---

Tartalom

I. KÖTET

EMLÉKJELEK
Török Pál
Nagy Péter
Gr. Lónyay Menyhért
Hegedűs László
Ifj. br. Vay Miklós
Terhes Barnabás
Ivánka Sámuel
Dókus Gyula beigtatásakor
Czelder Márton
Dr. Rik Gusztáv
Emődy Dániel
Kun Pál
Vajányi Lajos
Dr. Ballagi Mór
Kun Bertalan
Béky Sámuel
Comenius Ámos János
Molnár Lajos
Lükő Géza
Br. Vay Miklós
Gusztáv Adolf
Felméri Lajos
Lukács Ödön
Ujlaky István
Nemes Ferenc
Mudrány András
Dr. Heiszler József
Warga Lajos
Mitrovics Gyula
Árvay József

II. BIZONYSÁGOK
Lelkitanítói működésünk sikerének akadályai (lelkészszentelési alkalomra)
Akadémiai tanári székfoglaló beszéd
Tanévnyitó beszédek (I-V.)
Gusztáv Adolf születésének 300-ados évfordúlóján (ünnepély-megnyitó beszéd)
A reformatio 379-ik évfordúlóján (ünnepély-megnyitó beszéd)
Március 15-dikén (ünnepi beszéd)
A királyi tíz szobor örömére
Emlékbeszéd a reformáció 385-dik évfordúlóján
A sárospataki főiskola 1898-99-iki képe általában
A Sárospataki Lapok 15 évi története

II. KÖTET

I. EMLÉKJELEK
Szász Károly 1829-1905
Bocskay István 1906. május 20.
Szentpétery Sámuel 1815-1906
Dr. Zsindely István 1869-1905
A nagy bujdosók hamvainak közeledésekor 1906. okt. 29.
Dr. Ballagi Géza 1851-1907
Hegedűs Sándor 1847-1906
Dr. Bartók György 1845-1907
Kun Bertalan 1907. január
Örömünnepi ima Kun Bertalan jubileumán 1907. május 28.
Fejes István 1907. szept.
Dr. Duka Tivadar 1825-1908
Kenessey Béla 1908
Id. Kiss Áron 1815-1908
Kiss Albert 1838-1908
Dr. Hegymegi Kiss Áron 1845-1908
Vitányi Bertalan 1852-1908
Szinyei Endre 1837-1909
Nagy Ignác 1843-1909

II. BIZONYSÁGOK
Az örömünnep 1882 jun. 25.
Ének- és zenetanári állás a sárospataki főiskolában
Felsőbb iskoláink jövője
Az új biblia hírére
A tanári hivatás nehezebb fele
Külföldi stipendiumaink
Teremtsünk külföldre szóló stipendiumokat
Az iskolai év elején (1885)
A népnevelés akadályai
A múltak tanulságai
Alkalmi emlékezés
A konvent és az Irodalmi Társaság
Rampolla bibornok és a pápa világi hatalma
Az Irodalmi Társaság és a Parókhiális Könyvtárak
A régi priváták
A német császár Rómába utazásakor
A Károli-alap és emlék ügyében
Utóhangok a Haynald-jubileumhoz
Az új év kezdetén (1890)
Gimnáziumi reform
A Tompa-ünnep küszöbén
Mikor én a Tompa legátusa voltam
A sárospataki Tompa-szobor történetéhez
Régi pataki diákélet
Töredékes visszaemlékezés a sárospataki főiskolai énekkarra
Visszaemlékezés a régi Sárospatakra
A Bocskay-emléktábla leleplezésekor
Töredékes gondolatok a sárospataki főiskola helyzete felett

---

Előszó

Volt idő az én küzdelmes, de emellett is sok boldogsággal folyó életemben, amikor hinni mertem, hogy édes álmaim legnagyobb része valóra válik s hogy amiket lelkem ünnepi óráiban, mint szent eszményeket magam elé festegettem, azok mind készpénzzé lesznek az én jó Istenem megkülönböztető kegyelméből s az én Ö általa vezérelt akaratom szerint.

Nem így történt; sok nem úgy történt, amint én álmodoztam.

