---

Tartalom

Előjáték
Taralunga
Andreas
Gyerekek és felnőttek
Művészek akarnának lenni
Interludium - valahol, ismeretlen helyen
Hajtóvadászat matuzsálemekre
A szerelemről
Monte Carlo
A kakas feltűnik
A legenda
Interludium - valahol, ismeretlen helyen
A brilliánskakas titka
Utószó

---

Utószó

A brilliánskakasról először a nagyanyám elbeszéléséből hallottam. Szeretett mesélni az idős hölgy, tudott is, méghozzá nagyon érdekesen. Persze szokása volt, hogy minden kicsi valóhoz egy jó adag furcsaságot hozzáköltött. De vajon nem ezt teszik mind az írók, a legkisebbtől a legnagyobbig?

Az írói (költői) véna a családban valószínűleg tőle öröklődött.

Nekem már elég kevés jutott. Az ő módszere helyett én inkább fordítva cselekszem. Nagy adag valóságot fűszerezek kisebb adag fantáziával ott, ahol lehet és ott, ahol a történéseket nem tudom másként logikusan magyarázni. Mert az emberi élet bizony illogikus.

Ha valaki ezt az írást végigolvassa, talán észreveszi azt is, hogy sokszor két szereplővel ugyanazon vagy hasonló események történnek, illetve egy szereplővel sok esetben kétszer történik hasonló esemény. Ez nem az én akaratom szerint van így, így történt. Magyarázni nem tudom, csak egy kis misztikum segítségével.

A misztikus hajlamúak úgy tudják, hogy a világon vannak jelentős és jelentéktelen számok. A hármas és a hetes például sok ókori népnél szent szám volt. A kettes is jelentős szám volt, de éppen ellenkezőleg, nem szentnek, hanem ördöginek tartották. Lehet, hogy az én történeteimben is azért van jelen olyan sokszor, mert valahol tudat alatt érzem, hogy ördögi világot élünk? Nem tudom.

Még sok mindent kellene megmagyarázzak, de jobb, ha nem teszem. Az érző emberek talán ráéreznek. A legjobb az lesz, ha Nemvaló Pistával együtt mondom:

"Sok hazug költőféle, verseket
meg még ki tudja, mi firkákat ír,
olyan dolgokról, mik veszélyesek.
Ember nem bírja őket, csak papír."

Lehet, hogy Julcsira gondolt, amikor leírta, s a sci-fi írásra...

Búzaháza, 2015. szeptember 27.

---