---

Tartalom

Bevezetés
Bűnös lettem, mert magyar voltam
Traktorral a lóekék helyett
A hadseregben
Az első kombájnok
Érettségi tízéves késéssel
Egy tsz kezdő évei
A főiskolán
A haladás útján
Kultúra és kapcsolatok
Örök időkre a Szovjetunióval?
Éljen a csehszlovák-szír barátság
Kunaytra, Szíria gyöngyszeme, mivé lettél?
Az Eufrátesz partján
Pax arva colat - Békében szántjuk a földeket
Annyi vagon szőlőt, ahány nap van az évben
Kiwi, bioprodukt Közép-Európában
Zárszó
Képmelléklet

---

Zárszó

Történelmi vonatkozásban egy egyszerű ember élete nem sokkal jelent többet, mint egy porszem, amit elfúj a szél. Vonatkozik ez az én életemre is, amelynek egy részét leírtam. Így ebből nem is az az érdekes, ami velem történt, hanem az, ami körülöttem, ezen a többségében magyarok lakta mezőgazdasági jellegű dél-szlovákiai vidéken negyven év alatt végbement.

Igaz, hogy én főleg a mezőgazdaságban történt, kezdetben tragikus eseményekkel, majd az idő múlásával egyre jobb eredményekkel foglalkozok. Szolgáljon mentségemül az a tény, hogy az élelmiszer előállítása nem csak most, hanem az emberiség őskora óta is a legfontosabb tevékenység volt és az is marad. Mert közlekedhetünk a leggyorsabb, legszebb autóval, ülhetünk a legmodernebb számítógép előtt, nézhetjük a gyönyörű színes tévét, leshetjük az internetet, üres hassal ezt nem sokáig tudjuk tenni. Éppen ezért mindenki, aki a mezőgazdaságban dolgozott és ma is tevékenykedik, olyat tesz, amire mindenki rá van utalva, és ennek eredményeit élvezi. Bár vannak olyanok, akik még ma is használják reánk azt a jelszót, hogy „buta paraszt”. Nem tudatosítják ugyanakkor, hogy ezen termelési ágazat éppen az itt leírt negyven év alatt milyen óriási fejlődésen ment át, és színvonalában nemzetközi összehasonlításban sem maradt már el igen sok más termelési ágazattól.

Ezért igyekeztem epizódok formájában leírni azon eseményeket, amelyek a lóekés szántás korától a lézerrel kezelt vetőmagvak és az Új-Zélandról behozott kiwitermesztés meghonosításáig nálunk végbementek.

Természetesen ezen évtizedek alatt több tízezer hozzám hasonló agrármérnök és mezőgazdasági technikus végezte szorgalmasan itt a munkáját, és fél milliónál is több embert irányítottak úgy, hogy a csehszlovák mezőgazdaság európai, sok esetben pedig világszínvonalat is elért. Köztük és közöttem talán csak az a különbség, hogy én ezt most az én viszonyaim vonatkozásában le is írtam, ők pedig még nem. De gondolom, hogy még erre is sor kerül.

A lényeg mindezek után az, hogy az utánunk következő generáció a mezőgazdasági termelést legalább ilyen színvonalon tartsa meg, sőt ezt fejlessze tovább úgy, hogy tőlünk, az elődeiktől semmi jóban ne maradjanak el. Ehhez kívánok nekik sok sikert!

---