Tartalom

Előszó

A lent következő költemény legnagyobbrészt ama helyeken született, amelyeket leírni bátorkodik. Albániában kezdődött és a Spanyolországra és Portugáliára vonatkozó részek a szerzőnek ez országokban szerzett megfigyeléseiből adódtak össze. Ennyit szükséges lehet megállapítani a leírások helyességének igazolására. A lerajzolni szándékolt tájak Spanyolországban, Portugáliában, Epirusban, Akarnániában és Görögországban vannak. Ez idő szerint itt megáll a költemény: fogadtatása fogja eldönteni, vajjon merheti-e a szerző tovább vezetni olvasóit Iónián és Frigián keresztül a Kelet fővárosába: ez a két ének csupán kísérlet.

Hogy a művet valahogyan közelebb hozza, egy költött alak mutatkozik itt be. Barátaim, akiknek véleménye nekem nagyon értékes, arra hívják fel a figyelmemet, hogy "Ifjú Harold" e költött alakjával azt a gyanút kelthetem, mintha valamely élő személyre céloztam volna: ennek vitatását kérem egyszer s mindenkorra abbahagyni - Harold a képzelet gyermeke, létének az a célja, amit elmondtam. Néhány nagyon jelentéktelen részletben és csupán helyiekben akadhat alap erre a gondolatra, de a lényeges pontokban, remélhetem, hogy egy sincs.

Majdnem fölösleges megemlítenem, hogy az "Ifjú" szó inkább csak mint olyan használatos itt, amely egybehangzóbb a verselésnek azzal a régies módszerével, amelyet igénybe vettem. A "Jó éjszakát" című részre az első ének elején a "Lord Maxwell búcsúja" ihletett, amelyet Mr. Scott jelentetett meg a Border Minstrelsyben.

Az első részben, amely a pyrenaei félszigettel foglalkozik, találkozhatik valami futó hasonlatosság azokkal a különböző költeményekkel, amelyek spanyol tárgyakról jelentek meg, de ez csak esetleges lehet, mint ahogy néhány vonatkozó stanza kivételével az egész költemény a Levantén iródott.

A Spenser-stanza, legsikeresebb költőink egyikéhez híven minden változatosságot megenged. Dr. Beattie a következő megjegyzést teszi erről: "Nemrégen költeményt kezdtem írni Spenser stílusában és versmértékében, amelyben szabad terjeszkedést igérhetek hajlandóságaimnak és lehetek úgy vidám, mint patétikus, úgy leíró, mint érzelmes, úgy gyengéd, mint gúnyolódó, amilyen hangulat elfog: mert ha nem tévedek, az a versmérték, amelyet igénybe vettem, a költői szerkesztésnek mind e módjait megengedi." Miután véleményemben ilyen tekintély szilárdított meg a legmagasabb rendü olasz költők egynémelyikének példájával együtt, nem kell bocsánatot kérnem, hogy a következő költeményben hasonló változatosságra bátorkodtam törekedni, megelégíttetve azzal, hogy ha a versek nem lesznek sikeresek, a hiba inkább a kivitelben kell hogy legyen, mint a szándékban, melyet Ariosto, Thompson és Beattie használata szentesített.

London, 1812 február.