---

Tartalom

1. KÖTET

ELŐSZÓ

ELSŐ RÉSZ. DOGMÁK ÉS TANOK.
ELSŐ KÖNYV. Hittitkok és szentségek.
MÁSODIK KÖNYV. Erények és erkölcsi törvények
HARMADIK KÖNYV. A sz. Irás igazsága. Az ember bukása
NEGYEDIK KÖNYV. A sz. Irás igazságainak folytatása. A Mózes rendszere ellen támasztott ellenvetések
ÖTÖDIK KÖNYV. Isten léte a természet csodái által bizonyítva.
HATODIK KÖNYV. A lélek halhatatlansága

MÁSODIK RÉSZ. A KERESZTÉNYSÉG KÖLTŐISÉGE
ELSŐ KÖNYV. A keresztény hősköltemények egyetemes átnézete
MÁSODIK KÖNYV. A költészet az emberhez való viszonyában. - Jellemek
HARMADIK KÖNYV. - Folytatás. - A költészetről az emberekhez való viszonyaiban. - Szenvedélyek
NEGYEDIK KÖNYV. - A csodaszerü, vagy a költészet a természetfölötti lényekhez való viszonyában
ÖTÖDIK KÖNYV. - A Biblia és Homér

2. KÖTET

HARMADIK RÉSZ. SZÉPMŰVÉSZETEK ÉS TUDOMÁNYOK
ELSŐ KÖNYV. Szépmüvészetek
MÁSODIK KÖNYV. Bölcsészet
HARMADIK KÖNYV. Történelem
NEGYEDIK KÖNYV. Ékesszólás
ÖTÖDIK KÖNYV. A keresztény vallás öszhangzata a természet jelenléteivel és az emberi sziv szenvedélyeivel

NEGYEDIK RÉSZ. ISTENI TISZTELET
ELSŐ KÖNYV. Templomok, egyházi ékszerek, énekek, könyörgések, ünnepek, stb.
MÁSODIK KÖNYV. A sirok
HARMADIK KÖNYV. A papság egyetemes áttekintése
NEGYEDIK KÖNYV. Hitküldérségek
ÖTÖDIK KÖNYV. Katona-szerzetes-rendek vagy lovagok
HATODIK KÖNYV. A papság és általán a keresztény vallás által a társadalomnak tett szolgálatokról

---

Előszó

Midőn Francziaországban a forradalom fejét fölüté, s e vérszörnynek a társadalom és kereszténység legnemesebb képviselői ezrenként dobattak oda áldozatul; midőn Krisztus templomai bezárattak vagy oltárai a szemérmetlenség által megszentségtelenittettek; midőn az Ur házához vezető ösvények begyepesedtek s a hivők ajkairól csak titokban lebbent el egy-egy fohász a szomoruak Vigasztalójához; midőn divattá lett a hitetlenség és általánosan elismert dolog, hogy a kereszténység nem egyéb, mint oly rendszer, melynek bukása már rég óhajtandó vala: a véráldozatok egyik sarja, mint hajdan Ker. János a pusztában, Amerika ős-erdeiből emelé föl merész szavát, s egy uj-kori látnokként "A Kereszténység Szelleme" czimü munkájában oly bátran, oly megragadóan, oly költői hangon hirdeté ősei vallását, dicsőité a kereszténység tanait és intézményeit, hogy Francziaország fölkelt, mint egy ember, és hivő lett, mint egy confessor.

"A szentirás beszéli, hogy az emberek ős-apja a vizözön után bárkájából egy galambot bocsátott ki, mely az esti szürkületkor megtért s olajágat tarta szájában, jelképül, hogy az Isten haragja lecsöndesült és a vizek leapadtak. A forradalom vérözöne után, mely mindent elboritott, "A Kereszténység Szelleme" volt a galamb, mely kibocsáttatott a világba az iszonyuan bünhődött, bánatos népnek a hit és remény olajágát nyujtván át enyhitésül."

