---

Tartalom

Előszó a digitális kiadáshoz
Bevezetés

I. rész. A probléma és magyarázata
1. A jelenség
2. A felnőttoktatási ciklusok homológjai: a tananyagreformok és az általános iskolai lemorzsolódás ciklusai
2.1 Az oktatás tartalmát újrarendező globális reformok szakaszai
2.2 Az általános iskolai lemorzsolódás ciklusai
2.3 Az iskolarendszerű felnőttoktatás ciklusai
3. A teória: a központosított rendszerek igazgatásának jellemző vonása, a "stop-go" típusú szabályozás

II. rész. A felnőttoktatás integrálódása az iskolarendszerbe
1. Az integrációt megelőző évek
2. Az integrálódás kezdeti szakasza
3. A teljes integrálódás ciklusokkal
3.1 Rendkívüli helyzetben - rendhagyó képzés
3.2 Gazdasági-társadalmi szükségletek teremtése - a rendhagyó képzés állandósulása
3.3 Feszített tervcélok
3.4 Az extenzív fejlesztés megtorpanása - a felnőttoktatás visszaszorulása

III. rész. A ciklusok szerkezete
1. A ciklusok természete
2. A harmadik ciklus két utolsó szakasza
2.1 A fordulópont: 1963-64
2.2 Elfordulás a felnőttoktatástól
2.3 Kényszerű döntések sorozata
3. A negyedik ciklus első szakasza, 1967-1970
3.1 Az "igazi felnőttoktatásért"
3.2 Gazdasági problémák - politikai megoldások
4. A negyedik ciklus második szakasza, 1970-1974
4.1 Az általános iskola reformja - munkástovábbképzés
4.2 A középiskola reformja - a szakmunkások szakközépiskolája

Végezetül
Jegyzetek
Mellékletek
Irodalom és a dokumentumok jegyzéke

A kilencvenes évek felnőtoktatásáról
1. Problémák, módszerek és tünetek
2. További felvetések
3. Tömegesedés és a fzikai és a szellemi munka
4. a 8 osztályos végzetség
5. a középfokú végzetség
6. a politika és a tömegesedés
7. a demográfai nyomás- alsó fokú oktatás
8. a középfokú oktatás és a demográfa
9. a leértékelés pedagógiája
10. Végezetül

---

Bevezetés

Még a hetvenes évek közepén két makroszintű probléma előtt álltam ugyancsak értetlenül. Az egyik az volt, hogy mire vezethető vissza az a jelenség, hogy a munka melletti tanulásra bizonyos időszakokban sokan, másszor pedig alig-alig vállalkoznak a felnőttek, és ez a jelenség gyakorta megismétlődik. A másik pedig, hogy miképpen jöhetett létre az az - akkor még természetesnek tekintett, ma már általánosan bírált - állapot, hogy a dolgozók általános és középiskolái jogi tekintetben a nappali tagozattal azonos érvényű bizonyítványt adnak ki, holott a tanítás tartalma és a követelmények alapvetően mások. Elképedésem fokozódott, amikor feltűnt, hogy minden egyes ciklusban a bizonyítvány megszerzésének - nevezzük itt így - nehézségi foka egyre csökken, különösképpen a középfokú oktatás esetében.

E kérdéskört a felnőttoktatás honi irodalma kiejtette figyelméből, minthogy főként vagy filozófiai, vagy individuális szinten közelítette meg a témát. A közoktatáspolitika hullámzó voltát a magam szerény megfigyelése után jó pár évvel későbben mások is leírták. Andor Mihály politikai és szakmai izgalmat egyaránt kiváltó esszéjében a politika iskolával való egyfajta játékaként: "csiki-csuki"-ként írta le az ismétlődő jelenségeket.

