh, szeretett, drága országom!
Rétegek
Meghal a nyár
Szó, szó, szó
Megbizonyosodni
Világaim
A tepsiben
Az út vége
mondom
Átszakadnak
Meglódítanak

KÉPEK

Gobelin
Rézkarc
Megalomániás barátom
Táncestély
Pillanatkép
Szánnyom
Szirmokat
Egy arckép előtt
Fényképek
Nyári anziksz

MAGÁNGYŰJTEMÉNY

Jelek, jelképek
Így igaz
Pro-tézis
Ismerős axiómák, avagy autosz epha ismerőseim
Tele van a... világ!
Levélbomba (I).
A világ
a fény
Átirat
Levélbomba /II/.
Hasán
Ha életed nem sikerült
Halvágy a parton
Levélruhatár
Megérzés /?/
Az utolsó remény
És a lónak?
Meséket szőttem
Halálkirály
Sors
Jó autóvezető lehetett volna
X. tanácskozásról
élet-paradox
A modern, de beteg iskola egy hete
Demokrácia
A pillanatnyi győztes
Farkinca mese
33
Hirdetések
Kinek-kinek
Y. tárgyalásról
Kisvállalkozás
Nem az
Esti program
Sakkjátszma
Ünnepnap
KÉRÉS egy bíráló elé citált személyhez, legutoljára koppány péterhez

DAL/L/OM

Én úgy szerettelek
Őrzöm
Vigasztaló szavak
amíg a remény
Liliom
Az élet
DAL/L/OM
Négy Haiku/jj/gyakorlat
Sírnak
Sötét
Áldott
Halottak napján
Levél
Vagyunk
Boldogok
eszembe jut
Hajózni kell
Egyszerű vágyak

ITT ÉS OTT

A múlandóságról a maradandóságnak
amikorra odaértem
A jég
Semmi és minden
Akarsz-e

VILÁGOK

A Shógun
Üzenetek
Megfeszítve
Találkozások Istennel
Az ajtók két oldalán

BALJÓS IDŐK A VILÁG MA

A halál előszobái
hűlt idő
Kit siratóra fogott
Dalnokok találkozója
Urak, emberek, világok
Egyszer régen
Februári vers
Fehér ragyogás
Ahogy
A halál után
a meglelt
a hó temette
Gyász
Parlando
Decrescendo
Halottsirató
Mennyi
A félelem árnyai
Míg barátom
Mai világ
Vetélkedő földlakók
M. ország 1991
Rendnek kell lenni!
Beszélgetés a világról

a sarokba állított rossz-kis-gyermek játék-szoba avítt-absztrakt gonoszkás szomorú fekete szobra

Szökell
Aréna
Kőrom világ
Repülni?
Ifjúságom ideje
A vágyaink vezetnek
A nevem: Kőszikla vagy más?
Fájt a lábam
Önvallomás

ÖNÉLETRAJZ HELYETT

A ködök, a hajnali ködök...
Platánok
Jönnek
Törött hermák
Esőcseppek ideje
Leopárd dal
Rubato
Téli lidérc
Éji tánc
Egy apró kérdésig jutottam el
Az életem
Egy dallam kísért
...mesélnek a szobák?!...
Mit is jelent?
Talán-ok

AZ ÁTÖLELT VÁLL

Angyali üzenet
Halhatatlan vagy
Virág a vázában
Jellem
bizsu és/vagy ékszer
Vén menyasszony
Összevissza gondolatok
Mi közös bennünk?
Decemberi sorok
Gyere
És mondom
Vonzások


Több mint RÁADÁS, avagy a hegedű nem A Hangszerek Királynője

Baráti szó...egy kedves tanítványnak
A végtelen szeret
Ez nem szonett
Ajánlás
Többfajta világ
Utószó

Képek jegyzéke

HÁTULRA KERÜLVE: EXPOZÉ
ÉLETRAJZI "TÖRMELÉKEK"
Magyarázat, akinek szükséges lehet
Magyarázat, ha kell...
Fülszöveg

---

Fülszöveg

Ezt a verseskötetemet tartom a legjobbnak. A versek között összetartozás van, egymásra épülnek a versek tartalmilag, gondolatilag, képileg, ritmusban, zeneileg. Együtt adják azt a világot, mit én teremtettem mindabból, amit éltem, átéltem, szerettem, vagy nem szerettem.

Egyénileg is jók, szerintem, de együtt sokkal többet mondanak az Életről, a Természetről, az álmokról, a lélek és test harmóniájáról, a mindenütt jelen levő szépségekről, és feloldják a rút világok szennyét, az élet harmóniáját teremtik meg a versek, együttesen.

(Az emberi lét nagy kérdéseiről is elmondom, mit gondolok, az élet és a halál világában élő ember történéseiről is mutatok képeket, verseket: ahogyan én látom ezeket.)

Talán mások is megérzik e versek szépségét, s a bennük levő üzenetek is célba jutnak.

És a kötetben ott van a tetten érhető belső konfliktus tragédiája is:

A cserépbe zárt virág maga körül teremtett világát, az óvott, jobban gondozott világát szívesen lecserélné, hogy a kinti virágok közt lehessen, de a sors, a sorsa ezt nem teszi lehetővé. Ez az egyén, vagyis az én problémám is egyben. A valahová tartozás-vágy örök reménylése, és kudarca is egyben. Ugyanazt a világot látjuk, kinti és benti virágok, mégis másként éljük át, éljük meg; a cserép cserép-világát éli, nem jut több neki.

Vajon elég-e ennyi az Élethez?

Mások is élik a saját cserépbe zárt életüket, azt gondolom. Nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Én a versek, a festmények, a zene, a természetben való élés egybetartozásaként élem meg a lélek és a test egységét, és egyben örök küzdelmét. Lásd: a Semmi és minden című verset.

Itt, a kötetben, mint az életben is, minden mindennel összefügg.

És nem akarom megtagadni a rosszat, a fájdalmat, a keserűséget, a halál állandó gondolatát, mert túl tudtam eddig is élni mindazt, ami nekem is, és mindenki másnak is fáj, vagy fájhat.

De lesz, amikor már ez nem sikerülhet.

Talán a kötet túl tud majd élni, hogy mondhassam szavaimat még egy ideig. Bár tudom, hogy minden csak szó, szó, szó...

A szerző 2015.

---