A forradalom az álbölcselet által lassanként előkészitett véres dráma volt. Az encyklopedisták communistikus és minden tekintélyt gunyoló szelleme dulta a nemzetet. E szellemet a vasmarku Napóleon nem fojthatta meg, csak lelánczolta, "A Kereszténység Szelleme" pedig, mely a legszentebb érzelmeiben sértett s hiu reményeiből kegyetlenül kiábrándult közvélemény hatalomszava volt, számüzé. Szülőföldéről ez uj-kori Saturnus, mely önfiait is felfalá, a "pusztulás iszonyatosságait" hagyván maga után, távozott s bekalandozá egész Európát. Ki merné tagadni, hogy e félelmes szellem, mely meggyalázta a világ legnemesebb nemzetét, mind nagyobb területet hódit maga részére azon országban is, melynek polgárai soha nem okulnak mások szerencsétlenségén; mert "a magyar ember csak saját kárán tanul." Az események figyelmes szemlélője szomoruan fogja tapasztalni, hogy nálunk az ugy nevezett intelligentia - tisztelet a kivételeknek - szégyenli magát katholikusnak nevezni; arról pedig, hogy a hol apáitól öröklött vallása, sz. István, sz. László, Nagy Lajos, a Hunyadiak, Széchenyi, Deák, szóval - ha szabad e kifejezéssel élnem - nemzetünk félisteneinek vallása gunytárgyul tétetik, annak védelmére kelne, szó sincs; sőt ha talán különben hinne is, nehogy bigótnak tartassék, maga is a gunyolódók közé vegyül; - mert "fölvilágosodott(?) ember nem ád az ily ostobaságokra semmit" - Akadnának talán, kevesen, kik szeretnék védeni, de nem tudják; mert vannak jó irányu magyar tudományos müveink, melyekben a rideg ész kérlelhetetlen logikával bebizonyitja a keresztény vallás igazságait, - de ki olvas most ilyeneket? Olyan pedig, mely a mellett, hogy kellemes szórakozást nyujt, észrevétlen oktat és meggyőz, teljességgel nincsen.

E hiányt óhajtanám én pótolni A Kereszténység Szellemének magyar kiadásával. Egy könyvet óhajtanék olvasónőink s általán a lelkesedni tudó fiatal nemzedék kezeibe adni, mely merengő, mint Eötvös Karthausi-ja gyöngéd és megható, mint Jókai Kárpáti Zoltán-ja, szivhez szól, mint a mennydörgés szava, a patak moraja és az erdők sóhaja; egy könyvet, mely nem hajtja a hajadon arczába a vért, midőn ábrándos óráiban lapozgatja; - mert szomoru tény, mit ugyan, mint minden erkölcstelent, szégyenlünk bevallani, hogy ma csak olyanok hevernek a diszasztalokon.

Mi a forditást illeti, igyekeztem a munka szellemébe hatolni, a szerzőnek magas röptü gondolatmenetét fölérni s kifejezéseit lehetőleg hiven visszaadni. Azonban daczára szellemi erőm teljes megfeszitésének, nagyon érzem, hogy a sast merész emelkedésében követni képtelen valék s hogy Chateaubriand-t csak egy másik Chateaubriand fordithatná ugy, hogy az minden kritika itélőszéke előtt bátran megálljon; annál inkább, mert e mű - irályát értem - inkább kötetlen beszédben irt költemény, mint szép próza.

Hogy mégis e gyönge erőmet fölülmuló munkára vállalkozni elég merész valék, oka az, mivel évekig hasztalan várakoztam jobb tehetségekre, kik magokat azzal megtisztelték volna, hogy a franczia irodalom e remekét, s miként magát a gyanutlan "Hon" kifejezé, "a romantikus irodalom legértékesebb gyöngyét, melyet a felekezeti szükkeblüségtől ment s a kath. dogmákkal (fájdalom!) teljesen meghasonlott modern egyén is nagy gyönyörrel olvashat", - a magyar irodalom hasonló termékekben oly szegény földére átültessék.

...

B. Szarvas, Husvét napján 1876.
A FORDITÓ.

---