Kezdetben a probléma magyarázatára egy meglehetősen mechanikus "pumpa-szelep" modellt javasoltam, amely alapján elvileg két egymásnak ellentmondó magyarázat adható. Az egyik, hogy vannak szép számban olyan felnőttek, akik tanulni szeretnének ugyan, de valamilyen külső körülmény meggátolja őket ebben. Amikor azonban bármilyen okból és módon a korlátok leomlanak, kinyílik a "szelep*, a tanulni vágyó tömeg bezúdul az iskolákba. Addig-addig amíg valamely (külsődleges) ok folytán a "szelep" ismét be nem záródik; ismét gát emelkedik a tanulásvágy elé. A folyamat átbillenését, a ciklus leszálló ágát tehát aktív beavatkozás okozza. A művelődési szükségletek egy része tehát időközben kielégült, másrésze azonban továbbra sem. Ami nem, az volna a következő hullám kiváltó oka: a dolgozók erős és kínzó tanulásvágya előbb-utóbb újra elsöpri a gátakat. A magyarázat akkor még, az 1972-es, oktatásról szóló párthatározat idején, a "lifelong education", a "permanens oktatás*, a "tudományos-technikai forradalom" filozófiákkal-ideológiákkal jellemezhető korszellemében tetszetősnek tűnt ugyan, de nem lehet vele a másik dilemmát feloldani: ugyan miért csökkentené az oktatásügyi kormányzat a tanulmányi követelményeket, a munkaidő, azaz a gazdaság, a termelékenység rovására is miért támogatná a tanulást, ha az emberek fáradságot nem kímélve, kedvük szerint amúgy is tanulással töltenék estéiket?

Feltételezhető tehát egy másik, az előbbivel ellentétes értelmű magyarázat is. Nevezetesen: a dolgozók bizonyos hányada egyáltalán nem akar iskolába járni, kellő hatalom birtokában azonban a tanulni resteket mégis az iskolába lehet "pumpálni". Ennek egyik eszköze az iskolai terhek enyhítése. A ciklus felszálló szakaszát váltja ki tehát valamely, az egyén felett rendelkező erő, amely ha ellanyhul, kevesebb felnőttet képes az iskolapadba ültetni. Vagyis akkor kevesen járnak iskolába. Tehát ebben az esetben, a "szelep" modellel ellentétben a ciklus leszálló ága tekinthető a spontán folyamatok eredőjének.

Már a hetvenes években is sejthető volt, hogy a két, egymást logikai szinten kizáró feltevésnek egyaránt van valóságalapja. Mindkét szabályozó mechanizmus kimutatható, de az iskolarendszer más-más szintjén. Statisztikai módszerekkel valószínűsíthető volt, hogy a hatvanas évek dolgozók általános iskolájával a "pumpa", a középiskolákkal pedig inkább a "szelep" mechanizmus hozható kapcsolatba. Ezzel a probléma azonban egyáltalán nem oldódott meg, sőt tovább bonyolódott. Választ kellett találni ezek után arra is, hogy az általános iskolai végzettség iránt miért szerényebb az érdeklődés. Miért van az, hogy az érettségi vonzereje nagyobb? Hogyan magyarázható e két ellentétes irányú mozgással mindkét fokon egy időben jelentkező hullámszerű jelenség? A statisztikai módszerek teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak a finomabb részletek megértésére, s interpretáció kérdése volt csupán az adatok értelmezése,

A "kétfajta tudás, egyféle bizonyítvány" probléma feltárásához szintén statisztikai eszközökkel közeledtem még a hetvenes években. Sikerült ugyan megbecsülnöm, hogy a dolgozók középiskoláiban mekkora a maximális tanulmányi teljesítmény felső határa. Ám ez sem adott elfogadható magyarázatot a ciklikusságra. A nemzetközi kitekintés sem járt eredménnyel, nem leltem sehol sem a felnőttoktatás ciklusaira vonatkozó utalást. Újabb megközelítési módot kellett tehát keresni, amit a szervezetszociológiából kinőtt oktatáspolitikai módszerben véltem megtalálni.

