---

Tartalom

Köszönöm Istenem
Visszatérés
Hajnali merengés
Az anya miért sír?
Kárpátok koszorúja
Ő volt az
Bánatos bús magyar
Legyen végre fény
Ők akarták
Az élet templomában
Miszter tíz százalék
Az ítélet jogerős
Sötét az úr
Engedd meg
Jöjj végre
Amikor elmentél
Éva napján köszöntelek
Katalinnak szeretettel
Katik, Katalinok
Szülinapot ünnepelünk
Éva örök
A hatodik
Az élet dicsérete
Mérföldkő
Hol volt, hol nem volt, igaz volt
Johannának szeretettel
Az élet mezsgyéjén (Panni néni 82. születésnapjára)
Gondolatok szárnyán
Komáromi kerek erdő
Barackmagtól a barackmagig
Volt egyszer egy iskola (Kati ballagása)
Kivizsgálásom naplója
Ha újra kezdeném
Úgy tűnik... (35. érettségi találkozóra)
Újra láss csodát
Milyen szép is
A szerelmemnek
Leánykérés
Meghoztad a fényt
Eljött hát
A Föld napján
Ahol kékebb volt az ég
Hamvai az óceánon átkelve
Ébred a világ Falirakiban
Búcsúzunk
Nekem ígér a holnap
Hatalmasok között (Faludy Györgynek szántam...)
Egy villanás
Ma megint
Szabad lett most
Miért?
Ha eljő
Te mondtad
Mikor lesz
Neked adnám
Amikor
Húsvéti merengés
Elindult a költő a tegnapi mába
Te vagy
A szerelmemnek
Hányan vagyunk a bárkán?
Te jöttél meg
Szeretném, ha
Előre nézek most
Tested szebb
Elköszön lassan
Tenni kell!
Hajnali gondolatok
Álmodban is halld!
Évi
Megjöttél
Sárkányt láttál álmodban
Szeretnélek
Engedd
A sóhajok hídján
Tudtuk, hogy eljő
Mi kell az élethez
Álmodj hát
Tudnod kell
Legyen ez a mai nap
Nem tudod te sem
Ő az, igen ő
Megint eljő
Fényben a remény
Imre és Zsuzsié a világ
Akkor és ott
Halottak napján szeretteimhez szólok
Teste és lelke az Úrhoz indult
Ha majd
Örvendezzünk hát
Prof. Dr. Oláh László - Drága Laci bácsi emlékére
Elmentél (Csiba Géza emlékére)
Elindult hát lelke
Boldog karácsonyt
Az ötven meg az öt
Teljen meg szeretettel szívünk
Vártad már a napot
Elloptad az álmom
A hetedik
Visszatérés
Várom
Egy nyáron át
Kopogtat az ősz
Neked kíván sok boldogságot
Elment a nagy pásztor (II. János Pál emlékére...)

---

Előszó

Az ünnep számomra az a nap, amikor az ember megáll az időben és ünneplőbe öltözteti a lelkét. Amikor Dr. Bartanusz Attila verseit olvasom, olyan mintha a természet megannyi színe és szépsége költözne a szívembe. Foszladozó anyanyelvünk bábeli zűrzavarában ez egy olyan sziget, ahol harmóniába rendezik az életet, ahol a hétköznapokban életre kelnek a történelem lapjai, de mégsem fájdalmat hordoznak, hanem a reményt és az életet. A világ végtelen magányosságában, ahol ember már embert sem talál, mert túl sok a fal és a határ, kézen fog és átvisz egy hídon, ahol egy idegen arcban is barátodra találhatsz. Kihűlt világunkban tűzlobogás, ahol még a családról szólnak az énekek, ahol fázó lelkedet újra és újra visszavezeti szeretteid körébe. Verseinek erdejében járva úgy érzi az ember, hogy életének vihara elült, hánykolódó kis hajója kikötött a békesség szigetén. A szürkeségből, amiben élt, kilépett a fényre, mert az ünnep az a láthatatlan csoda, ami - ha csak egy pillanatra is, de - átalakítja belső énedet és fényt hordozóvá válhatsz a világban. Az embertelenségben is ember maradhatsz, mert észrevétlenül is szállást adtál a szívedben a szépnek és a jónak. Isten éltesse sokáig szavaink és lelkünk őrzőjét, Dr. Bartanusz Attilát! Tisztelettel hajtok fejet a költőnek!

Varsányi Beatrix

---