---

Tartalom

Előszó

ARADI SÉTÁK
Aradi séta
Homokóra
Aradi elégia
Franyó Zoltán Aradon
Pernyávai délután.
Járt-e Aradon Petőfi?
Jókai és Arad
Nyári barangolás
Vallomás
Egy művész halálára
Pataki Sándor halálára
Móricz Zsigmond Aradon
Egy elfelejtett elbeszélő
Egykori krónikákból
Beszélő aradi házak
Az eleven zálog
Liszt Ferenc
Liszt Ferenc Aradon
Kuncz Aladár és Arad
Műemlék vagy mű-emlékek
A rovásírás aradi emléke
Ady szobra és Benedek Elek
Csíky Gergely és városunk
Egy elfelejtett Ady levél
Egy híres regény aradi vonatkozásai
Munkácsy Mihály nyomában
Halálűző - Kortársak Salamon Ernőről -
Kováts József életrajzához
A Kölcsey Egyesület évszázada
Javítják a Vaslakatot
Mulatságos furcsaságok
Híres aradi könyvek

REJTÉLYEK A TÖRTÉNELEMBŐL
Napóleon titka
Napóleon felesége Aradon
Napóleon tréfája
Napóleon sírja Angliában?
A vasálarcos
A Temple titka
Európa gyermeke
A nyakláncper
A Shakespeare titok
A Sasfiók halála
A titokzatos lovag
A szent ördög
Robespierre halála
A vérpad titkai
A korzikai fiú
Ney marsall halála
Don Carlos
A kaméleon
A nagy Kophta
Hajnali sortűz
A sakkozógép
Saint Germain gróf
Az Ördögsziget foglya
Ferencz József és az aranycsinálás
A meyerlingi tragédia
Újfajta sugarak

NYELVŐRLŐDÉS
ARADI UTCANEVEK VÁLTOZÁSAI
FÜGGELÉK (Az aradi utcanevek változásaihoz)
TÖRÖK GYULA LEVELEI CSALÁDJÁHOZ

KÉPANYAG

---

Előszó

Ficzay Dénes összegyűjtött írásaiból kerül újból egy kötet az olvasó kezébe, egy kötet, aminek nagyon nehéz címet adni, hiszen többféle műfajt is tartalmaz. Az első rész újból csak séták, mert ha valaki nagy sétálója volt a városnak, akkor Ficzay Dénes az volt. Ha bárkivel találkozott, elcsalta, bár egy sarokig, és mutogatta ezt vagy azt a házat, s beszélt egyik vagy másik íróról, esetleg színészről, köztük is kedvencéről, Nyilasi Matyiról, a nagy komikusról, akiért még Hegedűs Gyula is lerándult Pestről igazi komédiát látni.

Sétái és visszaemlékezései váltják egymást. Szántó Györgyről írt Homokórája csak kéziratban maradt meg, Horváth Imre, Franyó Zoltán személyes ismerősei voltak, A két nagy klasszikusunk, Petőfi és Jókai újból felbukkan, társulva a gyermekkor megidézésével, emlékezései Pataky Sándorra, a híres akvarellistára, majd újbóli említése Móricz, alias Nyilas Misi, aradi kalandjának, Liszt Ferencről kétszer is ír, aztán következik a műemlékek eltorzításáról írott cikk, amely ma éppen olyan aktuális, sőt még aktuálisabb, mert fájó szívvel nézzük a klasszicista épületek modern portáljait, a kivágott, átalakított ablakokat, a lebontott házak helyeit, s arra gondolunk, hogy volt ennek a városnak egy építésze, Milos Cristea, aki még a diktátor nagyzoló terveitől is megvédte az óvárost, s most ki védi a lebontott Bécs Városához fogadót, a földdel egyenlővé tett Fekete Bárányt, és az egyre inkább módosított Hal teret. Végül a ma már csak emlékként létezett Vastuskóról, és /a még mindig prosperáló/Kölcsey Egyesületről olvashatunk.

A Rejtélyek a történelemből egy cikksorozat neve, amely a hetvenes években jelent meg az akkori Vörös Lobogóban. Kedvenc témája, Napóleon és az elveszett királyfi rejtélye egész életén végigkísérte. Most együtt láthatjuk a sorozatot, tarkítva egyéb, úgynevezett titokzatos dolgokkal. Irodalomtörténésznek tartjuk a szerzőt, de sokkal jobban illik hozzá a kultúrtörténész elnevezés, hiszen Ráth Végh Istvánt és Kelemen Lajost egyaránt mestereinek tekintette, és helyt is állt írásai dokumentáltságával.