Álmodoztam egyirányú, nyugodt, békességes munkásságról. Munkásságról, amely iszonyodik a felszínességtől s kívánkozik a mélyre, a mind mélyebbre, ahol a gyöngy terem s ahol nincs útunkban senki és nem vagyunk útjában senkinek; ahol zavartalanúl szolgálhatjuk nemesebb szenvedélyeinket s ahol alig érhet utól az emberek rosz indulata és bizonyos a siker — legalább a magunk számára.

Álmaimnak ezen az ígézetes útján próbáltam is néhány boldog lépést; de megakadtam — szinte végzetesen.

Mikor épen mélyebbre kezdtem szántani, szózat hangzik vala felém innen is — onnan is: "jöjj és kövess!" És én mentem tiszteletből, szeretetből és szántogattam, vetegettem új mezőkön, új reménységgel. A tudomány csendes világába édesgetett a lelkem vágya és — a kielégíthetetlen közügy szolgájává lettem. Az "istenes vén ember" beporosodott nyomain óhajtottam előre törni — hivatásom szerint; a "tiszta, feddhetetlen ige" napfényessé tételére áhítoztam és lettem lapszerkesztővé s e minőségemben szerzett apró sikereimért a Tiszáninneni Egyházkerűlet főjegyzőjévé s majd az "Alma Mater", a sárospataki főiskola anyagi ügyeinek egyik sok felelősséggel terhelt istápolójává is. Bizonyos nagy erkölcsi kényszerűség parancsolt egyszer-egyszer velem s én e parancsolat atyai érzésű tolmácsolóinak erőtelen voltam ellenállani. "A sárospataki főiskoláért meg is kell halni, ha a körülmények úgy kívánják" — mondta nekem vagy inkább harsogta felém egy nagy alkalommal az én poraiban is áldott Mesterem s én ezt az elvet szívem táblájára vésve s ennek útmutatását követve — mind távolabb vetődtem nagy eszményeimtől, noha nem tértem le az eszmények útjáról így sem.

A Tiszáninneni Egyházkerűletet és ennek szemefényét, a sárospataki főiskolát úgy igyekeztem szolgálni, mint eszményeket.

Hogy miként szolgáltam s hol, merre járt a lelkem s mimódon áldoztam időnként eszményeimért s hogy hü maradtam-e: annak némi bizonysága lehet ez a könyv, ez a "gyűjteményes holmi," amelyben az idő-, a szükség- és a szívem sugallta dolgozataim egy részét néhány nem múlóan szerető jó barátom és hálás tanítványom többszörös kívánságára — íme, közrebocsátom.

"Emlékjelek és Bizonyságok" ezek; visszhangjai a gyásznak és örömnek, amikkel egyszer-másszor az istenség szabados tetszése közegyházunkat, Tiszáninneni Egyházkerűletünket és ebben sárospataki főiskolánkat meglátogatta, illetőleg megajándékozta. Adalékok ezek mindkettőnek történetéhez; könycseppek, szívbeli sóhajtások, cipruságak, köztük itt-ott egy-egy kerekre font koszorú, a hű tanítvány, a jó barát, a szerető kartárs, az igazi nagyokat hódolattal tisztelő ember lelkének elszakgatott darabjai s a munkába állított szőlőmíves verejték-gyöngyei.

Lehetnének ezek a jelek és bizonyságok nagyobb számúak is; de a látni és tudni akarónak ennyi is igen elég, hogy ítéletet mondhasson, s hogy az író lelkébe, szívébe betekinthessen; nekem pedig az elégnél is több arra, hogy e költséges kedvtelés anyagi terheit elviselhessem.

Ha az történnék, amit nem hihetek, hogy nem kellene a magam Mecaenásaként szerepelnem, nagy boldogan készíteném sajtó alá összegyűjtött dolgozataim második kötetét.

Mély tisztelettel ajánlom szerény dolgozataimat a t. olvasó jóindúlatába s különösen a Tiszáninneni Egyházkerűlet nagyobb-kisebbrendü hivatalosainak, a sárospataki főiskola jóakaróinak, közeli s távoli jó barátaimnak, volt és mostani tanítványaimnak munkás szeretetébe.

Az Úr kegyelme mindnyájunkkal!

Sárospatak, 1906. május 3.

RADÁCSI GYÖRGY

sárospataki theol. akadémiai tanár.

---