---

Tartalom

Előszó
Beregszászi Anikó: "Anyanyelvünk peremén" is otthon. A kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés helyzete és céljai
Brenzovics Marianna: "Rám ezer virággal/szórtad a tavaszt." Csokonai és a növénytudomány
Csernicskó István: Magyar nyelvű oktatás Kárpátalján: kihívások, perspektívák
Dudics Katalin: "A tanár belátására, lelkiismeretére van bízva" - Pedagógusok a nyelvjárásokról
Hires-László Kornélia: Nyelvhasználat és azonosságtudat néhány aspektusa
Karmacsi Zoltán: Település- és utcanevek Kárpátalja magyarlakta településein
Kész Margit: "A hit tartott meg bennünket..." Adalékok a népi vallásosság és néphit megnyilvánulásához Kárpátalján
Márku Anita: Kölcsönszavak a hálózatban
Molnár D. István: A kárpátaljai magyar településnevek változása a XX. század folyamán
Penckófer János: Piknik és vendéglátás. Kárpátokon innen és túl

---

Előszó

Valamennyi kárpátaljai magyar mestere, Kótyuk István Tanár Úr 80 éves.

A születésnapi köszöntő írások, bár az ünnepelt addigi életútját és eredményeit hivatottak objektívan méltatni, természetüknél fogva mégis szubjektívek, hisz a laudáció szerzői általában nemcsak szakmai, hanem emberi kapcsolatban is vannak az ünnepelttel. Így vagyunk ezzel mi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszéke Magyar Tanszéki Csoportjának oktatói és a Hodinka Antal Intézet kutatói is, hisz Kótyuk István, a Tanár Úr, Pista bácsi évtizedek óta többféle minőségben is jelen van az életünkben: volt oktatónk a tanulmányaink alatt, kollégánk a tanszéken, akinek oktatói, vezetői és emberi tapasztalatai nélkül a főiskola magyar tanszéki csoportja és magyar szakos tanárképzése nehezen jöhetett volna létre, szerzőtárs és kutatótárs nyelvészeti vizsgálódásainkban, s legfőképpen: ő Pista bácsi, akihez a virághagymák dugványozásának ügyétől a magyar grammatika legapróbb részletéig minden kérdésben fordulhatunk.

Dosztojevszkijnek szokás tulajdonítani a gondolatot, miszerint a modern orosz irodalom Gogol Köpönyegéből bújt elő. Ilyen értelemben a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés ügye, a kárpátaljai magyar iskolákban folyó anyanyelvoktatás és annak alakítói, résztvevői, mi mindnyájan Pista bácsi szárnyai alól bújtunk elő.

Kótyuk István évtizedek óta valamennyi kárpátaljai magyar mestere, oktatója, hiszen több tucatnyi magyarnyelv-tankönyv szerzője, szerkesztője, az anyanyelvi tantervek összeállítója, valamint történelem és földrajz tankönyvek fordítója. Az Ungvári Állami Egyetemen és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán magyar szakosok nemzedékeit oktatta magas színvonalon, nagy-nagy hozzáértéssel, és szakmai következetességgel, alázattal.

Kótyuk István 1934. január 11-én született Nagyráton, Ung megyében. A Husztról Munkácsra áthelyezett tanítóképzőben szerzett elemi iskolai tanító oklevelet 1953-ban. Az 1950- es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán kezdte tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették. Így az Ungvári Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1958-ban.

Az egyetem befejezését követően a Kárpáti Igaz Szó, majd a megyei rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. Az Ungvári Állami Egyetemen 1963-ban megnyílt Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék oktatója volt 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Filológiai Tanszék vezetője lett, s máig is oktat mondattant a jövendő magyar szakos hallgatóinak.

Tudományos kutatómunkáját a magyar-ukrán nyelvi kontaktusok és a kárpátaljai magyar nyelvjárások kutatásának szentelte. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel (2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából nyomtatásban is megjelent). Ma szinte egyetlen magyar szakos tanár sincs Kárpátalján, akit ne Kótyuk István vezetett volna be a szintaxis rejtelmeibe. Az ukrán és magyar nyelv és kultúra kapcsolatainak erősítését, ápolását mindig is szívügyének tekintette.

Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán-magyar és magyar- ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar- ukrán és ukrán-magyar iskolai szótárakat. Emellett műfordítóként igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két szomszédos nép kultúráját: ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert. Több tucat általános és középiskolai magyarnyelv-tankönyv szerzője, felsőoktatási jegyzetek szerkesztője.

Dialektológiai kutatásait Csűry Bálint-díjjal ismerték el, műfordításaiért is több elismerésben részesült. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága 2009-ben Arany János életműdíjjal ismerte el tudományos és oktatói tevékenységét.

Sokat gondolkodtunk azon, mivel is ajándékozhatnánk meg az ünnepeltet jubileuma alkalmából. Aztán arra jutottunk, hogy mindenki azt adja, amije van: olyat, amit Tőle kaptunk: tudást. Azt a tudást, amelynek alakításához és gyarapításához Kótyuk Tanár Úr, mindannyiunk Pista bácsija nagyban hozzájárult.

Isten éltesse erőben, egészségben, emberségben Kótyuk Istvánt!

2014. január 11.
Tisztelettel és szeretettel: tanítványai és kollégái

---