---

Tartalom

Előszó helyett

KÁRPÁTOKON INNEN
"Megszoktam, hogy általában én kérdezek..." (Szemere Judit)
Az újságíró ha kertészmérnök... (Molnár Bertalan)
"Nekem van mit filozofálnom..." (Zselicky Zoltán)
"Mindig is érdekelt a művészet mindenféle formája..." (Fuchs Andrea)
A hallgatás ára (Becske József Lajos)
Egy gyermekíró Beregszászból (Weinrauch Katalin)
"Egyszerűen kötelességemnek tekintem..." (Nagy Zoltán Mihály)
"Édesebb itt talán a könny is" (Lőrincz P. Gabriella)
"Én szeretek pozitívan hozzáállni mindenhez" (Csordás László)
Holtak és élők között (Marcsák Gergely)
Törékeny szentek egy töredezett világban (Kurmai-Ráti Szilvia)
"Veszélyes dolog a fészek szélén állni" (Kovács Eleonóra)
"Az irodalom a szellem tápláléka" (Hájas Csilla)
"Viccből nagy komolyan beszélek" (Pusztai-Tárczy Beatrix)
"Nem őrzök a szívemben haragot" (Punykó Mária)
A hazaszeretet fontossága (Kovács András)
"Manapság az emberek egyre kevesebbet olvasnak" (Deme Ibolya)
Maradni minden áron (Deák-Csornij Edit)
"... mindenki teszi a dolgát..." (Kudla György)
"Sokaknak tartozom..." (Bartha Gusztáv)

HATÁROKON TÚL
Beregszásztól Brazíliáig (Szigeti Vladimír)
"Otthon már bizonyítottam..." (Árvay Viktória)
"Én csak írogató ember vagyok" (Schober Ottó)
"Mindig világpolgárnak vallottam magam" (Koszták István)
Az Együtt 2012-es nívódíjasa (Finta Éva)
Egy főállású szabadúszó (Orémus Kálmán)
"Én nagyon vágyom arra, hogy családommal együtt visszaköltözhessem" (Kovács Zoltán)
Búvópatak a magyar közéletben (Csernák Árpád)
"... soha nem veszítjük el a hitet és a reménységet" (Bertha Zoltán)
"Mindig meg kell tenni, amit lehet" (Ködöböcz Gábor)
Megőrzés és kreativitás (Borbély András)
"minden akkor és azóta született magyar ősünk és testvérünk kálváriája" (Zubor Ferenc)
Párbeszéd itthonról otthonra (Dutkay László)
"... hiszen itt is itthon vagyok" (Urbán Magdolna)
"Építkezni kell fizikailag és szellemileg..." (Kis Judit)
"Testünk a szélnek ellenáll..." (Füzesi Magda)
A felismerés fontossága (Gortvay Gábor)
"Egyelőre én maradok..." (Szilasi Ildikó)
"... ragaszkodtak ahhoz a talpalatnyi földhöz..." (Elbe István)
"Ne legyen bennetek kegyetlenség..." (Oláh András)
Operák vonzásában (Csobolya József)
A Kárpátaljai Szövetség Budapesten (Dr. Damjanovich Imre)

A FELELŐS KIADÓ ÉS A SZERZŐ EPILÓGUSA
A kárpátaljai magyarság "mindenese": Dupka György

---

Előszó

Első interjúmat 1988-ban, középiskolásként készítettem, ez még magán viselte a kezdők minden hibáját. Fokozatosan tanultam meg a fortélyokat, hogy mit lehet kérdezni, meddig lehet elmenni... Rájöttem, nem is olyan könnyű szóra bírni az embereket. Igaz, vannak olyanok is, akiket irányítani kell, mederben tartani bő lére eresztett mondanivalójukat. Egyet viszont jól tudtam: én nem olyan sablonos, alákérdezős anyagokat szeretnék készíteni, amilyeneket az akkor a Szovjetunióban megjelenő magyar nyelvű sajtóban olvasni lehetett.

