Benjámin László
Kis magyar antológia
Réber László karikatúráival
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Használati utasítás
Modern táj, modern költőkkel
CSOÓRI SÁNDOR
Nemzeti Sándordal
A nagyváros mélységeiben
DARVAS JÓZSEF
Alkoholista csapadék
DÉRY TIBOR
D. T. elvtárs P-ben
A "Mindenki Újságja" című napilap "Közérdekű levelek" rovatából
Szerkesztőségi közlemény ugyanott
FODOR JÓZSEF
Izz
GARAI GÁBOR
Mediterrán ősök
HAJNAL ANNA
Iszik a kísértet és mást is csinál, borzasztó
HAJNAL GÁBOR
Kovászos ugorka
HELLER ÁGNES
Herrgottosz Szakramentosz és Hellerosz Agnesz szerelmes párbeszéde
HIDAS ANTAL
Egy sandabanda csirkefogdmeghoz
ILLÉS BÉLA
Nagy idők, nagy emberek
JANKOVICH FERENC
Ispilángi prücskök
GR. DR. JOBBÁGY KÁROLY
Százan vagyunk, tovaris, százan
Fürj Emánuel összes költeményei
JUHÁSZ FERENC
Mindennapi fohászkodás kisszer-ügyben
Falusi reggel
KARINTHY FERENC
Hajrá Fradi!
PILINSZKY JÁNOS
A halál gombja
SIMON ISTVÁN
A présházban Laci öcsémmel
Az a borzasztó...!
SINKA ISTVÁN
Kacska-ringó
SOMLYÓ GYÖRGY
Változékony időjárás a Balatonon
SOÓS ZOLTÁN
Toprongy-song
SZABÓ MAGDA
Mondatok pergetése
SZABOLCSI MIKLÓS
Két eset lehetséges
THURZÓ GÁBOR
Jóska és Puciné
VAS ISTVÁN
Eszembe jut egy régi szép emlék
Locspocs és misztrál
VÉGH ANTAL
Lélekmentés az éjszakában
WEÖRES SÁNDOR
Sanyimanókarika
Mélybölcs röpkék
A vizek szelleme
ZELK ZOLTÁN
Tűzrőlpattant cimbalom
A halhatatlanság kapuja előtt
Avar-színű avarban
BENJÁMIN LÁSZLÓ
A Rákóczi út és a Lenin körút sarkától a Népszínház utca 193/b. III. emelet 12-ig
Egy névtelen görcs senki keserveiből
Előszó
HASZNÁLATI UTASÍTÁS
Az itt összegyűjtött irodalmi játékok első megjelenésük idején jelentőségükhöz képest érthetetlenül nagy port vertek fel, legalábbis az irodalmi beltenyészet területén. Az érdekelt írók legtöbbje megrendülés nélkül fogadta ugyan figuráztatását, mégis akadtak néhányan, akik isten tudja, miből fakadó komolysággal, sőt komorsággal elemezgették a róluk vagy barátjukról rögtönzött torzképet, pokolbeli sötét szándékokkal gyanúsítván a nem éppen jámbor, de nem is éppen elvetemült szerzőt. Ezek - és nem a paródiák - miatt vagyok kénytelen e könyvecskéhez rövid használati utasítást mellékelni.
Tehát: nem elemezni való "művek" vannak itt, hanem több-kevesebb kajánsággal - és sikerrel - készült torzképek. Olykor csak egy-egy művet, máskor egy-egy írói stílust akartam parodizálni, olykor azt játszottam: hogyan hatna egy írói stílus az élet valamely mindennapi helyzetében. Egyébként pedig egyik darabban sincs nagyobb fokú kajánság, mint amennyit derültebb hangulatban szemtől szembe is megengedünk magunknak és másoknak; s aki játékos kritikánál többet és gonoszabbat keres bennük, az nem e paródiákban, hanem saját magában lelheti meg az ördögöt.
Amint megbízható forrásból értesültem, egyik írótársam szóbeli kritikájában paródiáimat olyan karinthyádáknak nevezte, melyekből hiányzik a humor és a szeretet; nem a parodizáltakra, hanem a szerzőre jellemzőek.
Kérem Önöket, olvasóim, hogy - mint én is - fogadják el ezt a meghatározást, melynek igazságát az sem rendítheti meg, ha Önök mégis nevetni fognak e könyv olvasása közben, s szeretetüket sem vonják meg szerencsétlen áldozataimtól; engem is megnyugtat, hogy tudom: végül is nem másokon, hanem rajtam fognak nevetni.
B. L.