---

Tartalom

1. Bevezetés
2. Oktatástervezési és technológiai modellek a tudástársadalomban
3. Tudás tipológiák, tanuláselméletek; az információ és a tudás új értelmezései
4. Multimédiás forrásokra alapozott tanulás, virtuális tanulási környezet, újmédia
5. Digitális könyvtárak és múzeumok, interaktív virtuális laboratóriumok, tudástárak
6. A szolgáltatások, tudásbázisok és elektronikus forrásközpontok megbízhatósága
7. Elektronikus tankönyvek, a hagyományos és digitális taneszközök akkreditációja
8. Vizualizáció, szimuláció, VR, interaktív vizualizáció oktatási környezetben
9. Hálózati tanulás, e-tanulás; Web 2.0 alkalmazások, Web 3.0
10. A mobil tanulás, mobil kommunikációs eszközök és a tartalom-ipar
11. Változó pedagógus szerepek, pedagógiai technológiai specializáció
12. Összefoglalás

---

Bevezetés

Az oktatástechnológia egy fél évszázad alatt alakult át egy magasabb szintű eljárásrendszerré, amelynek az oktatásfejlesztés lett a húzó ágazata. Konstatálhatjuk, hogy az oktatástechnika-oktatástechnológia pedagógiai technológiai rendszertervezéssé fejlődött. Az oktatástechnológia (Instructional Technology) és az oktatástervezés (Instructional Design) európai és magyar fogalmaink szerint modern didaktika, amely mind a kulturális, mind a technológiai dimenzióban megalkotta modelljeit, amelyeket a gyakorlat igazol. A hagyományos oktatástechnológiai produktumok, oktatásfejlesztési eljárások átalakultak, a hálózati IKT rendszerek új funkciókat és alkalmazásokat eredményeztek. A nyomtatott és audiovizuális médiumok digitális multimédia rendszerré szerveződtek, a programozott és a számítógéppel támogatott tanulást ma e-learning rendszerek valósítják meg. Az információs és kommunikációs technológia, az IKT mára divatos frázissá vált a társadalom minden rétegében, átlépve a társadalmi nemek és generációk közötti, etnikai és földrajzi határokat. A technológiára vonatkozóan új terminológiák, szakkifejezések, elnevezések, meghatározások alakultak ki. Eddig az információ vagy a kommunikáció volt a leggyakrabban említett szó, most a következő kifejezések jelentek meg és váltak népszerűvé: IT, IKT, ICT, Internet, hálózatosodás, újmédia (sic!). Az elemzés és értékelés szerepe megnövekedett, s létrejött a humán teljesítménytechnológia (Human Performance Technology) modellje. Válságról és információs, ill. tudás alapú társadalomról értekezünk.

A jövőt illetően - hazai és nemzetközi források alapján egyaránt - viszonylag pontos előrejelzéseink vannak arra vonatkozóan is, hogy a munka világában mire számíthatunk. A Forrester Research Inc. kutatói, pl. bizonyítva látják, hogy a "mediatizált, informatizálódott", digitális technológiákra alapozott munkahelyek alapvetően megváltoztatják a munka természetét, amelynek szükségszerűen az oktatási rendszer egészére kihatása van. Tanulmányukban jelzik, hogy az IKT alkalmazása nemcsak a tervezők és a kidolgozók, hanem a végrehajtók munkamódszereiben is egyre általánosabbá válik, az emberekkel közvetlenül foglalkozók, a fizikai területen dolgozók és a hagyományosan informatikai munkát végzők körében egyaránt. Az új munkahelyek IKT infrastruktúrája lokális és internetes tartalomszolgáltatási, információs és kommunikációs, valamint adatfeldolgozó és monitoring rendszerekben testesül meg. A Web 2.0 elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli változást jelent. A kettő pont nullás változások a tartalomipart is megérintették, ez az oktatás egyes szektorai szempontjából is egyre inkább meghatározó. A Web médiumból platformmá alakult. Az előbbi az információ közvetítése köré épült, az utóbbi pedig a tartalom létrehozásának, megosztásának, újraszervezésének és disztribúciójának közegét valósítja meg. A tanulási tér kiterjedt, kilépett a tantermek világából és ma már az otthoni, munkahelyi környezet csak úgy, mint a könyvtári, múzeumi közösségi terekre alapuló tanulás, egyaránt része az oktatásnak. A tananyagtartalmak és reprezentációk is jelentősen megváltoztak, hiszen a digitális multimédia megjelenésével a színes, hangos, filmes anyagok, amelyek valamennyi érzékszerven keresztül egyszerre juttatják el az információt a tanulóhoz, jelentős áttörést eredményezhettek a tanulás hatékonyságában. Az interakció felerősödésével, illetve a tanulási folyamatba épített ellenőrzések, visszacsatolások lehetőségével a tanulási folyamatban előtérbe tudott kerülni a képességfejlesztés. Az új technikák, technológiák és eszközök a gazdasági, szolgáltatási és a kulturális szféra gyakorlatában egyaránt megjelentek, ezért a "digitális írástudás" fontosságának megkérdőjelezése végleg értelmetlenné vált. A világszerte folyó "iskolaszámítógépes" programok és az élet minden területén gyorsan változó technológiai környezet a tanítási és tanulási módszereinket, a tananyagot, és döntően a tanári munkánkat is megváltoztatja.

---