A politikai folyamatok elemzésével próbáltam megközelíteni a problémát. Feltételeztem, hogy a ciklusok a központi oktatáspolitika termékének tekinthetők. Egyfelől közvetlenül a politikai döntések váltják ki, másfelől pedig közvetetten a döntéshozatal szerkezetére lehet visszavezetni a hullámszerűen jelentkező ciklusokat. Ha feltételezésem helytálló, akkor a szakaszos fejlődés a közoktatás keretei között nemcsak a felnőttoktatásban, hanem más területeken is kimutatható lenne. A központi oktatáspolitika vizsgálatáról volt szó azzal a megközelítési móddal, amelyet angolszász nyelvterületen dolgoztak ki.

Kizárólag politikai döntések sorozatával az általunk vizsgált probléma nem írható le, nem magyarázható. A politika mellett ugyanis kitapintható egy olyan szféra is, amely az előbbinél kevésbé változékony, időtállóbb, amelyet nevezhetünk ez esetben szociológikumnak, struktúrának is. Az iskolarendszer szerveződése is tipikusan ilyen jelenség, amely ugyan a politikai döntések állandó tárgya, fejlődése mégis autonóm, másra vissza nem vezethető. Megfigyelt jelenség például, hogy az iskolarendszerű oktatás tömegesedésével együtt a tanulmányok befejezését dokumentáló bizonyítványok minősítő, képesítő ereje egyre csökken. Minél több azonos végzettségű ember jelenik meg a munkaerőpiacon, a bizonyítvány annál inkább leértékelődik. Minthogy előbb az alsó fokú oktatás válik tömegessé, következésképpen ennek a végzettségnek a súlya csökken először, amint a tömegoktatás eléri a középfokú oktatást és átcsap, az érettségi jelentősége is az alsó fokú végzettséghez kezd hasonlóvá válni.

Az iskolarendszerű felnőttoktatás kétféleképpen integrálódott az egyre tömegesedő iskolarendszerbe. Egyfelől úgy, hogy a felnövekvő generációk képzési formáit vette fel, mintegy megkettőzve azokat, másfelől pedig a nappali képzésben nem létező formákat hozott létre. Mindkét fajtájú integrálódás döntően nem spontán, hanem politikai folyamatok eredményeképpen jött létre. Megítélésem szerint az iskolarendszerbe való integrálódás trendjét metszik át a már említett ciklusok. E könyvben ezt a folyamatot kísérlem meg leírni: a felnőttoktatás iskolarendszerbe való integrálódását és azt a politikai folyamatot, amely ezt az integrációt elősegítette, amelynek velejárója a ciklusos fejlődés.

1980-ig követem az eseményeket, annak ellenére, hogy egy újabb ciklus a nyolcvanas években is generálódott. Egy korszak utolsó, egyre inkább felbomló struktúrájú évtizede volt az, amelyben sok esetben már keverten jelentek meg azok a jegyek, amelyek a korábbi évtizedeket tisztábban jellemezték. Az átmenetben, vagy ha úgy tetszik a végkifejletben az oktatáspolitika már alig fordított figyelmet a felnőttoktatásra. Ugyanakkor az iskolák szintjén értelmezhető mikro léptékű kutatásokban a fejlődés kétségtelen, az andragógia elmélete további részletekkel gazdagodott.

A bevezető záró bekezdése a mentegetőzésé. Kéziratom szinte teljes egészében a rendszerváltás előtt készült, amit nyelvhasználata, a problémakezelés módja és a hivatkozott irodalom is tükröz. Napjainkra az egész korszak visszavonhatatlanul a történészi vizsgálódás tárgyává vált, s benne a magam szerény munkája is.

