---

Tartalom

Bevezetés helyett
"Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék"
A Homonnai Drugeth család és az ungvári gimnázium alapítólevele
A Hunyadiak vidékünkön
A Dózsa-féle parasztháború és vidékünk
Lorántffy Zsuzsanna, a szeretet nagyasszonyának emlékezete
II. Rákóczi Ferenc emlékezete a Beregvidéken a források tükrében
Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő
A beregi, ungi és máramarosi várak szerepe a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban
Honfoglaláskori tárgyi emlékeink
Irodalomjegyzék

---

Bevezetés

"Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedül. Rajtad sűrű fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek."
(Vörösmarty: Zalán futása)

A XX. század első évtizedeiben Kárpátalja néven létrejött új politikai formáció gyakorlatilag új lappal, új ország keretei között kezdte el első önálló lépéseit. A közösségnek - amely fölött a történelem közel egy tucat alkalommal rángatta el az államhatárokat - előbb a csehszlovák, majd 1945-öt követően a szovjet hatóságok írták át a történelmét (s irtották ki nemcsak könyvtáraiból, de tudatából a magyar történelemi emlékeket), s amelynek következő nemzedékei "az ezer évig nem volt itt semmi!" gondolatvilágban nőttek fel, szüksége van azon gyökerek felfedezésére, amelyek a magyar kultúrához kötötték és kötik ma is ezer szállal.

Napjainkban amikor a globalizáció döngeti a kultúra kapuit, amikor a felnövekvő nemzedék tagjai számára a nemzeti hagyományok ápolása egyre inkább távolba tűnő feladattá válik - a kisebbségi létbe szorult értelmiség egyik feladata, hogy akár a "24. órában is", de összegyűjtse és az olvasó elé tárja azokat az értékeket, amelyek lassan már feledésbe mennek. Hiszen amiről nem beszélünk, ami nem kerül fel a világhálóra, az napjaikban szinte már nem is létezik.

Éppen ezért össze kell gyűjteni a levéltárakban, könyvtárakban lappangó tudáskincset és modern jegyzetapparátussal (a forráskritikai hozzáállásról sem megfeledkezve) a fiatal olvasó elé kell tárni azokat. Sokszor még a kutató számára is meglepetést okoznak a régi igazságok, amelyekről mára már szinte mindenki meg is feledkezett. Hatványozottan igaz ez a XXI. századi Kárpátaljára, hiszen szinte valamennyi 1945-öt megelőző ismeretünk elveszett: az új rendszer ideológusai módszeresen felszámoltak mindent, ami ellentmondhatott volna az "ezer évig nem volt itt semmi!" doktrínájának. Szerencsére nagyon sok minden elkerülte a figyelmüket.

A Világok végein kötet színhelye az egykori északkeleti Felvidék, amely nem mindig létezett a periférián, hiszen számos történelmi eseménynek az itt élő emberek voltak az alkotói, mozgatói. Az egykori Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék nemzetiségei, jeles nemzetségei maradandó nyomot hagytak a történelem lapjain. Így például a beregszászi domonkos kolostor falai között tevékenykedett "halábori Dobos Gergely fia Dobos Bertalan pap, királyi közjegyző és nyilvános íródeák" (a krakkói egyetem magyar bursájának jegyzéke szerint Bartholomeus de Halábor), akinek a nevéhez fűződik egyik legszebb nyelvi-irodalmi emlékünk, a Döbrentei-kódex másolata és átköltése. A vidékhez kapcsolódik Görcsöni Ambrus diák (AMBROSIVS LITERATVS DE GERCIEN), aki előbb Homonnai Drugeth Gáspár nevickei várúr lantosa, majd a munkácsi vár gondnoka volt. Nevét "Históriás ének a felséges Mátyás királynak a nagyságos Hunyadi János fiának jeles viselt dolgairól, életiről, vitézségiről, végre az ő e világból való kimúlásáról" című munkája őrizte meg, amelyet 1567-1568-ban szerzett. A vidék kulturális központjának számító Nyaláb várában született meg Komjáti Benedek tollából az első magyar bibliaszakasz-fordítás (később Krakkóban nyomtatásban is napvilágot látott). Maga Komjáti erről így írt: "Perényiné Frangepán Katalin, aki régtől fogva egyebeket is onszolt s kért reá bőséges adományval és fizetésekvel, nemcsak az szent Pál apostol leveleinek, de még több szent írásnak magyar nyelvre való fordojtására is".

A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség ütközőzónájában fekvő vidék bár állandóan a hadak útjában feküdt, egyaránt merített mindkét kultúrközpont hatásaiból. Ebben nagy szerepet játszottak a térség jelentős családjai: Homonnai Drugeth, Csicseri, Orosz, Dobó, Pálóczi, Bercsényi (Ung megye), Mágóchy, Esterházy, Telegdy, Nyáry, Rákóczi (Bereg megye), Újhelyi, Perényi, Drágffy (Ugocsa megye), Dolhay, Ilosvai, Bethlen, Teleki, Bilkei, Csebi Pogány (Máramaros megye).

A kötet levéltári okmányok felhasználásával a politika, a gazdaság és a kultúra prizmáján keresztül kívánja bemutatni a térség sajátosságait, fejlődésének új irányvonalait.

Egy népnél akkor történik meg az igazi identitásvesztés, amikor elfeledi őseit. Ennek a következő lépése az anyanyelv elvesztése. Az ilyen nemzetek pedig elvesznek a népek nagy tengerében, s az idő múlásával a múltunk csupán egy fejezet lesz a történelem szürke lapjain.

A herderi jóslat - miszerint mi magyarok pusztulásra vagyunk ítéltetve itt a Kárpát-medencében - itt lóg a fejünk felett. A XIX. századi magyar irodalom és történetírás nagy alakjai sokat tettek azért, hogy ezt a jóslatot megcáfolják. Ennek egyik példája Vörösmarty Mihály nemzeti eposza, a Zalán futása is.

Nagyon szomorú, hogy a magyarság elfeledte e jóslatot, pedig napjainkban sem vesztette el aktualitását. Elég csak körülnézni kis hazánkban és magunk is megtapasztalhatjuk az emberek tudatlanságát a magyar múlttal kapcsolatban. A kötet egyik alapvető feladata, hogy megismertesse az olvasóval ősei hagyatékát, s rácáfoljon Herder jóslatára, amely szerint olyan nép, melynek nincs múltja, nincs jövője sem.

A kötet is azt támasztja alá, hogy magyarságunknak szép és régi múltja van, s reményeink szerint egy boldogabb és szebb jövő vár rá.

Zubánics László

---