Kalendárium 1998-99
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Iránymutatás
0. Beköszöntő
1. Szeptember - Az ötlet születése Gyulán
2. Október - A felnőttoktatási műhely megalakulása Kecskeméten
3. November - Egy iskolateremtő géniusz Szegeden
4. December - Gondolatok Kisvárdán
5. Január - Országos Konferencia Budapesten
6. Február - Multimédia varázsa Csepelen
7. Március - Az ezerarcú felnőttképzés Dunaújvárosban
8. Április - Egy történelmi iskola Hajdúböszörményben
9. Május - A természet mindig csoda marad Mezőhegyesen
10. Június - Reflexív kutatási lehetőségek Budapesten
11. Július - Javaslat a felnőttoktatás rövid és hosszútávú programjához Nyíregyházán
12. Augusztus - Ajánlás
Bevezetés
Aki felnőttek oktatására adja a fejét, nagy munkát vállal magára. Tudatosan is és sokan ösztönösen váltak mára e mostohán kezelt, soha értékén meg nem becsült terület megszállott tanáraivá, vezetőivé, iskolateremtőivé, szószólóivá. A felnőttekkel való foglalkozás mindenkit érdekel és senkit nem hagy közömbösen.
Azok, akik nem vesznek benne részt, valami másodlagosnak, valami pótléknak, valami szezon végi leértékelésnek, valami másnak, de semmiképpen nem teljes értékűnek tekintik; magát a felnőtten tanulót, magát az ott folyó oktató-nevelő folyamatot, magát az ott tanító (életét ennek szentelő) tanárt, valami magyarázhatatlan módon másodrendűnek, de semmiképpen sem egyenértékűnek "a rendes korban" tanulóhoz, tanító nevelő folyamathoz, tanárhoz.
Akik benne vannak, azok tudják, hogy mit tesznek, amikor felnőttként tanulnak (mert ők tanultak "rendes korban" is) ők érzik milyen minőségi változáson mennek át gondolkodásban és emberi tartásban, akik tanítanak és nevelnek, tudják mit jelent a már kialakult felnőtt gondolkodását, viselkedését, az igaz emberi értéket, rangsorolását, újraértékelni, meggyőződéssel rendelkező, az életben már önállóan (esetleg a tanáránál sikeresebben működőként) élő értelmes fejekben. Mint minden az életben attól értékes és felemelő feladat, amiért és ahogyan csináljuk. A cél, eljuttatni minden másként fejlődő embert az értelmes emberi élet általunk elfogadott értékeink megismeréséig, az elfogadott kereteken belől hasznosan működni, és teljesebb életet élni. Változó világunkban mindenről változó módon vélekedik a környezetünk és mi is, de egy dologban nem szabad másképp gondolkodni: ez pedig az iskolarendszerű felnőttoktatás. Hasonlóan az érettségi kérdéséhez, amelyről fölröppen időnként kell-e vagy sem, a felnőttoktatásról is hasonlóképp gondolkodnak az éppen döntési helyzetben lévők, pedig alapvetően arról van szó, hogy az oktató-nevelő folyamatnak három fokozata van:
1. egy kisgyermekkori (otthoni, bölcsődei, óvodai)
2. ifjúkori (alsó fokú, középfokú, felsőfokú)
3. felnőttkori (alap, közép, felsőfokú).
Aki nem vesz tudomást a 3. pontról az nem veszi figyelembe az aktívan dolgozó, termelő, jövőt építő derékhadát a társadalomnak. Pontosan a 3. szakasz az, amelynek leggyorsabban kell követni a világot, itt kell a legkorszerűbb tanulási technikákat alkalmazni a leghamarabb, mert már ők az életben ebből élnek, míg az 1., 2.-ben csak felkészülés (igen hosszú) van erre az alkalmazásra.
Az a társadalom a mobilis és termékeny, amelyik a korszerű oktatást a jövő alapzálogának tekinti, amelyik a felnőttoktatást azért emeli előtérbe, mert ezzel hat ki legjobban, leggyorsabban a gyerekek nevelésére.
Ahol szülő is tanul nap mint nap, ott a gyerekek ezt az életformát tekintik példának és ezzel válnak ők is céltudatossá. Nem a gyerekkori emlékeivel nevel a szülő, hanem mai tanulásával ad példát a gyerekeinek és érdemben tud vele beszélgetni, képes azonosulni az ő problémáival, mert tudja hogyan kell ezt tenni tudatosan, és a gyerek a családfőkben a tanulás - munka - család példás megoldását látja. Ahogyan az érdeklődés például az informatika területén összeköti a tizenévest az ötvenévessel, a skála teljes a felnőttoktatásban, hiszen nálunk mindenkor, különböző életúttal érkező, különböző módon élő és gondolkodó hallgatókból alakulnak ki az osztályok, amelyek sokaknak a közösség olyan formáját, keretét, színterét, lehetőségét adják amire már nem is gondoltak, nem is remélték hogy, van ilyen. Az iskolarendszerű felnőttoktatásnak a "közösség teremtésben" óriási érdemei vannak, melyekre büszkének kell lennünk, mert olyan erény, ami jövőt formálóan bíztató és példaértékűen sokszínű. Aki egy osztályt érettségire visz, az akkora feladatot vállal mint a szülő, amikor útjára készíti fel a gyerekét. Jó érzés velük dolgozni, felemelő élmény a ballagás, amely a középiskolai élet legszebb megnyilvánulása, bármilyen életkorban történjen is. Az érettséginek megalapozott sikere a bankett impozáns hangulata, mind életkortól függetlenül olyan hagyományok amelyért érdemes élni, és amit át is kell élni. Az általános műveltség folyton változó, átalakuló értelmezése is indokolja a folytonos tanulást, de ez a változó modernizálódó élet következménye, amelyben a gyerekeink már beleszülettek (ezért nekik természetes), de nekünk felnőtteknek meg kell tanulnunk, ha talpon akarunk maradni, ha mai módon kívánunk élni és mivel mi aktívan dolgozó felnőttek vagyunk, ezt nekünk csak felnőttként lehet megtenni és ennek a lehetőségnek szükségszerűen iskolarendszerben kell meglenni.