---

A "Társadalom és oktatás" sorozat megjelent kötetei:

Lukács Péter – Várhegyi György (1989):: Csak reformot ne… Edukáció, Budapest
Kozma Tamás (1990): Kié az iskola? Edukáció, Budapest
Mihály Ottó (1990): Iskola és pluralizmus. Educatio, Budapest
Nagy Mária (1990): Pedagógusok, bérek, érdekek. Edukáció, Budapest
Sáska Géza – Vidákovich Tibor (1990): Tanterv vagy vizsga? Educatio, Budapest
Péteri Gábor (1990): Mire, mennyit, hogyan? Educatio, Budapest
Lukács Péter (1991): Színvonal és szelekció. Educatio, Budapest
Saád József (1991): Regionális együttműködés a felsőoktatásban. Educatio, Budapest
Nagy Péter Tibor (1992): A magyar oktatás második államosítása. Educatio, Budapest
Setényi János (1992): Harc a középiskoláért: kísérletek az egységes középiskola megteremtésére az 1945 utáni Európában. Educatio, Budapest
Kozma Tamás – Lukács Péter (1992): Szabad legyen, vagy kötelező? Educatio, Budapest
Kozma Tamás (1992): Reformvitáink. Educatio, Bp.
Sáska Géza (1992): Ciklikusság és centralizáció. Educatio, Budapest
Halász Gábor (1993): Az oktatás jövője és az európai kihívás. Educatio, Budapest
Andor Mihály – Liskó Ilona (1994): Az utolsó igazgatóválasztás. Educatio, Budapest
Ladányi János (1994): Rétegeződés és szelekció a felsőoktatásban. Educatio, Budapest
Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona (2001): Cigány gyerekek az általános iskolában. OI, Budapest
Hrubos Ildikó (2002): Az ismeretlen szakképzés. Az AIFSZ kutatásának tapasztalatai. OI–Új Mandátum, Budapest
Kelemen Elemér (2002): Hagyomány és korszerűség: oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon. OI–Új Mandátum, Budapest
Nagy Péter Tibor (2002): Hajszálcsövek és nyomáscsoportok: oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon. OI–Új Mandátum, Budapest
Kozma Tamás (2002): Határokon innen, határokon túl: regionális változások az oktatásügyben, 1990–2000. OI–Új Mandátum, Budapest
Hrubos Ildikó – Szentannai Ágota – Veroszta Zsuzsanna (2003 ): A „bolognai folyamat”: az európai felsőoktatási térség gondolatának megjelenése és a megvalósítás esélyei. OI–Új Mandátum, Budapest
Forray R. Katalin – Hegedűs T. András (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Hrubos Ildikó (2004): A gazdálkodó egyetem. Budapest Felsőokt. Kutint. –Új Mandátum, Budapest
Polónyi István (2004): A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21. századfordulón. Budapest Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Lukács Péter – Nagy Péter Tibor (2004): Oktatáspolitika: válogatás a hazai szakirodalomból. Budapest, Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Kozma Tamás (2005): Kisebbségi oktatás Közép Európában. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Lukács Péter (2005): A felsőoktatás tömegesedése. Felsőokt. Kutint., Budapest
Karády Viktor (2005): A francia egyetem Napóleontól Vichyig. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Kozma Tamás – Rébay Magdolna (2006): Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Bajomi Iván (2006): Konfliktusok és konszenzusképzés az oktatásban. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Havas Gábor – Liskó Ilona (2006): Óvodától a szakmáig. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Sáska Géza (2007): Rendszerek és váltások. Budapest Felsőokt. Kutint. –Új Mandátum, Budapest
Sáska Géza (2007): Közműveltség és magántudás. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest
Nagy Péter Tibor (2010): Utak felfelé: oktatás és társadalmi mobilitás a 19–20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest
Mazsu János (2012): Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez, 1825–1914. Gondolat, Budapest
Polónyi István (2013): Az aranykor vége – bezárnak-e a papírgyárak? A hazai felsőoktatás rendszerváltás utáni 20 éve – oktatásgazdasági és oktatáspolitikai nézőpontból. Budapest, Gondolat
Nagy Péter Tibor – Veroszta Zsuzsa (2014): A felsőoktatás kutatása. Gondolat, Budapest
Biró Zsuzsanna Hanna (2014): Bölcsészdiploma és társadalom. Gondolat, Budapest
Polónyi István (2016): Emberi erőforrásaink 21. százada. Gondolat, Budapest
Mandel Kinga Magdolna (2016): Kihívások. Középpontban a székelyföldi oktatás kérdései. Gondolat, Budapest

---