---

Tartalom

Előszó

A pedagógusképzés törvényi szabályozásának áttekintése
1883. évi XXX. törvénycikk
Kiss Istvánné: Trefort és a középiskolai tanárképzés
1920. évi XXV. törvénycikk
1920. évi XXXI. törvénycikk
1921. évi LIII. törvénycikk
1923. évi I. törvénycikk
1924. évi III. törvénycikk
1924. évi XI. törvénycikk
Klebelsberg Kuno: A középiskolai tanárképzésről a nemzetgyűlésben tartott beszéd
1925. évi III. törvénycikk
1926. évi XXIV. törvénycikk
1927. évi XII. törvénycikk
1927. évi XIII. törvénycikk
1927. évi XIV. törvénycikk
Kornis Gyula: Kultúrpolitikánk irányelvei
Kornis Gyula: Iskolarendszerünk reformja (1920)
Mészáros István: Kornis Gyula neveléstudományi és közoktatáspolitikai tevékenységének korszaka (1920-1931)
1929. évi XI. törvénycikk
1930. évi VI. törvénycikk
1935. évi V. törvénycikk
1935. évi VI. törvénycikk
1936. évi XXIII. törvénycikk
1936. évi XXIV. törvénycikk
1938. évi XIII. törvénycikk
1938. évi XIV. törvénycikk
1940. évi XIX. törvénycikk
1940. évi XX. törvénycikk
1941. évi XII. törvénycikk
Ladányi Andor: A középiskolaitanár-képzés történetének fő vonásai
Jancsák Csaba: A két budapesti polgári iskolai tanárképző intézet összevonása és a Szegedre helyezés előzményei
Nagy Péter Tibor: A növekvő állam árnyékában. Oktatás, politika 1867-1945

---

Fülszöveg

A jó tanárképzés víziójának alapja a folytonosság és a rendszerben gondolkodás. Folytonosság alatt értve azt, hogy az egymást követő koncepciók nem kioltják egymás eredményeit, hanem a hiányosságokból okulva erősítik egymást. A rendszerben gondolkodás a lehető legtöbb társadalmi és főleg a gazdasági hatások számbavételét jelenti. Ez a szöveggyűjtemény - primer és szekunder források alapján - lehetőséget ad a két világháború közötti időszak oktatási törvényeinek, az ehhez kapcsolódó korabeli teoretikusok véleményének és az utókor néhány neveléstörténészi értelmezésének megismerésére.

A tanárképzés a nevelés történetében mindig egyfajta "ütközési felület" volt: a társadalmi szükségletek, a pénzügyi háttér megléte vagy hiánya, az egyetemek egymás közötti versengése és az egyetemi karok kooperációja vagy széthúzása határozta meg az éppen aktuális döntéseket. Egy tanárképzési koncepció eredményeinek megmutatkozásához hosszabb időre, legalább öt-tíz évre van szükség - egy koncepció hibáira is körülbelül ugyanennyi idő alatt derül fény. A kiteljesedéséhez még hosszabb idővel kell számolni.

Ennek ellenére talán mégis érdemes szem előtt tartani a "jó tanár" hatékony vízióját. E szerint a tanárjelölt legyen motivált a pálya iránt. Ennek elérése érdekében presztízsnövelő lehetőségek komplex rendszerét kell alkalmazni, amelyek a következők lehetnek: ösztöndíj a tanárképzés résztvevőinek, alkalmassági vizsga a tanári pályát választóknak, speciális kiemelt lehetőségeket biztosító oktatás, a legjobb elméleti és gyakorlati oktatók tapasztalatainak megismerési lehetősége, a rendszerbe szervezett gyakorlati képzés, a minőségi értelmiségi létbe való bevezetés és a perspektívát jelentő megvalósítható pedagógus életpályamodell.

---