---

Tartalom

Előszó

Szógyermekem

LÉLEKHAMUBA SÜLT ÚTRAVALÓ
Üvölt a vészharang
Mulandó minden
Kettőtök közül
Ma Istennel perelek
Csak jussak el oda
Új szentség nyomában
Bújj hát közelebb
Én maradok!
Hosszan alélva
Útravaló gyanánt
Invokáció
Amíg elhiszed
Dicső megállni a vihar verését
Ne csak nézz, láss!
Nézz lélekablakomon át
Te jól tudod, Uram
Adjátok vissza!
Mert hagytam
Nem kenyerem a megalkuvás
Ritkul a magyar
Nem volt még...
A fényfüzér árnyékában
Ember vagyok
Temetetlen múlt
Menekülnél vissza
Csöndes kétségbeesés
Mire feleszmélünk...
Te még mindig...
Van-e olyan csönd?
Engedd szabadon
Vess meg bátran
Én felvállallak
Könyörgés – sorslapom margójára
Asszonypanasz
Micsoda tévhit
Mesekönyv a szemed
Jaj annak, kinek elfogy a fájás
Van olyan
Vigyázz a szóra!

VÁGY ÉS VEZEKLÉS
Áldott lélekrés
Emelj fel
Bevésődve
Aki engem szeret
Babonás vágy űz
Álmoddá növök
Szökjünk hát el
Azt akarom
Az örömhöz
Léleksóhaj
Ha álom vagy
Ha rád gondolok
Reméltelek
Jó volna
Igaz-e?
Lélekből lélekhez
Lélekszakadva
Hagynám, hogy keress
Halk szó simogat
Úgy alszom el
Jó álmodni rólad
Életre csókoltál
Azt akarom
Ha azt mondom
Hiányod egyre nő
Ugye, jössz majd?
Minden alkonyattal
El ne hidd
Mutasd magad
Ne szóljunk
Fátum
Új csodák felé
Nélküled mit sem ér
Hol vagy?
Gyűlölj, ha nem szeretsz
Éjféli sóhaj
Kérlek...
Mint két ikerhúr
Miért nem vagy itt?
Én itt, Te ott
Vajúdó magány
Csak kölcsönkaptalak
Bár hittél volna
Sírásba csukló sóhaj
Vers vagy
Mesévé szépült
Megtagadlak
Egyedül hulljak
Szerelem, miért múlsz?
Azt hittem vársz rám
Rémülten eszmélek
Éjféli sírás
Mint világból űzött, két félárva lélek
Tenyeremre veszlek
Úgy ölelnélek
Olykor félek
Kínzó epedés
Sóhajt ver a szív
Sajogjon csak
Vércsenász
Rögeszmévé váltál
Kövek a vízparton
Messze jársz
Én már elindultam
Amint követelsz
Élet hagyta nyomként
Édes-keserű
Nem engem szeretsz
Ne fájjon, hogy voltál
Magányom hegyi beszéde
Téli requiem
Vigaszul önmagamnak
Zajtalanul
Eleget vívtunk
Áldom a sorsot
Tegnap eltemették
Új lázra hangolva
Szívzörej

MÚLTAMBA RÉVEDVE
Egy pillanatig éltél
Elringat az est
Várad, gyönyörű bölcsőm
Ismerős láz fűt
In memoriam (1953-2006)
Ha Te kérnéd
Míg bennem téboly tombol
Delírium
Csak támolygok árván
Valami készül
Hiába, hiába...
Engedj hazamenni
Valaki elment...
Egy ünnep emléke
Ma épp hatvan éve
Sóhaj támad
Sírós gond nyom
Két álom között
Rád emlékezve
Nyolc lombulláson túl
Boldog vagyok
Visszamennék
Ringass el
Bárcsak letehetném
Tőled tanultam
Ha sírig űzöl is
Visszamegyek oda
Át a csenden
Addig kapaszkodom
Ugye nem késtem el?
Alulmaradtam
A Halálhoz
Vértvajúdó legenda
Várlak
Jó volna
Köszönöm, Uram

A TEREMTÉS CSODÁI
Én csak éjjel
Sóvárgás
Csodáld meg te is
Lengyeli idill
Vedd észre!
Te szép versekbe vágyó
Édes kábulat
Lesz valaha tavasz?
Tavasz elé
Már pihegve éled
Lélekvirágzás
Szállj meg úgy
Csöndet szomjazva
Bőkezű a Sors
Éjjeli fényölelés
Megint rajtad mereng
Homály takar
Elbúcsúztam
Ősz elé
Vén ligetünkben járt az Élet
A szökevény
Végre meglátom
Mielőtt elernyednék

MAGÁNY-ZÁRKÁM FALAI KÖZÖTT
Kőszirtmagányom
Kelepcébe zárva
Lélekszéllel szemben
Irgalmatlan vajúdás
Csöndes áhítat
Gránitpilléreken
Akkor is megéllek
Valami űz még
Miféle tűz ez?
Megállnék a mában

TÉRDET HAJTVA A "NAGYOK" ELŐTT
A Halálraítéltnek
Aki a helyedre áll majd
Általa lettél
Térdet hajtva emléked előtt
Én továbbviszem fáklyád lángját

Utószó

---

Fülszöveg

A szó erő, s én, az örök gyönge beletörődve tűrtem, hogy hatalmát fitogtassa. Ó, nem azért, mert féltem tőle, s nem azért, mert könnyebb volt alárendelnem magam, hanem, mert nem volt más választásom. Örök harcunk előre elrendeltetett. Születésem előtt sorsvonalként véste tenyerembe az Isten. Akár alszom, akár ébren vagyok, a szó folyton kaparászik lelkem érzékeny falán. Előbújni vágyik, látszani és láttatni akar. Egy ideig tehetek úgy, mint ki észre sem veszi, de minél inkább magamba fojtom, annál csökönyösebb kénnyel uralkodik akaratom felett. Fejet hajtok hát ereje előtt, és hagyom, hogy látsszon és láttasson kedve szerint. Akkor valami csoda folytán ő szárnyra kap, engem is magával ragad, és felemel addig soha nem látott magasságokba.

Kovács-Popa Daniela

---