Előszó

A magyar vadász-szaklapokban évről-évre ismétlődik a panasz, hogy nincs magyar szakirodalmunk. Általánosságban két okra vezetik vissza. Először a magyar úr írásiszonyára, de legfőképpen a magyar vadászterminológia hiányára. Ezt magam is számtalanszor tapasztaltam.

...

Mai csekélyke vadászirodalmunkat áttanulmányozva, feltűnt, hogy a vadász-szakkifejezések használatában óriási káosz van s azoknak legnagyobbrésze a német vadásznyelv szolgai és legtöbb esetben csapnivaló rossz fordítása. Ezen igazán megütköztem. Hiszen a magyarok ősfoglalkozása a halászat és a vadászat volt s azt lépten-nyomon látjuk, hogy a magyar nép olyan megdöbbentően találó jelzéseket tud alkalmazni, - hát csak a legkedvesebb foglalkozására ne talált volna és ne lenne szava?

...

A magyar vadásznyelv nem "csinált" nyelv. Aminthogy a magyar ember háziállatainak úgyszólván minden mozdulatára külön kifejezést talált, épúgy a vadász az ő vadjainak testrészeit, járás-kelését, szokásait, szaporodását más-más fogalmakkal jelöli meg.

Magában ez a nyelvészeti anyag - ha némi érdekessége van is - száraz olvasmány. Arra törekedtem tehát, hogy a nagy anyag csoportosításával némi kis színnel élénkítsem a szürkeséget és belevegyek a könyvbe minden olyan adatot, amire a vadásznak pillanatnyilag szüksége van. Egészen röviden érintek minden - a vadászat körébe tartozó - fogalmat, mert a könyv terjedelme még a lexikonszerűséget sem engedte meg. Meg akarom azonban vetni a magyar vadász-lexikon alapját, melyet jobb idők felvirradtával - ha az Isten éltet - én magam, vagy utánam valaki a taposott nyomon megszerkeszthet.

...

Székesfehérvár, 1925. február

A szerző