Pierre Corneille
Czid
Szomorú játék
Előszó
Nem kétlem kedves Olvasó! tudod a' Nézö Játékoknak régiségeket; Tudod a' múlt Százban lött nagy elö-meneteleket, 's minden, Európai pallérozott Nemzetek' nyelveken való bövségét és divatyát. De hogy Magyar nyelven, sem nem játzodtatnak; sem pedig egyen kettön, kívül nem-is írattattak, vélem együtt méltán tsudálhatod. Mert valamint az illy' munkáknak készitéséhez, éles Elme, 's jó íz, érzés kívántatik; úgy annak akármelly Nemzetek között is egy tsalhatatlan jele, hogy a' hol az efféle jeles munkák bövölkednek; a' Gustusnak, jó íz-érzésnek ottan Temploma és lakó Szállása építtetett, 's nem lehetsz pedig Nemzetednek olly' kegyetlen és igazságtalan ítélője; hogy ezt akár az Elmének tehetségeire, akár a' Testnek munkáira nézve más Nemzeteknél alább valónak ítélhessed. Az Magyar nyelvnek szükségét, 's az erös indúlatok nyomos kifejezésére való elégtelenségét sem hántorgathatod, mert félö hogy azzal magadat el-árúlod, hogy még született nyelvedet sem tudod. Forgatod talám az Idöknek mostohaságát, 's a' sok viszontagságokat, de ha Mátyás Király, 's Bethlen Gábor régentén Olasz Éneklöket; 's ma-is sok Magyarok Német avagy Frantzia Comoediásokat sok költséggel tarthatnak; magok Nemzetekből valókat miért nem formálhatnak? 's talám ennek egyéb valóságos okát, vélem együtt nem-is találhatod; hanem Nemzetednek azon hibás és már óh fájdalom! kőzőnseges szokását, hogy a' maga nyelvét ne tudgya, vagy ha tudgya-is, de semmit szépnek, 's jónak ne állitson valami Magyartól, vagy Magyarúl készítetett, s' így idegen, 's költsönözött tollakkal büszkélkedvén, a' magáét el-húllassa, Érezzük az Idegen nyelveken írott Könyvek' szépségét; de a' magunkét olvasni ne resteljük! Tanúljunk 's tudjunk más nyelveket, de a' magunkét el ne felejtsük; sőt azon igyekezzünk; hogy az Magyar Könyveknek mind bövsége, 's mind pedig betse lehessen, ha tsak a' Magyarok között-is.
Vedd hát Kedves Olvasó; ezen híres Frantzia Szomoru Játék Magyarra lött fordítását, kedvesen; 's ennek kedvellésével, adj másoknak, mind többek fordítására, mind pediglen újjak' írására való kedvet 's alkalmatosságot. Én pedig ha tettzésedet ez iránt meg nem nyerhetem-is: mindazonáltal fáradozásomat nem sajnállom; mert egyéb dolgaimtól való üres óráimban, idömet leg-alább haszontalanúl nem tőltöttem. Légy jó egésségben!
Irtam Somkúti Házamnál.
1773-dik Esztendöben.