---

Tartalom

Gyöngy Péter: Hagyomány kontra hagyomány?

DOMB ÉS KERESZT
Molnár V. József: Domb és kereszt
Bíró Lajos: Templom és temető
Gál Péter József: Boldogasszony halma
Illyés Gyula: A kecskepásztor fia
Szívós Béla: Alföldi kincskeresők
Szűcs Sándor: Kincskeresők
Szűcs Sándor: Jeles helyek
Szűcs Sándor: A Holdas csárdánál
Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában
Kecskés Gyula: Nyakvágó-halom
P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek
Luby Margit: Népmondák a szomszéd megyéből
Born Gergely: Feketeország - avagy Atilla nyomában a hullámok hátán
Kovács Ferenc: Monda Attila temetkezési helyéről
Koszecz Sándor: "...Fű kizöldül ó sírhalmon..."
Molnár Géza: Néhány szó az ártéri gazdálkodásról
Szűcs Sándor: Más táltosok
dr. Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához fűződő hagyományok
Szűcs Sándor: Időért viaskodó táltosok
Demény István Pál: Bika képében viaskodó táltosok a régi Kínában
Buka László: Táltosküzdelem - gyerekeknek
Buka Bence László: Verekedés egy dombon két bika között
Buka Borbála Zsuzsanna: Bika-viadal a dombon
Dombrádi Viktor: Mi folyik a magyar dombtetőn?
Dudás Gábor: A Nap-tanács és a két táltos
Kovács Nagy Zsófia: Az élő kút
Megyesi Zsuzsa: A fogva tartott királykisasszony
Oláh Xénia: A bikából lett táltos
Végvári József: Magyar halom, angol halom
Radnai Mikes: Égitestek, mélyrepülésben
Makoldi Sándorné - Makoldi Sándor: Jelen jel
Gyarmathy István: Hogyan kerül a gálya a kunhalomra?
dr. Budayné dr. Kálóczi Ildikó: Múltunk őrzői
Erdélyi Vanda - Dominyák Ildikó: Diákbeszámoló a fekete-réti kunhalom-akcióról
Ajtai Hajnalka - Fehér Attila - Kerékgyártó Ágnes: A mi halmunk
Buka László: Ízelítőként ajánlott irodalom a kurgánok, halmok kutatóinak

RÉGI NAGY ÁRKOKRÓL
Szőke Béla: Az avarok hringje
Harmatta János: Adatok az avar hring kérdéséhez
Bíró Lajos: Az avar gyűrűk rejtélye
Tompa Mihály: Csörsz árka
Buka László: Ízelítőként ajánlott irodalom a régi nagy árkok kutatóinak

AZ ÉG ÉS A FÖLD ÁBRÁZATI
Buka László: A "Macska" és társai
Antal István: Kalandozás, helyből
Hagymás István: Az őrségi sas

ÉPÍTMÉNYEK ÉS ÉG-TÁJAK
Baráz Csaba: Várak vagy szakrális építmények?
Csőszhalom-domb mágneses képe
Born Gergely: Előzetes jelentés
Kőszeghy Attila: Új radiesztéziás mérések - előfeltevések nélkül
Halaváts Gyula: A középkori templomok keleteléséről
Lakits Ferencz: Régi templomok beirányítása
dr. Guzsik Tamás: Tájolási rendellenességek a középkori templomépítészetben

ÉLŐ TÁJAK - TITOK ALATT
Bálint Károly: "Élő táj"
Takács György: "Van egy forrás titok alatt..."
Harangozó Imre: "Felhagék egy nagy hegyre, benezék a lejtőre..."
Baráz Csaba: Törökasztal - oltárkő a Tarna völgyében
Kandra Kabos: A siroki kőemberek
Andics Árpád: Kőkoponyák emlékezete
Szántai Lajos: A Vadálló-kövek és a Prédikálószék rendszere
Gönczi Ferenc: Innen-onnan, amonnan
Holdu N. István: Mese a Gerecséről
Pap Gábor: A szakrális földrajz néhány "érzékeny pontja" a Pilisben és a magyar Szent Koronán
Buka László: Utószó

---

Utószó

Valószínűnek tartom, hogy általában egy könyvbe elő- vagy utószót írni a legnehezebb. Beharangozni vagy összefoglalni egy szerkesztett művet, mások olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó írásait, nem mindig kellemes feladat.

Így van ez esetünkben is. Okosan le kellene most zárnom ezt a számomra oly kedves könyvet, amelyet évek óta hordozok mind a fejemben, mind a szívemben, mind a lépteimben. Ez a feladat tehát.

Én most ennek teljesen az ellenkezőjét fogom tenni. Mindezt a továbblépés és a további kötet(ek) reményében. Egyetlenegy igen fontosnak ítélt tapasztalatomra szeretném a tisztelt Olvasó figyelmét nyomatékkal felhívni. S ezzel nemhogy lezárni akarom e könyvet, hanem éppen kinyitni, illetve nyitva hagyni a jövőnek.

Ez a tapasztalat pedig az, hogy az élő (szerves) kultúrákkal foglalkozók nem éppen erőssége a kötetekben megjelenő képek (rajzok, ábrák, fotók, térképek, grafikák stb.) értelmezése. Súlyos tények és félreértések tömkelege mutat erre rá. Világunkat elöntő látványszemetünk alól nehezen lehet a gyöngyöket (lásd az első tanulmányt!) kibányászni. A gané alól felszínre került képek látványa nehezen talál utat a nézőhöz. És ez így marad mindaddig, amíg nézők leszünk csak egy ismeretlen cirkuszban, ahová véletlenül tévedtünk be bámulni, ahová besodort bennünket a tömeg.

Nem nézők vagyunk, ne nézők legyünk! Az most (is) kevésnek fog bizonyulni. Szemlélődők és látók legyünk! Ez legyen egyfajta célunk kultúránk-szellemiségünk megismerése közben és által.

Ne lapozzuk tehát át ezt a könyvet sem könnyedén, ne fussunk csak át a szemléletes ábrákon. E könyv lényege-erőssége ugyanis a lát-vány a szöveggel együtt. A lát-kép (láttató kép) nem alárendelt helyzetű esetünkben, legalább olyan erőteljes üzenethordozó, mint a betűk halmaza. Ha nem erősebb.

Kívánom, segítse e könyv is a látott világ képi, szemmel való megértésének képességét sokakban, hogy látásunk (vö. "szem-falu" Namíbiában!) is könnyítse törekvéseinket!

Szemlélődjünk hosszan és bátran! Irány: Látókép!

Nincs az messze, s nemcsak Debrecentől...

---