---

Tartalom

Előbeszéd
 
I. Szümposzion
  1. Az együtt-nem-ivás elviselhetetlen bája - lábjegyzetek lakomákhoz
  2. Szerelem és halál a dolgok természetében (Lucretius: De rerum natura)
  3. A keresztény felvilágosítás polifóniája (Andreas Capellanus és az ordo amoris). Exkurzus: Ágoston és Tamás az ordo amorisról
  4. Keresztény szümposzion. (Ficino: A szerelemről. Kommentár Platón Szümposzion című művéhez)
  5. A szabad szerelem polifóniája: Diderot, Buñuel

II. A szerelemfilozófiák százada
  1. A szeretet mechanikai paradigmája: Descartes, Molière, (Heidegger)
  2. Molière: libertinizmus, szerelem, házasság
  3. Générosité: Molière, Descartes
  4. Az emóciók/érzelmi megmozdulások intellektualitása
  5. Malebranche és az istenszeretet karteziánus fogalma
  6. Három férfi és egy nő: Damaris Masham a szeretetről/szerelemről

III. Kant, Lucinda, Hegel: a szeretet/szerelem (természet)jogi keretei

IV. Szümposzion mint a keresztény természetjogi rend ellehetetlenülése
  1. Szabadság, szerelem - Diderot, Petőfi és a szerelem politikai tanatológiája
  2. A tevékeny szeretet Kierkegaard-ja
  3. Anti-Bataille
  4. Bar jeder Hoffnung - a reménytelenség fenomenológiája (Robert Menasse: Sinnliche Gewissheit)

Epilógus: szeretet és igazságosság - Paul Ricoeur nyomán

Névmutató
Irodalom
Egyes szövegrészek korábbi változatai

---

Fülszöveg

A kötet elemzései a szeretet/szerelem kérdéskör alapvető problémáinak korról korra megújuló változatait követik nyomon. A sokirányúságot jelenítik meg, mivel a szeretetről/szerelemről szóló fontos művek sajátossága, hogy több, egyenrangú nézet kap szerepet. Alaprétegük az emberi faj fennmaradásának kontextusa, ám a szimbolikus háttérként szolgáló filozófiai, vallási s más elgondolások elengedhetetlenek, ha az ember emberként akarja értelmezni önmagát, s komoly szerepe van a szeretetnek a közösségek formálódásában is: a szexuális szerelem és az istenszeretetként is artikulálódó metafizikai alapviszony között a barátságtól a politikai közösségekig mindenütt jelen van a szeretet. A földi, az égi, a politikai-vallási szeretetfogalom közötti egyensúly megtalálására irányuló törekvéseket állít tehát figyelme fókuszába ez a könyv. A filozófiának alapfeladata reflektálni arra, ahogyan a szeretet eredeti kis közösségei sokféleképp artikulálódó, szimbolikusan szerveződő, egyre táguló univerzumokká válnak, miközben összeütközésbe kerülve egymással, akár minden energiájukat a konkurensként érzékelt szeretetközösségek felszámolására is fordíthatják. Kötetünk írásai azt a dinamikát követik nyomon, amit Ady "az élet él és élni akar" sorával fejezett ki: az öldöklő élet is élet, sem az egyes emberi individuumok, sem a kisebb-nagyobb együttlétben élő közösségek nem alkotják az élet legelemibb, kitüntetett, szeretetben-öröklétben élő szubjektumát; a szimbolikus artikulációk egész univerzumainak megsemmisülései sem semmisítik meg az élő s élni akaró életet, amely megszüli magából a szimbolikus artikulációk új s új univerzumait.

---