A sorozat után helyet adtunk néhány nyelvőrködő cikknek is, hiszen írójuk gyakorló magyartanár volt, és közíró is, tehát joggal és szívvel védhette nyelvünket a káros hatások ellen. E vonatkozású ízes rövid írásai valóságos csemegét képeznek a késői kollégák számára.

Régi nagy terve volt az aradi utcák elnevezéseinek tárgyalása, az Utcanevek változásai, ahogy a címet ő maga adta. Megtudjuk, hogy mennyi feltétel, ajánlás kellett egy-egy utcanév megadásához, de természetesen sokkal rövidebb volt a procedúra, mint manapság.

Az utcanevek változásait 1919-ig követi nyomon, amikor teljesen az új impérium elképzelései szerinti neveket kaptak az utcák, hiszen a hatalom egyik régi fogása, hogy az írott emlékek /pl. utcanévtáblák/ eltüntetésével és új, addig nem használt nevek adományozásával eltörölje az emlékezetből a település etnikai jellegét. Természetesen az aradiak hosszú ideig még az eredeti neveket használták, sajnos a régi aradiakból egyre kevesebb van, egyre több a más vidékről származó /magyar is/, aki számára pl. az, hogy Korona tér vagy Hasszinger utca, ma már semmit sem jelent.

Sajnos az anyag nagy terjedelme miatt Ficzay Dénes nem tudta feldolgozni a rendelkezésére bocsátott összes adatot, s korai halála meg is akadályozta.

A félbemaradt, de így is jelentős munka függelékeként az 1945 utáni utcaneveket tartalmazó táblázatot találtunk az anyagban, s közöljük, valamint az ugyancsak ide csatolt könyvészeti táblázatot is.

A könyv utolsó részében nem Ficzay írást találunk, hiszen, nemcsak közíró, tanár, de tudományos kutató is volt, akinek kisebb-nagyobb irodalomtörténeti-érdekű felderítéseit rendszeresen közölte a Nyelv és Irodalomtörténeti Közlemények, s ezek különnyomatban is megjelentek. Így jelent meg a Török Gyula levelei is, amit a közlő a gyűjtemény elején magyaráz meg, nemkülönben a rábukkanás körülményeire is igyekszik fényt deríteni. Török Gyula /simándi házuk még áll/ a századforduló magyar irodalmának nagy reménysége, alig harmincévesen távozott az élők sorából.

Tehetségét két regény: A porban, A zöldköves gyűrű és egy elbeszélés-gyűjtemény fémjelzi. Kritikai realizmusa nemcsak Móricz Zsigmondra de R. Gulácsi Irénre is hatással volt. Regényeit, megcsonkítva, a hatvanas években kiadták.

Levelei érdekes képet nyújtanak a századvég egyetemistáiról, az őket érdeklő kérdésekről. Sajnos a levelek eredetije eltűnt a magyar könyvtárból, de a másolat bizonyítja, hogy léteztek és a korán elhunyt fiatal író életének egy eddig ismeretlen arculatát fedik fel.

Jelen könyvecske, a harmadik kiadvány a nagy aradológus, Ficzay Dénes hagyatékából, és nem tudom, megengedi még a Jóisten, hogy a negyedik és ötödik könyvvel is jelentkezhessünk. Még egy anekdotagyűjtemény is hátra volna, amit mások gyűjtésének pótlására szedett össze, de örvendünk, hogy bár e könyvecskével kirukkolhattunk, természetesen megköszönve támogatóinknak, a Városi Tanácsnak és egyesületünk tevékeny pártfogójának, Bognár Levente úrnak, aki mindig segítségünkre van a kulturális kérdések megoldásában.

Mint Fecskés, ez a tizenkettedik kiadványunk, kiadásának alkalma az emlékezések jegyében történik, hiszen húsz évvel ezelőtt, 1985 március másodikán halt meg Ficzay Dénes, akinek életében nem volt kötete, de annyi anyagot hagyott hátra, hogy a harmadik könyv kiadásához is elégséges volt, s ahogy jeleztem, folytatása következne, ha erő és lehetőség lesz rá.

A kötet rajzait, valamint a fényképek egy részét Szűcs Sándor készítette, a képek másik része a Ficzay Hagyatékból, vagy pecsét nélkül, ismeretlen fotós munkája.

Arad, 2005. márciusában,
Pávai Gyula

---