---

Tartalom

Ficzay Dénes újabb kötete elé

VÁROSTÖRTÉNETI SÉTÁK
Tavaszi séta városunkban
Őszi séta
"De hol van a tavalyi hó?..."
Egykori krónikákból
A szőke Maros
Maros vize folyik
Kószálás a Maros mentén
A régi színház
A kiserdő vagy városliget
A víztorony
"A torony alatt"
Régi terek
Régmúlt napok krónikájából
Kalandozás az óvárosban
Amiben Arad megelőzte az egész világot
A Kultúrpalota
A Vadászkürt
A vastuskó
Fábián Gábor háza
A korzó
A mozi tegnap és ma
Aeskuláp birodalmában
Óvárosi elégia
Egy régi iskola
A líceum
A színház
Pöfög a kisvasút
Régi fogadók - új szállodák
Aradi kiskalauz (Vázlat)
Zseblexikon
Aradi krónika

IRODALOM TÖRTÉNETI SÉTÁK
Irodalmi séta Aradon
Az aradi jakobinusok
Bolyai János Aradon
Dimitrie Ţichindeal
Ion Barac Aradon
"A vadember"
Ilarie Chendi - Petőfiről
Krúdy Gyula Aradon
Arany János városunkban
Jókai Aradon
Petőfi-emlékeink
Aurel Vlaicu városunkban
Egy újra felfedezett aradi költőnő
Justh Zsigmond
Tolnai Lajos és városunk
Tömörkény István és Arad
Az aradi Mirabeau
Mikszáth Kálmán Aradon
Márki Sándor Aradon
Arad - a költők lantján
Szinbád nyomában Aradon
Olyan jó nekiindulni
Kuncz Aladár és Arad
Újabb adatok Caragiale aradi vonatkozásaihoz
A költő szülőházában
Ujjé, a ligetben nagyszerű
Városunk egyik nevezetessége: a vastuskó
Vasile Alecsandri és Arad
Az első aradi lap
Salamon Ernő Aradon
Salonul Literar
Coşbuc és városunk
Egy aradi költőhöz írott Ady-vers története
Az EMIR megszületése
Elfelejtett aradi írók
A kastély titka, avagy Franz Kafka Aradon
A román irodalom aradi fordítói
"A napi remények felavatott robotosa"
Perpessicius és a magyar irodalom
A Tűzimádók
Ady levelezőlapja egy aradi költőhöz
Bartók Béla városunkban
Kosztolányi Aradon és Temesvárott
Vörösmarty és Arad
A nagy klasszikus Aradon
Ion Slavici és városunk
Török Gyula édesanyjánál
Adalék Török Gyula életrajzához
Móricz Zsigmond Aradon
Móricz Zsigmond: Hol volt, hol nem volt, egy kisdiák Aradon járt
Karinthy Frigyes - Aradon
Az Arad vidéki népköltészet első tudományos gyűjtője - Kálmány Lajos
Odüsszeusz utazásai, avagy egy tudós ifjúkora
A kopasztott csirkék
A próba-összeütközés
Álomhajó

---

Előszó

1977-ben jelentkeztünk Ficzay Dénes három tanulmányából összeállított kötettel, mintegy bizonyítva, hogy maradtak fenn érdekes és értékes írások, annak ellenére, hogy szerzőjük úgy távozott az élők sorából, hogy életműve kiadatlan maradt. A kötet igazolta, hogy Ficzay éppúgy tudott szórakoztató esszét (lásd Aradi Krónika) írni, mint tudományos értékű, olyan irodalmi-helytörténeti tanulmányt, ami az újdonság erejével hat az egyetemes magyar irodalomtörténetre is. (Lásd Ady és a Nyugat, vagy a Helikon írói Aradon.)

Ez alkalommal a publicistát mutatjuk be, aki színes városnéző írásaival egyaránt idézett helytörténetet és irodalmi helytörténetet is. Irodalmi helytörténet! Ficzay Dénes kedvenc műfaja, hisz egész életét két tényező határozta meg: a szülőhely, valamint az irodalomtörténet végtelen szeretete. Városnéző sétáin, amelyeket addig rendezett, amíg hagyták, úgy ontotta magából az adatokat, hogy a tényeket mindig összefonta az emberi alkotások bemutatásával, legyen az színmű, avagy Vastuskó, forradalom, vagy az aradi Városháza építésének kálváriája és a híres műépítész, Lechner Ödön fiaskója.

Természetesen, amit elmondott, le is írta, és legtöbbjüket a helyi napilapban (akkor: Vörös Lobogó), esetleg az Utunkban, Brassói Lapokban, Igaz Szóban tette közzé.

