---

Tartalom

Az irodalomtörténeti kutatás feladata

1./ Írók, költők emlékei

Csokonai Vitéz Mihály (1773)
  "...a világ elébe én vezessem" Születésének 200. évfordulóján
Petőfi Sándor (1828)
  Petőfi nyomában Kecskeméten
  Tűz és láng (születésének 150. évfordulóján)
  Petőfi Debrecenben
Madách Imre (1823)
  A Tragédia világkörúton
  1./ Egy Madách-kutató vallomása
  2./ Látogatás Madách Aliznál Csesztvén
Jókai Mór (1825) Jókai emlékek Tardonán
Mikszáth Kálmán (1847)
  Négy nap "Görbe országban" Mikszáth-emlékek nyomában I. II. III. rész
  Az igazi Mikszáth tovább él
Ady Endre (1877)
  Ady Endre nagybátyjának fia vagyok
  Ady Endre Debrecenben. Tallózás korabeli újságokban
  Két Ady Debrecenben
  Kovalovszky Miklós: A másik Ady Endre - részlet
  (Levelezés, Emlékezések Ady Endréről - II. III. kötet - idézetek)
  Ady "párbajai" Debrecenben
  Ady Endre 1877-1977.
  Vallomás Ady Endre költészetéről
  Beszélgetés Hidas Antal íróval és Kun Ágnes műfordítóval
Móricz Zsigmond (1879)
  "Énnekem Csécse maradt a tündérsziget"
  Móricz Zsigmond emlékek nyomában
  Vallomások a diófa alatt. Találkozás a Móricz-lányok dajkájával
  Móricz Zsigmond egy hónapja Debrecenben
  Barangolások Móricz emlékek nyomában
  Mikor született Móricz Zsigmond?
  A Móricz-drámák és a színpad. Beszélgetés László Anna írónővel
  Móricz Zsigmond hangja (+ családi fényképek)
  Egy téma három műfajban
Móra Ferenc (1879) Száz éve született Móra Ferenc
Kosztolányi Dezső (1885) Egy évben születtünk + utóhang
Kassák Lajos (1887) Emlékezés Kassák Lajosra (+ versek, dedikáció.)
Karinthy Frigyes (1887) jelbeszéde (+ képek és kötet címlap)
Szabó Pál (1893) Szerette az embereket
  Emlékezés az irodalmi életre 1951 - 52-ből
Veres Péter (1897) Újra a szülőföldön
  Szenvedéllyel, tiszta hittel
Marton Pálné Homok Erzsébet parasztíró
József Attila (1905) + Beszélgetés József Etelkával
  A dörmögő unokája (+ szabadszállási képek)
  Szabadszállási emlékek József Attila költészetében
  Vers és grafika (Varsányi Pál)
Radnóti Miklós (1909) Erőltetett menet
  Jó bolt a háború
  Megjegyzések Radnóti Miklós néhány verséről
  A játszótéren
  Kitépett versek
  Bieliczky Sándor előadása Radnóti Miklósról
  Száz éves Gyarmati Fanni Radnóti Miklós özvegye
  Egy szemtanú zsoltára - vers
  Móré Mihály grafikája a költőről
Devecseri Gábor (1917) Emlékezés a költőre születésének 60. évfordulóján
  Devecseri Gábor: Négyek temetése - vers (1956.okt.6.)
Váci Mihály (1924) Első találkozásom Váci Mihállyal
Halász Ferenc: Váci Mihály és Bieliczky Joó Sándor költészetének közös vonásai
László Anna (1926-1981) dokumentumjátéka a Rádióban
  Rendhagyó tárlat

2./ Művészekről

Németh Kálmán - Barangolás a Fóti dal születése helyén
Móré Mihály - Látogatóban a Hajdúsági Iparművekben
Bozsó János - A zúzmarás Tisza mentén
  Bozsó János műtermében
Varsányi Pál - A valóság a munkámat szolgálja
Makrisz Zizi kiállítása a Nemzeti Galériában
Tihanyi látcső
Borsos Miklós szobrászművész világa
Sváby Lajos - Hitvallás képekben
A XX. századi művészet
Megszépítő emlékek - Találkozás Babits Vilma énekesnővel
Hoór Tempis Erzsébet énektanár 80 éves
Megkésett születésnapi vallomás. Básti Lajos művészete
A Brunszvik-család és Beethoven
Bartók Béla emlékére
Kodály Zoltánra emlékezve

3./ Színház

A Tanácsköztársaság és a színház 1-8 rész
Színház és a történelem
"Ahol színház van - ott béke van"
Görögországi színházi képeslap
A Fehérlófia az ősidőktől Békéscsabáig
Negyedik Henrik király
A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

