Kutasi Horváth Katalin
Kóborló emlékeim
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Magamról
A Hókirálynő birodalmában
A jó öreg színházterem
A kert végében
A korlátokon túl
A manézson túl
A Rendkívüliek
A szívek palotája
Alpesi emléknyom
Annamari anyasága
Átlényegülés - Babits bűvkörében
Az "Egyszer jóllakni" józansága
Az elvesztett Vencel-kert
Az időtlenség fogságában
Balassa csendessége
Bertuska álma
Billen a macskakő
Bogárlét
Borúra derű?
Bújócska
Candide szemüvegével
Cyrano bohócruhában
Duna-parti séta
Egy nap Velencében
Egy éj Zamárdiban
Egyszerre lent és fent
Ellenőrzés
Ellentétes pólusok
Erdei összhangzatok
Erdőfohász
Fűzcsonkok
Goda kisasszonyra várva
Gyermekláncfűzés
Gyermekség
Háborgás
Hármas út
Hó takará el
Hogyan lesz a karácsonyfából fenyőfa?
Íráskényszer
Kepler Prágája
Két lövés
Kettős szerelem
Ködbe vesző tatai múlt
Mágus küldetése
Malomjáték
Morfondírozások
Nagyapó Don Quijotéja
Nyári hangulatok
Örömtanya
Őszi lélekkép
Palackposta
Párbeszéd egy idegennel
Pengeélen
Radnótiráda
Sarjerdő
Segélykiáltás
Tartalékon
Tartózkodó kérelem
Zeusz papucsa
Fülszöveg
Jártam az utam. Néha kerestem is. Hol az újat, máskor meg a régit. Vándoroltam én magam, s fel-alá járkáltak gondolataim is. Néha megfontoltan, máskor nyugtalanabbul. Egyszer a fák suhogását hallgattam, máskor mintha irodalmi alakok szólítottak volna meg. Mintha képes lettem volna átjárni a teret és az időt, s leküzdeni akár a nyelvi akadályokat is különös barangolásaim alkalmával.