---

Tartalom

Előszó a szlovák változathoz

Bevezetés
A százéves érsekújvári gimnáziumban
Számtanórák helyett a futóárokban
Ítéletnap a város fölött
Közeledik a front
Hat hétig a háború közepén
Házunk romjai alatt
Tehervagonban Kassel felé
Nagyböjt a göttingeni országúton
Tehénpásztorként a Szudétákon
Tűzijáték Prágában

A szerző életrajza

---

Bevezetés

Sok ember életrajzát elolvasva jutottam arra az elhatározásra, hogy én is megírom életem történetének egyik, számomra legdrámaibb, részben örömteli, de inkább tragikus részét Ez a történet 1942 nyarán kezdődik, és 1945 derekán végződik. Mivel 1930-ban születtem, ifjúságom legszebb évei voltak ezek, illetve lehettek volna, ha nem éppen a második világháború dúlt volna. Ehhez még az is hozzájárult, hogy Dél-Szlovákiában, illetve 1938 után Magyarország felvidéki területén éltem fiatal éveimet magyar szülők gyermekeként, ennek minden előnyével és főleg hátrányával együtt. A világnak ezen a táján a harmincas-negyvenes években többször is felszabadultunk és főleg megszabadultunk mindenünktől, amink volt, és gyakran nem tudtuk, hogy örüljünk-e igazán annak, ami velünk történik, vagy várjuk ki inkább a végét, hogy mit is hoz számunkra az újabb fordulat, a bizonytalan sors. Fiatal, középiskolás diák voltam, amikor ezek az események megtörténtek velem. Elmúltam már hatvanéves, amikor megírásukhoz hozzáfogtam. A hatalmas késedelem előnye, hogy most már, több évtized távlatából visszatekintve, objektívebben tudom megítélni az akkor átélt eseményeket, nem hatnak rám az utolsó évtizedek gátlásai, amikor egyes népek fiainak cselekedeteit és történelmét csak rózsaszínűre, másokat csak feketére festve lehetett ábrázolni. Hátrányom viszont az, hogy a diáktársaimmal, barátaimmal megtörtént események részletei mára már feledésbe merültek. Segítségemre szolgál ugyan, hogy én jó tanulóként az akkori szokásoknak megfelelően naplót vezettem a körülöttem zajló eseményekről, háborús élményeimről is. Ezt a sokszor elázott, kissé megpörkölődött, meggyűrődött, mai megítélésem szerint eléggé primitíven vezetett naplót azonban mindmáig sikerült megőriznem és írásomhoz felhasználnom.

A különféle eseményeket úgy írtam le, ahogyan azokat akkor láttam, s ahogyan a valóságban megtörténtek. Felidézésüknél segítségemre voltak régi diáktársaim, falubeli barátaim, kortársaim, akikkel együtt vészeltük át ezeket az éveket, és akik ma még élnek. Sajnos, egyre kevesebben vagyunk, ezért nem halaszthattam tovább ezen történet megírását, mert félek, hogy később már nem tudnám megírni. Kár lenne ugyanis, ha nem maradna fenn emlék környékünk fiatal magyar diákjainak akkori hányatott sorsáról.

Könyvem szolgáljon emlékül azon köbőlkúti gyerekeknek, akiknek nem adta meg a sors, hogy falujukból fiatalon elhurcolva, a háború rengeteg szenvedését átélve, még egyszer hazatérjenek ide, ahol szüleik, testvéreik reménykedve, szerető szívvel hiába várták őket vissza.

A szerző

---