4./ Emberek, történetek

Vasárnap délelőtt (1962)
Vigasztalás (1962)
Valóban késő? (1965)
A megtalált fény (1965)
A sárga csillagos baba (1966)
Utolsó aratás (1966)
Találkozás (1968)
Az élet hegedűje (1969)
Dalok emlékével (1970)
Fiú a túloldalon (1971)
Késői ébredés (1972)
Tengerről fúj a szél (1974)
Híd a Keringőnél (1974)
Tetanusz (1979)
Májusi gyöngyvirág (1980)

5./ Ráadás

Aforizmák
A Magánjegyzetekből
Japánakác Hajdúszoboszlón (2013)
Bieliczky Joó Sándor életének krónikája
Utószó. Írta: Halász Ferenc nyugalmazott irodalomtanár
Zárszó

---

Utószó

A tisztelt olvasó egy szerető és hozzáértő feleség áldozatkész rendező munkája nyomán készült válogatást tart a kezében. Buzás Éva arra a nemes és szép feladatra vállalkozott, hogy tehetséges férje szerteágazó szellemi munkásságának hagyatékát sajtó alá rendezze. Köszönetet érdemel, mert akik Bieliczky Joó Sándor verseit már olvasták, most a költő-újságírót új oldaláról ismerik meg, és csodálattal adóznak széleskörű műveltségének, alapos forráskutatásának és szakszerű, kifejező stílusának.

Irodalomtörténeti írásai egy magyar szakos tanárnak is jelentenek újat, érdekeset. Minden érdeklődőnek hasznosak klasszikus költőinkről, íróinkról készült publicisztikai cikkei, tanulmányai, riportjai. Ezekből meggyőződhetünk lelkiismeretes, alapos gyűjtőmunkájáról, a hozzáolvasás igényességéről, a riportalanyok kulisszatitkainak diszkrét kezeléséről. Adyról, Móriczról, József Attiláról, Radnótiról sokat tudunk, mégis érdemes volt elolvasni a róluk készült írásokat, mert így még jobban megismerhettük emberi vonásaikat, hétköznapjaikat, és megerősítettek bennünket költői nagyságukról.

A művészekről szóló cikkei élményszerűek lehetnek az olvasó számára, mert őket nem valószínű, hogy mindenki ismeri. Főleg azt nem tudhattuk, hogy milyen barátságosan és szeretettel fogadták Sándort és Évát otthonukban vagy műtermükben. Elismeréssel vehetjük tudomásul, hogy Sándor milyen jól ért a művészetek szakmai kérdéseihez is, és milyen árnyaltan, hozzáértéssel fogalmazza meg a műalkotások sajátos vonásait.

Nem is gondoltam, hogy Sándor a színházi élettel is ilyen behatóan foglalkozott. Jól tette, hogy a Tanácsköztársaság demokratikus és igazságtevő kultúrpolitikáját ismertette a korabeli lapokból idézve. Találóan mutatja be az 1945 után megindult új és lelkes színjátszást legnagyobb művészeink vallomásai alapján. A mai modern színművészet feladatait, problémáit is jól érzékelteti néhány színház és rendező tevékenységének bemutatásával. Egy kirándulásom alkalmából a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban személyesen meggyőződhettem az öltözőket, műhelyeket, kulisszákat bejárva azokról a gondokról, feladatokról, amelyekről Sándor a cikkében írt.

Az "Emberek, történetek" című rész a prózaírót mutatja be, ahol a hangulatos tájleírások, riportok mellett sikeres karcolatokat, novellákat is alkot. Nekem különösen tetszett az "Utolsó aratás", "A sárga csillagos baba" és "Az élet hegedűje" című elbeszélése. Többek között ezekből is meggyőződhettünk, hogy Sándor jól ismerte az egyszerű dolgozó emberek életét, mindennapi gondjaikat, és reálisan ábrázolta őket.

A Ráadásban aforizmáiból sokat elfogadhatunk. Egyet értek például ezekkel: "A ravaszság az önzés diplomáciája", "A legnagyobb becsapás önmagunk áltatása", "A diktátor milliók és önmaga hóhérja". A magánjegyzeteiből még jobban megismerhetjük Sándor életét, belső lelki világát, örömét és bánatát.

Végül ajánlom a könyvet az utókor olvasóinak, főleg a fiatal nemzedéknek, ahogy Sándor is figyelmükbe ajánlotta írásait az 1981-ben készült feljegyzésében: "E lapokra írt vallomásaimat: évtizedek szépségét, kínját, lobogó diadalát, fájó töprengését, keservét, serkenő születését, küzdelmes fényességét, emberré szelídülését szeretném megismertetni a mai fiatalokkal és az utánunk érkezőkkel. Nekünk már van múltunk, van jelenünk. A fiataloknak van jelenük és jövőjük. Jövőjük teremtéséhez nekünk is van közünk. Fel kell jutnotok a Csúcsra! Szurkolunk nektek!" (306. o.)

Hajdúszoboszló, 2014.február 2.
Halász Ferenc
nyugalmazott irodalomtanár

---