Zsupos Zoltán
A székely írásról
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Szenci Molnár Albert volt-e Szanchi M. László?
A székely írás és a Lázár család
Szegedi Zsigmond székely ábécéje
a) A kötet
b) Szegedi Zsigmond és a Szegedi család
c) Az ábécé
A székely írást ismerő személyek kapcsolatrendszerének rövid vázlata
Ismerték-e a 17. században az erdélyi fejedelmek a székely írást?
Összefoglalás és záró gondolatok
Két apró megjegyzés
Képek
Irodalomjegyzék
Bevezetés
Elöljáróban szükségesnek tartjuk röviden áttekinteni a székely írással és ábécével kapcsolatos jelenlegi ismereteket.
A székely írás nagy valószínűséggel a nyugati törökség írásaihoz köthető - a kazáriai, bolgáriai és az avar írás emlékeivel együtt. Az Árpád-korban már használt írásról feltételezhető, hogy kialakulásában a kelet-európai rovásírások és bizonyos balkáni kapcsolatok egyaránt fontos szerepet játszottak. A jobbról balra olvasandó, gyakori betűösszevonásokat alkalmazó, a jeleket több változatban is használó írás minden eddig megtalált emléke magyar nyelvű. A középkoriak jelentős része kiemelkedő jelentőségű, monumentális méretű templomi felirat, amit jól látható helyre, nyilvánvalóan egyházi jóváhagyással írhattak. A jelenleg ismert székelyföldi 13-15. századi feliratok száma a 15. század végétől érzékelhetően megugrik.
A székely írásos feliratok legtöbb és legkorábbi emléke Udvarhelyszéken található, míg például a középkori Marosszék területéről a 16. század első fele előtt nem ismerünk ilyet, ez az Árpád-kori Magyarország különböző peremterületein élő székely lakosság bizonyos mértékben eltérő történetére is utalhat. "A székely rovásírás görög/cirill és glagolita eredetű betűi a Kárpát-medence déli peremvidékére és a Balkán északi térségére, egyszersmind az errefelé mutató, lehetséges kapcsolatokra irányítják a figyelmet. Márpedig ilyen kapcsolatok teremtésére éppen az udvarhelyszéki (telegdi) székelyeknek volt a legnagyobb esélye, akiknek végső, erdélyi szállásterületén a legfontosabb és legkorábbi rovásemlékek előkerültek. Közismert, hogy a telegdi székelyek - vagy ezek egy része - nyelvjárása (kiváltképp Székelykeresztúr környékén) arra utal, hogy bihari (Telegd környéki) tartózkodásukat megelőzően Dél-Magyarországon éltek." A székely írás korai elterjedési góca a székelység központja, Telegdiszék volt, autentikus használata csak Székelyföldre volt jellemző.
A Székelyföldön található székely betűkkel írt feliratok szerzői egyrészt írástudó papok illetve szerzetesek, és nyilvánvalóan tőlük nem függetlenül, a templomokban dolgozó mesteremberek voltak. Rajtuk kívül utazók, diplomaták, és több esetben nem is székely származású értelmiségiek sajátították el a székely írás tudományát, ami azonban a nép körében - a latin betűs íráshoz hasonlóan - csak egy kisebb, iskolázott részre korlátozódhatott, amelynek a színvonala közöttük is rendkívül egyenetlen lehetett.
A székely írás folyamatosan változott, különböző rétegeit a szakemberek próbálják meghatározni. "A székely ábécé grafémái valószínűleg nem egy időből származnak: jól látszik a jelkészleten a grafikai egységesítés nyoma, [...] az ábécé alaprétegét később - a 11-13. században - újabb és újabb grafémákkal egészítették ki, hogy minél pontosabban jelölje a magyar hangrendszert." Telegdi János székely írást bemutató tankönyve, a röviden csak Rudimenta-ként emlegetett Rudimenta Priscae Hunnorum linguae breuibus quaestionibus ac responsionibus comprehensa címet viselő munka nyomtatott példányáról nem tudunk, eredeti kézirata még nem ismert, több másolata alapján próbálják meg rekonstruálni. A munkát Baranyai Decsi János10 Telegdi Jánoshoz 1598. március 5-én Marosvásárhelyről írt latin nyelvű levele vezeti be. Telegdi munkájának "17-18. századi másolatai és ezek rövid kivonatai közkézen forogtak éppúgy, mint a belőle származó (és esetleg más, székelyföldi hagyományra visszatekintő) rovásírásos ábécék és kis mutatványok".
...