---

Tartalom

Halász Ferenc: Előszó
Gyermekkori versek: 1944-1949.
Ifjúkori versek: 1950-1962. januárig
Férfikori versek: 1962. július 29 - 1983. május 8.
Bieliczky Joó Sándor életének krónikája
Előszó az 1. kiadáshoz
Utószó az 1. kiadáshoz
Utószó a 2. bővített kiadáshoz
Versek év, cím, oldalszám szerint
Versek betűrendes mutatója
A család tagjai, akik a versekben szerepeltek

---

Előszó

Bieliczky Joó Sándor költő, újságíró 1980-ban ezt írta feleségének, Buzás Évának: "Tied a vers velem együtt. Vigyázz ránk, őrízz minket!" Éva most váltja valóra kérését. Őt ugyan nem tudta megmenteni, de költeményeit igyekszik megőrízni az örökkévalóság számára ezzel a kötettel. Sándor lírája Lator László szavaival élve "vallomásos költészet"! Mondhatnám, napi szükséglete volt az írás, a vers. Akadálytalanul jött ki belőle a líra - írja róla Évának. Ebből a könyvből megismerhetjük életüknek minden fontos eseményét, törekvését, mert ezek tükröződnek Sándor szép verseiben.

Miről is szólnak ezek a vallomások? Egy megértő lelki társ megtalálásának öröméről, a szerelem boldogságot adó hatalmáról, a szülők és nagyszülők iránti tiszteletről, a sznob és köpönyegforgató emberek irónikus megvetéséről, az egyszerű dolgozó emberek meg- becsüléséről, a természet csodálatos gyógyító erejéről, üdüléseik és kirándulásaik felemelő élményeiről, az emberi hangulatok változásainak titkairól és még sok szépségről, ami az életet teljessé teszi.

Ezeket a témákat Sándor változatos költői formákban fejezi ki. Többnyire ütem-hangsúlyos, rímes verselést alkalmaz, de van számos példa a szabadversre is, mely gondolatainak, érzéseinek kötetlen áradását biztosítja. A hagyományos stíluseszközök közül nagyon kedveli a metaforát, a megszemélyesítést és a hasonlatot, melyekkel még szemléletesebbé, hatásosabbá teszi költeményeit.

Nagyobb gondot fordíthatott volna a versek megérlelésére, csiszolására. A négysorosai sokszor egy nagyobb költemény első versszakai lehetnének. Néha az ember úgy érzi, hogy csak félig írt meg egy témát. Ezt ő maga is megállapítja "A lelkiismeret mérlegén" című versében:

"félig megírt dallamok keseregnek bennem,
szeretnék egésszé lombosodni."

Betegségei, korai halála megakadályozták abban, hogy lírája még jobban kiteljesedjék.

Még több szép költeménnyel gyönyörködtette volna olvasóit.

"De szárnyal az így is, ível, emelkedik a magasba, hogy megismerjük, legalább mi, akik itt élünk e tájon, a szülőföld ölelésében." (Vida Lajos. Szókimondó, 2010. január.)

Hajdúszoboszló, 2013, március 17.
Halász Ferenc
nyugalmazott irodalomtanár

---