---

Tartalom

Előszó

1. Mi szól a civil szervezetek területi alapú szerveződése mellett?
1.1. A nonprofit szektor növekedése
1.2. A nonprofit szervezetek infrastruktúrája
1.3. Kereskedelmi kamarák, mint a szövetségek prototípusai
1.4. A szektor sokrétű igényeinek kielégítése
1.5. Nem csak kenyérrel él

2. A nonprofit szervezetek új szövetségének megalapítása
2.1. A kiegyensúlyozott szervezet kiépítése
2.2. A kezdeti szervezési követelmények
2.3. Kit vegyünk be?
2.4. Mit tegyünk először?
2.5. A további lépések
2.6. Demokratikus vezetőség alapítása

3. A tagok toborzása és megtartása
3.1. A tagsággal rendelkező szervezet egyedi vonásai
3.2. A célközönség meghatározása
3.3. Tagtoborzó marketing stratégiák
3.4. A marketinganyagok kidolgozása
3.5. A testre szabott toborzás
3.6. Ösztönzők és jutalmak az új és a tagságukat megújító tagok számára
3.7. A tagdíjszerkezet megtervezése
3.8. Az új tagok regisztrációja
3.9. A tagok megtartása
3.10. A tagság megújításának kiépítése
3.11. Levél a tagságukat megújító szervezetek számára

4. A szövetség információs és képzési programjának kidolgozása
4.1. Tájékoztatás és információadás
4.2. Képzések

5. Költségcsökkentő termékek és szolgáltatások kialakítása
5.1. A termékek és szolgáltatások szerepe a szövetség életében
5.2. Az NCNA szerepe a termékek és szolgáltatások kialakításában
5.3. A termékek és szolgáltatások igényfelmérés alapján történő kialakítása
5.4. Javasolt szempontok a termékek és szolgáltatások kiválasztásához
5.5. Megvalósíthatósági tanulmányok és marketingtervek
5.6. A vezetőség szerepe a termékek és szolgáltatások fejlesztésében
5.7. Az alkalmazottak szerepe a termékek és szolgáltatások fejlesztésében
5.8. Példák programokra és szolgáltatásokra
5.9. A termékforgalmazók kiválasztása és a velük folytatott tárgyalás

6. A szövetség finanszírozása
6.1. Stabilitás és fenntarthatóság
6.2. Költségvetés készítése
6.3. Tagdíjak
6.4. Szolgáltatások és kiadványok
6.5. Tárgyalás útján elért árengedmények és szponzorált szolgáltatások
6.6. Alapítványi és vállalati adományok

7. Hogyan segítik az adatbázisok és a kutatási projektek a szövetség munkáját?
7.1. Naprakész információ biztosítása
7.2. Nonprofit adatbázis kiépítése
7.3. Az adatbázisok alapján kifejlesztett termékek és szolgáltatások
7.4. Kutatási projektek kiválasztása és megszervezése
7.5. A kérdőív mint az adatgyűjtés eszköze

8. Érdekképviselet: a szövetség közpolitikai programjának kidolgozása
8.1. A nonprofit szervezetek kapcsolata a kormányzattal és az önkormányzatokkal
8.2. A szövetség vezető szerepe
8.3. Az első lépések a közpolitika területén
8.4. Reális és megfelelő munkaterv kialakítása
8.5. A nonprofit szervezetek és anyagi támogatóik
8.6. A közvélemény és a média
8.7. Érdekképviselet a nonprofit szektoron belül

---

Előszó

Jon Pratt, "Lépésről lépésre - Kézikönyv a civil szervezetek területi alapú szerveződéséhez" című műve olyan témában íródott, amely nagyon aktuális az egész magyar civil szféra számára.

A szerző részletesen és gyakorlatias módon mutatja be az Egyesült Államokban sikeresen működő általános nonprofit szövetségeket, amelyek egy-egy szövetségi állam területén tevékenykednek. Ezek a szövetségek többek között különböző szolgáltatásokat nyújtanak a tagoknak és egyéb nonprofit szervezeteknek (képzések, kiadványok, információk stb.), kutatásokat végeznek a szektorral kapcsolatban, tájékoztatják a lakosságot a nonprofit szervezetek fontosságáról és nem utolsó sorban törvényhozási és adminisztratív érdekérvényesítést végeznek a nonprofit szervezetek általános ügyeit illetően.