Az új évezred elején rendszeresen kezdtem publikálni a KárpátInfóban, a Beregi Hírlapban, majd a Kárpátaljai Hírmondóban, de egy-egy cikkemet lehozta a Kárpáti Igaz Szó is. A beszámolók és a tudósítások mellett egyre több interjút készítettem. 2008-ban támadt az az ötletem, hogy ezeket össze kellene gyűjteni, és újakkal kiegészítve megjelentetni egy kötetben. El is kezdtem a munkát. Kiválogattam a legérdekesebbeket és a legjobban sikerülteket, majd felállítottam egy listát, hogy kiket szeretnék még meginterjúvolni. Persze, egy dolog a tervezés és más a kivitelezés. Voltak, akik kategorikusan elzárkóztak a válaszadás elől, mások halogatták a dolgot, de olyanok is akadtak, akik a munka közben álltak fel a „vallató” székből. A terv végül mégis valóra vált: az ungvári Intermix Kiadónál 2009 második felében jelent meg a Halott ember karácsonya című kötetem, amelyet Nagy Zoltán Mihály szerkesztett. Ez a könyv majd’ félszáz kárpátaljai, onnan elszármazott vagy vidékünkön járt személlyel készült beszélgetést tartalmaz. Főként az irodalom, az írás terén tevékenykedő kollégákat sikerült megszólaltatnom, talán nem véletlenül.

A könyvvel az volt a szándékom, hogy az olvasók bepillantást nyerjenek a Kárpátalján élő magyar emberek életébe, megismerjék az áttelepültek gondolatait és azt, hogy mit gondolnak rólunk mások. Örültem, hogy sikerült összehoznom ezt az anyagot, de idővel rájöttem, hogy amit elvégeztem, nem teljes. Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy folytatom a munkát. Nekiláttam hát, hogy - kicsit más koncepció mentén - összehozzam a 2009-es kötet folytatását.

Amikor a kedves olvasó e sorokat olvassa, már kiderült, hogy ez sikerült. Többéves munka után, amely szintén nem volt mentes a kudarcoktól, végre kézzelfogható valósággá vált az új kötet, amelynek a beszédes Arc-poeticák címet adtam. Az interjúkat két fejezetbe soroltam. Az elsőbe a ma is otthon élő alanyokkal, a másodikba az onnan kitelepült és a Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében élő személyekkel készült beszélgetések kerültek. A paletta szélesedett ugyan, de még korántsem teljes, ami előrevetíti a folytatás lehetőségét vagy inkább kívánalmát.

...

Azon túl, hogy igyekeztem bemutatni az alanyt, minden beszélgetésben felvetettem a Kárpátalja-vonalat: mit jelent az illető számára a táj, a fogalom, az érzés... Kíváncsi voltam, hogyan lát minket, mit gondol rólunk a Kolozsvárott élő irodalomtörténész, az Erzsébetvárosban lakó ruhatervező, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető tanára vagy éppen a békásmegyeri lakótelepen élő kedves háziasszony. Kiszemeltjeim között, sajnos, voltak olyanok, akiket már a 2009-es kötetben is meg szerettem volna szólaltatni, de az újabb próbálkozásaim is kudarcba fulladtak. Én azonban nem szoktam feladni, amit a fejembe veszek, igyekszem véghezvinni. Úgy vélem, a reménybeli harmadik kötettel tel9 jessé tudom majd tenni azt az elképzelést, ami 2008-ban megfogalmazódott bennem.

Az interjúk 2009 és 2014 között készültek, tehát öt esztendő válogatott termését gyűjtöttem össze, mindegyik szöveg végén feltüntettem az évszámot. A legtöbb beszélgetés már megjelent valamelyik nyomtatott vagy internetes kiadványban, de van olyan is, amit kizárólag ebben a kötetben olvashatnak. A korábbi megjelenés helye talán zavarólag hatott volna, ezért ennek feltüntetését mellőztem.

Külön köszönetet mondok Koszták István grafi kusnak, aki nem csak egyik beszélgetőpartnerem volt, ő tervezte a kötet borítóját is, valamint Szemere Judit újságírónak, akivel szintén készítettem interjút és egyben ő a könyvem szerkesztője. Továbbá hálás vagyok a Szentendrén élő péterfalvai festőművésznek, Kutlán Andrásnak, aki ugyan nem szerepel a könyvben, de egyéb tekintetben sokat segített nekem.

Kedves olvasó, remélem, amikor a kötet végére ér, sok új értékes információval gazdagodva, elégedetten fogja megállapítani, hogy nem volt hiábavaló az olvasásra szánt idő.

Lengyel János

---