---

Tartalom

Előszó

Bevezetés

1. Miért lehet hasznos a LEH pedagógiai gyakorlatának megismerése?

2. Kutatásmetodikai megfontolások

3. A LEH kialakulásának előzményei, sajátosságai
3.1. A filantróp iskolák hagyományai
3.2. A J. F. Herbarttól és W. Reintől eredő gondolatok
3.3. Az angol tapasztalatok (Abbotsholme)
3.4. A Schulpforta (Naumburg) szerepe
3.5. Más reformpedagógiai törekvések hatása

4. Az alapítók életútja
4.1. Hermann Lietz (1868-1919)
4.2. Gustav Wyneken (1875-1964)
4.3. Paul Geheeb (1870-1961)
4.4. Kurt-Martin Hahn (1886-1974)
4.5. Az életutak összehasonlítása

5. A Lietz-féle LEH modellje
5.1. A régi iskola kritikája
5.2. Pedagógiai reformok, javaslatok

6. A nevelés gyakorlata Lietz internátusaiban
6.1. Az internátusi élet új szervezeti formája
6.2. Az oktatás megvalósulása
6.3. A tanórán kívüli nevelés kérdései

7. A LEH korai időszakának értékelése és kritikája
7.1. A tanulmányi eredmények alakulása
7.2. A nevelőmunka értékelése, kritikája
7.3. Gustav Wyneken kritikai észrevételei
7.4. A LEH vizsgálata a térszerkezet elemzése alapján

8. Változások a LEH történetében a Weimari Köztársaság és a nemzetiszocializmus időszakában
8.1. Változások a LEH-ben az 1919 és 1930 közötti időszakban
8.2. A LEH a nemzetiszocializmus és a második világháború idején
8.3. A LEH és Makarenko iskolája közötti hasonlóságok és eltérések

9. A LEH-mozgalom fejlődése a második világháború után
9.1. A LEH-mozgalom fejlődésének általános feltételei
9.2. Az utóbbi időben bekövetkezett szervezeti, tartalmi és módszertani változások

10. Összefoglalás, kitekintés

Felhasznált irodalom
Primer források
További szakirodalom

---

Előszó

A múlt század kezdetén kialakuló, számos átalakulást, változást megélt reformpedagógia napjainkra olyan történeti kategóriává változott, amelyik még mindig mozgásban tartja a pedagógiai innovációra törekvők fantáziáját. Elgondolkoztató, hogy az 1900-as évek kezdetén megfogalmazott iskolakritikának számos olyan pontja van, amelyeken alig-alig sikerült változtatni.

Mindez fontossá teszi a kezdetek újragondolását, a korabeli viszonyok nagyobb történeti perspektívából, többek között két világháború tapasztalatából történő rekonstrukcióját.

Ebben a folyamatban különleges szerepet tölt be a Magyarországon kevéssé ismert német internátusi nevelési rendszer, az ún. Landerziehungsheim-mozgalom és ennek alapítója, Hermann Lietz.

Nem véletlen, hogy a reformpedagógia kezdetén a bentlakásos, internátusjellegű intézmények válnak az innovációs kezdeményezések színterévé, hiszen leginkább itt nyílik legelőször lehetőség a kritikai észrevételek artikulálására és az újító törekvések kifejlesztésére. Ilyen értelemben teljes joggal tekinthetők ezek az intézmények a reformpedagógiai kezdeményezések melegágyának.

A kezdeti viszonyok újbóli átgondolásának van egy másik vonatkozása is, ugyanis jól látható, hogy némelyik pedagógiai iskolateremtő mennyivel megelőzi a saját korát, milyen idealisztikus remények adnak neki energiát a "járatlan út" megtalálásához, mennyi konfliktus, félreértés, felesleges küzdelem, akadályoztatás nehezíti a változtatási törekvések érvényesítését. Fontos megismerni a hatékony érdekérvényesítés stratégiáit is!

Egy százéves múltra visszatekintő, mind a mai napig létező reformpedagógiai mozgalom tapasztalatai fontosak lehetnek még egy másik gyakori probléma, az alapító és a tanítványok, a követők közötti konfliktusok, összeütközések okainak, következményeinek bemutatása szempontjából is.

A Magyarországon e témáról elsőként megjelenő monográfia, felhasználva a legújabb neveléstörténeti kutatási módszereket, a pedagógiai következtetetések mellett mintegy mikrotörténetként jó kiegészítés a XX. századi német történelem megértéséhez.

Dr. Németh András

---