Tartalom

Előszó

Nagy adósságot törlesztünk azzal, hogy végre megjelentettük ezt a könyvet. És az adóság kettős. Mindannyian tartozunk lelkiismeretünknek azzal, hogy ne hagyjuk Ficzay Dénes hagyatékát a múlandóságnak. Rengeteg írása marad még hátra, de hirtelen távozása az öröklétbe nem engedte, hogy rendezze munkáit. Még halála után sem lehetett szó arról, hogy valamit is gyűjteményesen kiadhassunk, hiszen 1985-öt írtak s a kemény kéz politikája még érvényesebbé vált, sőt keresték is kéziratait az illetékesek, szerencsére nem jutottak hozzá. Most három olyan Ficzay-írást szedtünk egy csokorba, ami valamikor nyomtatásban is napvilágot látott. Természetesen a kiadott és a hagyatékban őrzött anyag kiegészíti egymást, hiszen az akkori körülmények között minden mondatot többször is átfésültek, nem tartalmaz-e valami olyasmit, ami nem egyezik az épp érvényben lévő párt- és kormányhatározatokkal. Végül is 1990-ben érkezett volna el az ideje, hogy kiadjunk valamit, de pénzhiány miatt a Havi Szemle is csak négy számot ért meg teljes formában, a politikusokat pedig a saját helyezkedési esély inkább érdekelte, mint a kulturális hagyományok mentése és őrzése. És eltelt néhány esztendő. Egyesületünk, bár örökös pénzhiánnyal küszködik, támogatókat igyekezett találni. Talált is, de Ficzay tanítvány csak kevés akadt közöttük. Végül is megtörtént, amit vártunk, sok jó ember támogatásával megjelenhet egy kötetben három írás, amely tartalmánál és terjedelménél fogva is közös kötetbe kívánkozik.

Az Aradi Krónika 1971-ben jelent meg folytatásokban a marosvásárhelyi Igaz Szóban /ma Látó/. A körülmények úgy hozták, hogy az eredeti kéziratból elég sok ki kellett maradjon. Ezt a szerző is tudta, mert már 1972-ben újragépelte az eredeti példányt, be is köttette, s még ezen is dolgozott még halála előtt négy hónappal is, ahogy ezt az egyik sorközi bejegyzés keltezése bizonyítja. Lapalji és lapszéli feljegyzések egész sorával látta el a gépiratot. Sőt a tiszta hátlapokra is számtalan bejegyzést írt. A pótlások számos új adatot is tartalmaztak, s nem hiszem, hogy az elmúlt tíz esztendő rontott volna valamit is a hitelükön. Minden jel arra utal, hogy komolyan foglalkoztatta a valamikori kötetben való megjelentetés gondolata.

Az írásművet, műfaját tekintve, a legújabb Magyar Irodalmi Lexikon esszének nevezi. Szerintem az elnevezés megközelíti, de mégsem fedi teljes méretében a valóságot. Több mint esszé, valahol az esszé és a dokumentumriport között helyezhető el. Krúdy módszerére emlékeztet az idősíkok variálása, hiszen nemhiába választotta Szindbádot szellemi kísérőnek a szerző, aradi barangolásai közben. Vele kalandozza végig a város irodalmi és társadalmi érdekességeit, járja be sötét kapualjait, de bekukkant tágas udvaraira, és közben a mese szálán tér vissza a múltból a jelenbe és sejteti a jövőt. Nem márványból és gránitból, de az emberi szóból állít örök emléket szíve legnagyobb szerelmének, "Városának", amelynél szebb és csodálatosabb nem létezett számára.

Magyarázó jegyzeteket nem fűzünk az íráshoz, csak néhány lapalji utalást használtunk. A sorközi, lapszéli és egyéb későbbi megjegyzéseket az odaillő sorközbe ékeltük zárójelekben, mellékelve az író keltezéseit is. Így legalább mindenki számára világossá válik, hogy szinte az utolsó percig foglalkoztatta krónikája Ficzay Dénest, aki Aradon született, és végezte a középiskolát, Kolozsvárott volt magyar-olasz szakos egyetemi hallgató s közben lektorálta az Erdélyi Helikont, majd 1945-ben hazatért szülővárosába és harminchét évig tanított abban a középiskolában, amely valamikor Katolikus Gimnázium volt s most Csiky Gergely nevét viseli. Közben kutatott, keresett mindent, ami Aradhoz fűződik, hazai és külföldi lapok munkatársa volt, megfigyelték, meghurcolták, a hatvanas évek derekától állandóan sakkban tartották de tudását nem tudták elvenni, lelkét nem tudták megtörni. Csalatkozott kollégákban, barátokban, tanítványokban, de töretlen hitben kitartott a népek és nemzetek testvérisége mellett nem az internacionalizmus, de az egyetemes műveltség és humanizmus jegyében.

A kötet másik két írása a Nyelv és Irodalomtudományi Közleményekben jelent meg, különnyomat formájában is és szervesen egészíti ki a Krónika romantikus hangulatát a dokumentum józan észérveivel. Az egyik tanulmány Ady és a Holnaposok 1909-es novemberi fellépését foglalja össze gazdag sajtódokumentáció alapján, a másik pedig ugyanezzel a módszerrel az Erdélyi Helikon munkatársainak aradi estjét, s az azt követő kommentárokat közli. Mindkét anyag doktori disszertációjában is helyet kapott, de a disszertáció befejezetlen maradt, hiszen íróját annyira komolyan akadályozták a befejezésben, hogy abban a helyzetben egy tárgyilagos, objektív irodalomtörténeti munkát szinte lehetetlen volt elvégezni, különösen ha a tárgy irodalmi-helytörténet és adatai nem tükrözik a hivatalos álláspontot.

Ficzay Dénes életműve nemcsak e három írásból áll. Kiadót keres Az aradi utcanevek története, A vértanúk sírja c. befejezett és bekötött dokumentumgyűjtemény. De hiába, csak állunk és várjuk a jobb kort, amikor egy emberélet munkája végül is megkapja a méltó elismerést.

Meglepetést is szántunk az olvasónak. Ezzel a kötettel folytatni szeretnénk a ma már ritkaságszámba menő Fecskés Könyvek sorozatát, amiben 1943 és 1944 között öt különböző mű jelent meg a fecske címke alatt. Mi most Isten segítségével folytatva a Kölcsey Egyesület hagyományát, útjára bocsátjuk az új sorozatot, ennek folytatóját. Technikai okok miatt az első fecske Olosz Lajos könyve volt. Természetesen már a következőre is gondolunk, mert hiszünk az emberi összefogásban, hiszen ez a könyvecske is annak eredménye. Haász Ágnes tanárnő végezte a szedést, Tóthpál Béla evangélikus lelkész tördelte, míg a képek Gagyi Pálffy László fotóművész munkái. Az anyagi támogatók között ott van az aradi Művelődési Felügyelőség, a kaposvári Kapos TV részéről Varga István, az Aradi Evangélikus Egyházközség, valamint Berecz Gábor, a Wiezer alapítvány, az Orosz család és az Infoprint kft.

Sok akadály volt, amíg egyáltalán nekifoghattunk, közben még több is jött. De megtörtént. Kis példányszámban nyomtuk, mert elsősorban egyesületi tagjaink igényét szeretnénk helyi kiadvánnyal biztosítani, de az utánnyomás lehetősége fennáll - ha további segítséget kapunk.

Pávai Gyula