Tartalom

Előszó

A fővároskörnyéki természetjárás változatos terepei között is előkelő helyet foglal el a Solymár község határában lévő, valamikor Ördöglyuknak nevezett Solymári barlang, amelyet érdekességénél fogva, méltán sorozhatunk az ország meggyérült természeti ritkaságai közé. Régi, népies neve csupán babonás motivumokon alapult és semmiben sem fedte geológiai meghatározását, amely szerint ez a földalatti labirintus: "barlang" és nem a népiessége ellenére földtanilag néhol azért még elfogadott: "Ördöglyuk". Éppen ezért a tudományos körök előbb Solymári Ördöglyuk-barlangnak. majd végül Solymári barlangnak nevezték el.

A barlang különösen a sziklamászást kedvelő turisták és a cserkészek körében eléggé ismert, habár a látogatók közül a legtöbben csupán azt a főágat, amely a két külső nyilást összeköti, vagy pedig a mászást egyáltalában nem igénylő, uccai ruhában is megtekinthető Kupola termet keresik fel, E könyvecske megírásával hézagpótló munkát igyekeztem végezni és úgy vélem, lapjait majd haszonnal forgatják azok, akik vezető hiányában is meg szeretnének ismerkedni a barlanggal, vagy pedig annak kevésbé ismert részeit óhajtják felkeresni. A barlang egyes szakaszait külön járatokban tárgyalom, a variációk lehetővétételét pedig az útvonalak találkozásánál az azokra való hivatkozással gondoltam elősegíteni. Szándékosan foglalkoztam részletesebben az I. járattal, miután ez az útvonal - amellett, hogy technikailag aránylag a legegyszerűbb, - egyben a barlang két nyilását is összeköti. Kalauzom természetesen nem foglalhatja magában az összes eddig feltárt járatokat, éppen azok körülményes megközelítése miatt, de főként azért, mert a kutatás ezeken a helyeken még folyamatban van. Ugyanúgy nem említem meg az egyes átvágásokat és kisebb összekötő folyosókat ott, ahol azok igénybevétele nem egyszerübb, mint az ismertetett járat.

Miután az 1914-ben Kmetty Béla és Szüts Pál mérései alapján készült térkép ma már elavult és a Sebős Károly jelenleg folyó felvételei előreláthatólag hosszabb időt vesznek igénybe, így csupán egy esetleges második kiadásban lesz módomban majd pontos, használható térképet közölni.

Sokáig nagy zürzavar uralkodott a helynevek tekintetében is. A régi elnevezések egyrészt el avultak, másrészt - az újabb feltárások folytán - pótlásra szorultak. Jelen munkámban már a Magyar Barlangkutató Társulat ecélból kiküldött bizottsága (Barbie Lajos, Klébert J. Elemér és e sorok írója) által nemrégiben megállapított helyneveket szerepeltetem.

Végül itt mondok köszönetet Schönviszky László barátomnak, aki a morfológiával kapcsolatos értékes adatokkal segítségemre volt.

Jellinek János.