Egyre kevesebb az olyan magyar civil szervezeti vezető, vagy aktivista, aki kételkedne abban, hogy szükséges a magyar nonprofit szektor általános érdekérvényesítésének intézményes formáit megtalálni. A nonprofit jogi és pénzügyi szabályozás, az állami pénzelosztás mennyisége és minősége, a társadalmi részvétel rendszerének hiányosságai, a nonprofit szolgáltatások minőségbiztosítási igénye mind-mind olyan kihívások, amelyek az egész civil szektor összefogását igénylik. Ezért is lángolt fel az utóbbi években többször vita az országos civil érdekképviselet ügyében. Átfogó érdekképviseleti rendszer elképzeléseket dolgoztak ki különféle műhelyekben, amely elképzelések sokszor vérmes vitájától volt hangos a magyar civil szektor. Az amerikai területi alapú nonprofit szövetségek bemutatása már csak azért is jelentős vállalkozás a könyv magyar kiadóitól, mert az egyesült államokbeli példa termékenyítően hathat a magyar szektor érdekérvényesítése témájában folytatott párbeszédre.

Bevallom először némi gyanakvással vettem kezembe a kéziratot, mert az elmúlt 15 évben többször találkoztam olyan civil fejlesztőkkel, akik az amerikai társadalomban kiérlelt modelleket a hazai és európai viszonyokra való átültetés igényessége nélkül akarták a magyar szektorban megvalósítani. (Érzékenységemet az is fokozza, hogy magam is szenvedtem ettől a kórtól életem egy szakaszában). Meglepetésemre és örömömre Jon Pratt kézikönyve csak csekély mértékben tartalmaz olyan elemeket, amelyek idegenek a hazai viszonyoktól. Az elméleti alapokat és gyakorlati tanácsokat tartalmazó könyv alapján, a helyi környezetet és adottságokat mérlegelve, bátran nekiindulhatnak a szervezésnek azok az aktivisták, akik egy adott megye vagy régió civil szektorában indíttatást éreznek a nonprofit szerveződések szövetségének megalakítására.

Az amerikai példa nagyszerűsége épp egyszerűségében rejlik. A magyar érdekképviseleti rendszer elképzelések sokszor azért futnak korai szakaszban zátonyra, mert voluntarista módon az egész szektor teljes és kizárólagos legitim képviseletét akarják megteremteni országosan vagy egy kisebb területi egységben. Az amerikai nonprofit szövetségek nem szenvednek ebben a betegségben. Tagságra épülő szövetségek, amelyek legitimitásukat a tagcsoportjaik létéből és a tagságnak illetve más nonprofit szervezeteknek nyújtott szolgáltatások sikerességétől származtatják. A magyar általános civil önszerveződési kísérleteknek is venniük kell a bátorságot, hogy tudatosan vállalják, hogy nem az egész szektor képviseletére törekednek, hanem "csak” tagságukat képviselik. Ha munkájuk minősége megfelelő lesz, az a taglétszám bővülésével és a civil/állami/üzleti szektor elismerésével fog járni.

Persze nem okolható egyedül csak a civil szektor azért, mert a kizárólagos legitimitás délibábját kergeti egy országos civil érdekképviselet kialakításakor. A fő felelősök azok az állami és politikai vezetők, akik ki akarják kényszeríteni a civil szektorból, hogy találja meg a mindent és mindenkit képviselő Mr. Civilt, és egy korporatív rendszerbe akarják integrálni az összes civil érdeket. A magyar civil szektornak nemet kell mondania az ilyen irányú politikai nyomásnak és a saját érdekeire és együttműködési hagyományaira támaszkodva kell szerves fejlődés útján kimunkálnia az általános civil érdekérvényesítés intézményi kereteit.

Az amerikai területi szerveződések modellje azért is lehet sikeres, mert nem törekszik az összes társadalmi érdek képviseletére. Kizárólag a nonprofit szervezeti forma sajátosságaiból fakadó érdekek megfogalmazásával és képviseletével foglalkozik. Csak ezen az alapon hozható össze egy akolba egy állatvédelmi alapítvány és egy vadász egyesület, vagy egy életvédő szervezet és egy abortusz párti aktivista klub. Lényeges azonban, ahogy ezt a szerző aláhúzza, hogy az adott terület összes fontos ágazatát és szerveződési típusát/méretét magába integrálja egy általános nonprofit szövetség. Csak ekkor tudja ugyanis kikerülni azt a veszélyt, hogy egy-egy ágazat, vagy szervezeti típus/méret érdekei túlsúlyba kerüljenek a munkájában.

Külön erénye a könyvnek, hogy rendkívül gyakorlatiasan, a szerző szervezési tapasztalatira épülve mutatja be a területi általános nonprofit szövetségek megalakításának és működtetésének módszereit. Éppen ezért tényleges kézikönyvként forgathatják azok a civil szervezők, akik megyei, regionális vagy esetleg országos szinten egy általános civil szolgáltató és érdekképviseleti szövetség alapítás nemes és izgalmas feladatát felvállalják.

Farkas István,
Magyar Természetvédők Szövetsége
ügyvezető elnök

---