---

Tartalom

Előszó
Hogyan létesíthetünk kapcsolatot termelő és a fogyasztó között (Mandy Pullen)
Útmutató az életigenlő biogazdálkodáshoz (Györffy Sándor)
Irodalom
Mellékletek, ábrák, táblázatok
Életreform Egyesület

---

Előszó

Üdvözlet az olvasónak!

Köszönöm, hogy kezébe vette e könyvecskét! Ha elolvasta, és arra érdemesnek tartja, kérem adja oda másnak is, barátainak, ismerőseinek. Hogy miért szeretném, ha minél többekhez eljutna? Nos az az alábbiakból talán kiviláglik:

Nap mint nap hallhatunk, olvashatunk a hazai mezőgazdaság súlyos válságáról, a termelés csökkenéséről, arról, hogy nő a munkanélküliek száma, sok, és egyre több a beteg ember, a környezet szennyezettsége, a természet pusztulása aggasztó.

Receptként a nyugat-európai modellt ajánlják, a piacgazdaság talaján létrejött ipari-fogyasztói, ún. jóléti társadalmakat állítják például. Azonban, ha eme országok csillogó felszíne mögé pillantunk, elénk tárul másik, csöppet sem kívánatos arcuk: a hatalmas támogatottság ellenére a mezőgazdaság ott is válságban van, évről-évre farmerek ezrei mennek tönkre, s míg a harmadik világ súlyos nyomorával éles kontrasztban ott dúskálnak a fogyasztói javakban, az eladatlan élelmiszerkészletek az égig tornyosulnak (a raktárkészletek csökkentésére engedelmes alanyoknak bizonyulunk: üzleteink tele vannak csicsás csomagolású nyugati élelmiszerekkel). A munkanélküliség nőttön nő, s aránya nem egy példaképünknél (Finnország, Spanyolország) meghaladta a 20%-ot. A környezet állapota sem rózsás: bár az erősen szennyező technológiákat igyekeznek áttelepíteni a III-ik világba (s az "áldásból" mi is részesülünk az áhított külföldi befektetések során), a hatalmas méretű termelés-fogyasztás-pocséklás (a világ lakosságának a "fejlett" ipari országokban élő 20%-a fogyasztja el az összes erőforrás 80%-át) ördögi köre a külsőleg tisztának és rendezettnek tűnő országok környezetét már jócskán elszennyezte, s az egész Föld élővilágát veszélyezteti. (Ez utóbbira csak egy példa: a környezetvédelmére büszke japán évi 20 millió m³ trópusi keményfát használ fel, ezzel jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a Föld egésze szempontjából létfontosságú őserdők néhány évtized múlva nyomtalanul eltűnhetnek.) Nyugat Európában az intenzív mezőgazdasági módszerek még a nálunkénál is jobban elszennyezték a talajokat és a felszín alatti vizeket, s egy átlagos nyugat-európai anya tejében az egészségügyi határérték 3-szorosát elérő ipari és mezőgazdasági eredetű vegyszermaradvány van. (Nem csoda, hogy ennek ellenhatásaként ott már igen nagy az igény a biotermények iránt.)

Az autópályák, ipari üzemek, mezőgazdasági területek, városok közé szorult, s golfpályává, parkká át nem alakított természet fajgazdagsága elenyésző: nemhiába jönnek hozzánk élményeket, trófeát keresni madarászoktól vadászokig oly sokan.

Fel kell hát ismerünk, hogy a kelet-európai rendszerek csődje nem azt jelenti, hogy a nyugati az egyetlen jó és életképes modell. Az ugyanis válságok egész sorával küzd (környezeti, szociális, erkölcsi, gazdasági stb.) és működése (legrosszabb esetben egy világméretű ökológiai összeomlás miatt) láthatóan már középtávon sem fenntartható.

Ki kell tehát törni abból a csapdából, ahová az egyik rossz rendszerből a másikba való szédülés során jutottunk. Vissza kell térni gyökereinkhez, ahhoz a tökéletesen önellátó, a helyi kispiacokhoz, és a regionális elosztási rendszerekhez szervesen, de nem erőszakoltan kötődő kisparaszti vegyesgazdasághoz, mely évszázadok próbáját kiállta, s csak felülről, karhatalommal lehetett megszüntetni. Fel kell hagyni az exportorientált nagyüzemi mezőgazdaság mítoszával, ami a multinacionális nagyvállalatok által uralt világpiacon amúgy is csak országunk további kifosztását jelentené.

A helyi kereskedelmet nálunk igazán sohasem sikerült szétverni, nem úgy mint nyugaton, ahol most próbálják újratanulni ennek módszereit, hogy megszabaduljanak az óriáskonszernek és szupermarketláncok diktatúrájától, ahol újzélandi alma, spanyol sárgarépa, Németországban termett, de dél-olaszországban megmosott és csomagolt burgonya kapható, s a tartósított, agyoncsomagolt termékek mellett a helyi földműves friss és valóban egészséges terményének már nem jut hely. Néhány számunkra is tanulságos, bevált angliai példát mutat be az első írás (az első lépés nálunk pl. az lehetne, hogy falvaink önmagukat látnák el tejjel, s nem a megutaztatott, jóval drágább zacskós, neadjisten dobozos tejet vennék.)

A második írás a biogazdálkodás alapelveit ismerteti kedvcsinálóként azoknak, akik szeretnének egészséges élelmiszert termelni, s magukra és unokáikra is gondolva egészségesebb környezetben élni. A tömegtermények exportja helyett a jó minőségű hazai bioterményekkel megtalálhatnánk a minket illető részt a külföldi országok piacán is, amely ezekre a termékekre ma is biztos vevő. (Ez nem ellentétes az előbb hangoztatott helyi kereskedelem elveivel, hiszen ősidők óta folyik kereskedés egy-egy ország, régió különleges minőségű, igazán csak ott megtermő terményeivel.) Egyetértek Rácz Lehellel, aki a következőket írja.

"...Magyarország egy rendkívüli mezőgazdasági adottságokkal megáldott ország, mely ha végre követné a környezetbarát 'Kert- Magyarország' elveit, könnyen Európa biokertjévé válhatna. Ez többek között rendkívül jó hatással lenne ökológiánkra, közegészségügyünkre, faluturizmusunkra, s munkaigényesebb lévén megoldhatná növekvő munkanélküliségi problémáinkat, és új export lehetőségekkel járulna hozzá, hogy hazánk 'Európa beteg emberé'-ből az egyik legegészségesebb és leggazdagabb kis országgá válhasson rövid időn belül."

Hiszek abban, hogy a mai válságperiódusból csak saját értékeink, hagyományaink újraélesztésével, s emellett új utak keresésével juthatunk ki. Ehhez a kereséshez, saját utunk megtalálásához kíván szerény útmutatóul szolgálni ez a könyvecske.

Gyarmathy István
az Életreform Egyesület
titkára

---