---

Tartalom

I. RÉSZ.
1. Bevezetés
2. A kérdés története főbb vonásokban
3. A lelkiismeretre vonatkozó megfejtések bírálata

II. RÉSZ.
I. Az antologiai és axiologiai álláspont különbsége
II. Az értékelés főbb elvei
III. A lelkiismeret mint értékelési processus
IV. A lelkiismeret összefüggése az értékelési módokkal
V. A lelkiismeret és a kötelesség
VI. A lelkiismeret szabadsága és a vallás
VII. A lelkiismeret végső gyökerei
Befejezés

---

Bevezetés

A philosophiai erkölcstan története arról tanuskodik, hogy a Kant előtti erkölcstani rendszerek az utilismuson nem tudtak felülemelkedni. A Kant-féle erkölcstan a priori rationalismusa és formalismusa megtisztitotta ezt a tudományt minden tapasztalati anyagtól és felemelte azt az idealizmus magaslatára. Az ő hatása döntő jelentőségü az erkölcstan terén, de magasröptü szellemét nem igen birták követni. Innen van, hogy az erkölcstan a legujabb időkig különösen a sociális viszonyok és a történeti anyag belekeverése miatt állandó zavarban van s nem bir az idealismus magaslatára felemelkedni. Az ingadozás oka az értékelméleti alapvetés hiánya volt, a mely nélkül végleges megfejtés nem is várható.

A mig azonban az erkölcsiséget az emberen kivül keressük s tisztán a socialis és történeti hatalmakban látjuk, addig a lelkiismeret sem lehet egyéb, mint ezen külső hatalmak kényszeritő erejének tudata mi bennünk. S talán épen ez az oka annak, hogy ennek a kérdésnek nem igyekeztek eléggé mélyére hatolni s csak mellékes dolognak tekintették. Pedig a lelkiismeret problémája kétségtelenül egyike a legérdekesebb, de egyszersmint a legnehezebb és legbonyolultabb kérdéseknek.

Ennek bizonyságául talán elég lesz felhoznunk azt, hogy a kérdés története csaknem a philosofálás kezdetéig nyulik vissza, noha a "lelkiismeret" mint ilyen csak a scholasztikusoknál képezi analysis tárgyát. Ettől fogva aztán mind gyakrabban kerül felszinre. Sokszor más cimen ugyan, de találkozunk vele morálistáknál és theologusoknál egyaránt.

Az álláspont és felfogás különbsége azonban idővel oly mystikus homályba boritja a kérdést, hogy a szálak valóban gordiusi csomóvá szövődnek össze. Theologiai, erkölcstani, lélektani és sociológiai elemek különböző arányban vegyültek bele, melyek csaknem lehetetlenné tették a kérdés megoldását. Sőt gyakran ugyanazon szerzőnél találunk mindezen elemekből valamit, ugy hogy az illetőnek felfogását megállapitani is nehéz.

Legnagyobb mértékben theologiai elemek találhatók a problémában, ami azt - mint később látni fogjuk, - teljesen egyoldaluvá tette. S mondhatjuk, hogy a legujabb időkig a lelkiismeretet tárgyaló nagyobb monographiák a theologusok kezéből kerülnek ki. Ez a körülmény a közember felfogásában leli magyarázatát, aki a lelkiismeretben mind e mai napig "Isten szavát" véli hallani. Az egyház természetesen szivesen használta fel ezt a felfogást a maga céljaira és a lelkiismeretet az isteni akarat közvetlen megnyilatkozásának tekintette az emberben. Minthogy pedig Isten akarata az egyházi előirásokban van kifejezve, világos, hogy a "lelkiismeretesség" ezeknek pontos teljesitéséből állott.

Ebből látható, hogy a kérdés megfejtése éppen nem könnyü, minek következtében csak tüzetes analysis vezethet a probléma más alapra való megfejtésének kisérletéhez.

Tárgyalásunk menete a következő lesz. Először meg kell vizsgálnunk a lelkiismeret fogalmát, amint azt általában érteni szokták. Azután rövid pillantást vetünk az eddigi irodalomban felmerült typikus megfejtésekre. A felsorolt álláspontok kritikája fog azután rávezetni a kérdés más alapokon való megoldására.

---