---

Tartalom

Így színes a világ... - autizmus belülről
Mikor az ember a "kezébe kapja" a diagnózist
Nem úgy játszott...
"Az iskola pedig a fő-fő mumus..."
"Fura dolog ez az emberekkel..."
  1. Beszélgess velük
  2. Adj helyet az elfogadásnak
  3. Dolgozz a saját érzelmeiden is
  4. Ne kérdőjelezd meg a diagnózist
  5. Kérdezz, kérdezz, kérdezz
  6. Ajánlj te nekik játszóprogramokat
  7. Tartsd vissza a jó tanácsokat
  8. Ne feledkezz el a család többi tagjáról
  9. Ne foglalkozz a gyógymódokkal
  10. Tanítsd a gyerekeidet, rokonokat, ismerősöket
"Ha sérült gyerek van a családban..."
"Volt néhány pozitív tapasztalatunk...!"
Gyurka guru tanításai - az autizmusról másképpen. Egy autista fiatalember öccsének feljegyzései bátyja nem hétköznapi hétköznapjairól
  A cipzár
  Karácsony - újragondolva
  Meglepő változatlanságok

---

Előszó

Autizmus - ma már valószínűleg alig akad olyan ember, aki ne találkozott volna legalább a szóval, vagy ne hallott volna valamit erről a sokszor zavarba ejtően sokszínű és kihívásokat rejtő fejlődési zavarról.

Az elmúlt 70 évben hatalmas tudás halmozódott fel ebben a témában mind a felismerés és diagnosztika, mind pedig a széleskörű ellátás területén. Tanulmányok, könyvek, képzések, sokszínű információs források állnak a rendelkezésünkre ezek megismerésére. A művészet világa is gyakran hívja segítségül az autizmust az emberi viselkedés, gondolkodás sajátosságainak és visszásságainak bemutatására, számos film és szépirodalmi mű szereplői autizmussal élő emberek.

Tudjuk azt is, hogy az autizmus korántsem olyan ritka állapot, mint azt évtizedekkel ezelőtt gondolták, az autizmussal élő gyerekek, felnőttek és családjaik itt vannak körülöttünk, mindennapjainkban, mindennapi környezetünkben, az óvodában és iskolában, utcánkban, falunkban, munkahelyünkön, a boltban, ahol vásárlunk vagy akár családunkban.

Az autizmusról a szakemberek dolga beszélni, de például arról "a kis óvodás, barna, mosolygós, de szokatlanul viselkedő kisfiúról" vagy a "cserfes, ugri-bugri, minden mesét kívülről tudó, de egyedül játszó kislányról" és az ő autizmusáról csak szülei és legközelebbi hozzátartozói tudnak számunkra átélhető és hiteles képet nyújtani.

Nem vagyunk, nem lehetünk tökéletes szülők, de igyekszünk elég jó szülővé válni, úgy figyelni, érzékelni, érteni gyermekeinket, úgy alkalmazkodni hozzájuk, úgy terelgetni őket, hogy ez fejlődésüket, érzelmi és fizikai biztonságukat szolgálja. Mindez csak gyermekünk adottságainak hatása mellett válhat valóra. Egy autizmussal élő gyereket nevelő szülőnek egyszerre kell ismernie, értenie és éreznie gyermeke más gyermekhez hasonló szükségleteit, emellett autizmusából fakadó speciális szükségleteit. Ez igen nagy kihívás, amivel Magyarországon is több tízezer család, anyuka és apuka, testvérek, nagyszülők és más családtagok néznek szembe.

Az autizmus, pontosabban az autizmussal élő emberek érdekes, sokszor varázslatos, nagyon egyedi világba engednek betekintést. Ez a világ azonban többnyire nehezen illeszkedik az úgynevezett tipikus világhoz, ezzel számos konfliktust és gyakran súlyos nehézséget okozva mind az autizmussal élőknek mind pedig környezetüknek. A másság, a kapcsolódási nehézségek és az ebből fakadó veszteség nyílt és rejtett tényezőivel történő megküzdés rendkívül összetett, egyénenként és családonként igen eltérő, de elkerülhetetlen folyamat. Nem mindenki tud ugyanabban az ütemben és módon haladni ezen az úton, de a találkozások új erőt és segítséget nyújtanak a továbblépésben. Ezeknek a "találkozásoknak" sajátos módja a világháló, egyre több szülő választja az internetet kommunikációs csatornának, és osztja meg blogján személyes tapasztalatait, gondolatait. Ezekből az évek óta íródó blogokból, hömpölygő gondolatokból oszt meg most néhány szülő és testvér Önökkel, olvasókkal is néhány részletet annak érdekében, hogy - akár szülőtársként, akár szakemberként, vagy laikus érdeklődőként - a személyes tapasztalatokon keresztül, a belső világban való bolyongás segítségével szerezzenek mélyebb megértést az autizmusról.

Ennek a füzetnek a szerzői nem szakemberek, pontosabban nem az autizmus szakemberei. Legértőbb ismerői, értői, ha tetszik, szakemberei azonban gyermeküknek vagy testvérüknek és így gyermekük/ testvérük autizmusának. Nem áldozatok ők, hanem - ahogy egy szülő fogalmazta - merész hegymászók. Fogadják szeretettel és nyitottsággal azt a képet, amit útjuk során, akár a hegy tetejéről, akár a völgyekből látnak.

---