---

Tartalom

VERSEK
Alkonyodó nyár
Öregedés
Tűztánc
Hallgass meg kérlek
A régi ház
Majd
Talán
Dermed
Ne
Kitakart lélek
Fájó szilánkok törmeléke
Magány
Álom
Lelkem
Remélek
Mi ez
Oldódás tört időben
Tisztán látni
Várakozás
Kiáltok
Egyedül
Álmok
Egy őszi nap
Ostoros jegenyék
Tudom
Drága nagyanyó
Álmaimban vissza-visszatér
Pali bátyám emlékére
Elbújtál
Istenem
Kérdőjel
Jaj
Halálos kőkeresztek
Ilyenkor
Kedvesem
Önvizsgálat
Bogárnyi fénnyel
Jeges eső
Lehetnék
Episztola Faludy Györgyhöz
Jövendölés
Flaszteros
Túl mindenen
Mondd miért?
Elmúlás
Majd ott leszek

MESEVERSEK
Kutyamese
Erdei vigadalom
Borka boszorka
Barna medve meg a méhek
Gombamese

PRÓZA ÍRÁSOK
Megcsonkolt élet
Barátság határok nélkül
Vászonra festett történelem

INTERJÚK
dr. Bereznai Zsuzsanna
dr. Ködöböcz Gábor
Ambrus Edit
Rintaro Akamatsu

---

Előszó

MEGCSONKOLT, VAGY MEGCSÓKOLT ÉLET?

Egyik írásával ellentétben, Nagy L. Éva teljes és megszentelt életet élt. Ugyan fizikailag már gyerekkorban megcsonkolták (édesapja korai halála után édesanyja agyongyötrött fejével nézett szembe a sínek közt), élete-lelke kilombosodott-gyümölcsözött (ha sikerek síneire - hál' Istennek - nem is került, ahogy versben panaszolja).

Ez a kötete számomra véglegesen szépnek tetszik, ahogy azt a japán mesterek elgondolták. Vallani a lényegről, és csak a lényegről, summázva létünk gyötrelmét-gyönyörűségét (a kettő ugyanaz). A versek példásan megválogatottak, koncentráltak, őszinték. Sallangmentesen vallanak az ellovaló nyárról, az öregség szomorú kísérleteiről, az örökös édeskeserű fájdalomról.

Köszönetet mond először is Istennek, majd áldozatos szeretteinek. Megható tisztasággal tér vissza-vissza a Természet szépségébe, megvigasztalva. Mégis e líra alapérzése a magány, sőt elhagyatottság. Az elmulasztott, ki nem mutatott szeretet, a holtig tartó perzselő lelkifurdalás. "Valamit nagyon elrontottam én" - zokogja háromszorosan. Nos, a kötet beteljesülése az lesz, hogy Éva ráébred, semmit se rontott el, s minden szeretett embertestvére vele maradt. Mert ezt érdemli, erre szolgált rá. Amiről a kötet következő, bővebb részei tanúskodnak.

Gyerekversei üdítően frissek, léleksimogatóak, éppen a gyermeki lélek gyújtópontjára hatnak. (Emlékszem, Hunor kisfiam milyen tartós mohósággal falta az ízes-bűvös Éva - meséket - s nézegette a másik Éva, Halasi bravúrosan megejtő illusztrációit.)

Prózája - egyrészt - amennyiben önéletrajzi: könnyekig meghatja a nem-szeleverdi olvasót. Sűrűén csorgatja a megélt-megszenvedett élet édes fájdalmát. Prózája - másrészt - amennyiben az önzetlen szolgálat jegyében másokat állít középpontba: asszonyanyásan gyöngéd, gondoskodó, pontos, figyelmes, odaadó. Nem csak lelkesedni tud a másság mágiájában, hanem teljes szívből befogadni és kincses bőkezűséggel ajándékozni a kevésből [lásd: rodostói török testvérkapcsolatok, Makk-família). Talán ott mond legszebbet önmagáról Éva, ahol önmagát meg se említi.

Interjúi részletesek, sokatmondóak, eleven érdeklődésből fakadnak. Ritkán éreztem azt más beszélgetés olvastán, hogy a kérdező tényleg rettentően kíváncsi a másik emberre. Odavetett kérdésre henye a válasz. Évánál gyökeresen másként: valamit-valamiket nagyon meg akar tudni. S úgy faggat, hogy magam is lerágom a körmöm, vajon miféle válasz jön. Az ihletett kérdések nyomán ihletettek, megnyílók, revelálók a válaszok is. (ld. Bereznai, Ködöböcz, Ambrus)

Nagy L. Éva letette az asztalra életvitele összegzését. Szeretetet esd és szeretetet szór valahány sora. Nem megcsonkolt élet az övé, hanem megcsókolt.

Összevissza csókolta Isten!

Dr. Turai G. Kamil

---