Előszó

Egy korábbi művemben[1] oda nyilatkoztam, hogy a keresztény vallást kedvezőbbnek tartom a pogányságnál a jellemek alakítására és a szenvedélyek játékaira a hőskölteményben. Azt is mondottam, hogy e vallásnak csodálatosa megmérkőzhetik a mythologiából kölcsönzött csodálatossal. E többé-kevésbbé megtámadott véleményeket iparkodom egy példával támogatni.

Hogy az olvasó pártatlan bíró lehessen e nagy irodalmi perben, úgy véltem, hogy oly tárgyat kell keresnem, a mely ugyanazon keretbe foglalja a két vallás képét, a két vallás erkölcstanát, áldozatait, pompáit; olyant, amelyben az Odyssea nyelve után meg lehet szólaltatni a Genesis nyelvét; a melyben Homér Jupitere Milton Jehovája mellett megfér a nélkül, hogy sértené a kegyeletet, az ízlést s az erkölcsök valószínűségét.

Ez eszme megfogamzása után könnyű volt megtalálnom a két vallást összekötő történeti korszakot.

A függöny a Diocletián által elrendelt üldöztetés idejében, a harmadik század vége felé gördül fel. A kereszténység még nem volt uralkodó vallás a római birodalomban; de oltárai már emelkedtek a bálványok oltárai mellett.

A személyek a két vallásból vannak véve: először megismertetem e személyeket; az elbeszélés azután bemutatja a kereszténység állapotát az ismert világban, a cselekvény korszakában; a munka többi része kifejti a cselekvényt, a mely a keresztények általános mészároltatásához fűződik.

Meglehet, hogy a tárgy által el engedtem magamat ragadtatni; nagyon termékenynek tünt fel előttem. S az első pillanatra mindenki csakugyan beláthatja, hogy az egész profán és szent őskort rendelkezésére bocsátja az embernek. Ezenfelűl az elbeszélés és az események folyamán alkalmam nyílt lefesteni a római birodalom különböző tartományait; elvezettem az olvasót a frankokhoz és gallokhoz, őseink bölcsőjéhez. Görögország, Italia, Judea, Egyiptom, Sparta, Athéne, Róma, Nápoly, Jéruzsálem, Memphis, Arkádia völgyei, Thebais pusztái a többi látképek vagy a festmény hátterei.

A személyek majdnem mind történetiek. Tudjuk, mily szörnyeteg volt Galerius. Diocletiánt kissé jobbá és kissé nagyobbá tettem, mint a milyennek a korabeli szerzők tartották; ezzel csak pártatlanságomat bizonyítom. Az üldöztetés egész ódiumát Galeriusra és Hieroklesre hárítottam.

...