Több száz cikkéből ezúttal közel százat válogattunk, két nagy csoportra osztva: várostörténeti séták és irodalomtörténeti sétákra egyetlen cím alatt összefogva: Aradi séták. Ezzel senkit sem szándékozunk utánozni, ugyanis Ficzay Dénes már abban az időben sétának nevezte hely- és irodalomtörténeti mondanivalóját, amikor ez a cím még nem volt divatos (gondolok itt az ötvenes-hatvanas évekre). Találó viszont, mert mindegyik cikk a séta, a városnézés egy-egy stációja, legyen az vidámsággal fűszerezett és anekdotaszerű, mert írójuk nagyon szerette az anekdotát és annak irodalmi szintre emelőit, avagy alapuljon szigorú, de szomorú tényeken, amelyek mögül - minden igyekezet ellenére - kikandikál az anekdota.

Természetesen a tényszerűség rendkívül fontos szerepet töltött be a bemutatott írások szerzőjénél, hiszen mindegyik eseményt, legyen az egész vagy rész az egészből, komoly könyvtári vagy levéltári munka előzte meg. Kevés olyan alapos ismerője volt az aradi sajtónak (lett légyen magyar, román vagy német nyelven), mint éppen Ficzay Dénes. De sajtóértesüléseit mindig kiegészítette a még élő szemtanúk tanúságtételével és levéltári dokumentációval. Hatalmas tudásáért sokan Ficzay-lexikonnak nevezték, s ehhez egyesek - mert ugye, rosszakarat mindig is létezik - hozzátették, hogy lexikon, de vannak benne sajtóhibák is. Valóban, ember hiba nélkül éppúgy nincs, mint sajtótermék sajtóhiba nélkül. De kár volt gonoszkodni Ficzay Dénessel, mert olyan tudós ember volt, aki, ha hibázott, hamar rájött, mert volt kontrollanyaga hozzá, és már szinte azonnal javította a hibáit. Módszeréhez tartozott az állandó olvasás és az adatok állandó összevetése; s ennek eredményeképpen évek múltával, amikor egy új adatot talált egy már megírt témában, újra írt a kérdésről, és természetesen az új adatok tükrében, megemlítve, hogy amikor először foglalkozott az üggyel, kevesebb volt a lehetősége, de most, az új ismeretek tükrében még jobban meg tudja világítani a kérdést.

És akárcsak sétáin, cikkeiben is mesél, szinte véget nem érő mesetudással. Volt diákjai épp ezt szerették legjobban az óráiból. A mesét, amiben a tényszerűség és az eszményi éppúgy összefonódott, mint a lévő és a lehetséges. Természetesen, így mesélni csak hatalmas tudás birtokában lehet, s nála ez a tudás nemcsak megvolt, de egyre bővült is. Mennyi mindent tudott volna megírni, befejezni, ha élt volna még tizenöt évet! De már tizenöt éve nincs közöttünk, és a mai diákok nem tudnak róla, pedig harminchét évig tanított ugyanabban az iskolában. Szerencsére, hátrahagyott életműve olyan bőséges, hogy még több kötetre is telik belőle.

Jelen válogatásunkban nem mindig ragaszkodtunk a kronológiai sorrendhez, főként az irodalmi sétákban, éspedig azért, hogy jobban hasonlítsanak írójuk elbeszélőmódjához, csapongó példáihoz, amikor beszéd közben a XVI. századból egyszerre a huszadikba ugrott, hogy a XVIII-kal folytassa, attól függően, hogy épp melyik utca, melyik háza előtt álltunk meg.

Az írások rövidek, frappánsak. Kisformátumú lapba csak rövidet lehet írni, ehhez mindannyian hozzászoktunk, de a rövidség nem jelenti azt, hogy az írás hiányos, inkább azt, hogy túlságosan is tömör. Ezt a tömörséget próbálta szerzőjük egy színes képpel, anekdotával oldani, de semmi esetre sem hígítani. Észrevehetik olvasás közben, hogy sokat idéz. Valóban sokat idéz, ellentétben sok mai közíróval, akik szemrebbenés nélkül aláírják nevüket a más gondolataihoz. Ficzay Dénes nem tett volna ilyet soha. Pedig nem volt konzervatív, csak becsületes. Ezt ma úgy mondanánk, hogy kifinomult etikai érzékkel rendelkezett.

Az írások nagy része több mint negyedszázada készült el, de azóta sem gazdagodott sokat helytörténeti adattárunk, viszont sok mai helytörténésznek ajánlatos Ficzay Dénes adatait használni, mert azok alapos kutatáson és dokumentáción alapulnak, de használat közben nem árt az idézőjelet is kitenni.

Jelen kötet létrehozásában nagy segítségemre volt Haász Ágnes tanárnő és Zehe István mérnök úr, akik a szedést és az elsődleges tördelést elvégezték. Ugyanakkor köszönet illeti Doba István urat nagylelkű támogatásáért, aki, mint igazi Ficzay-tanítvány, első szóra segítségünkre sietett.

Aradon, az Úr 2001. esztendejének, március havában
Pávai Gyula

---