Tartalom

Előszó

Az egész azzal kezdődött, hogy láttam a neten a búcsúztatót, aminek milyenségét, mint megtudtam, nem csak én, hanem más is kifogásolta. Többek szerint, a hangsúly az Alstomon volt, nem pedig az orosz vonatról, akiről kellene, hogy szóljon a búcsúztató.

Ez elgondolkodtatott, és elkezdtem azon morfondírozni, hogy személy szerint én, hogyan tudnék csinálni, egy méltóbb búcsúztatást, amilyet megérdemelnek ezek a kocsik.

Mivel sok minden nem volt a kezemben, csak az írói vénám, és hogy immáron 2 éve vezetem a saját magazinomat, elkezdett foglalkoztatni egy könyv kiadása. Egy olyan könyv, ami nem egy szokványos könyv, hanem egy búcsúztató, amiben teljesül az a fajta tisztelet, ami ott, azon a napon elmaradt.

A terv elkezdett összeállni a fejemben, szólaltassunk meg olyan embereket, akik ezeken a gépeken dolgoztak. Kapcsolataimat felhasználva, elkezdtem kérdezősködni, szerencsére ez nem tartott sokáig. Bíró Bandi, a Metróért egyesület elnöke, Vargha Ákos, KFM, és Windisch Feri járművezető örömmel vállalták a megszólalást a könyvben. Fontos megemlíteni, hogy ők mára már nyugdíjasok, így valóban abban a Metróban szolgáltak, ami ott 1970-ben elindult.

Következő lépés volt, a források elkészítése, vagyis a történetek leírása. Talán ez tartott a legtöbb ideig, mivel erről nagyon sokat lehetne mesélni, akár még naphosszat is.

Eközben elkezdtem megtervezni a könyv arculatát, illetve belső dizájnát, aminek ötletei maguktól jöttek. A cél az volt, hogy egyszerű, letisztult, ugyanakkor elegáns legyen. A kevesebb, néha több, tartja a mondás, szerintem sikerült ezen mondás alapján létrehozni, megvalósítani a könyvet. A könyvben felváltva szólalnak meg az előbb említett szereplők, szinte pont úgy, mintha egy beszélgetést hallgatnánk végig.

A beszélgetés ideje alatt kiemelten figyeltem arra, hogy sok korhű, és jelenkori kép bekerüljön, de azok ne a már unalomig ismert képek legyenek, hanem lehetőleg azok, amiket eddig nem nagyon láttunk.

A képeket igyekeztem úgy kiválasztani, hogy mindig az aktuális történethez amennyire csak lehet kapcsolódjon. Itt nagy segítségemre volt Lovas Gabi, Retró Metró, és Vargha Ákos. Ők hárman tömérdek mennyiségű képekkel rendelkeztek, amiből öröm volt válogatni.

Mikor már nálam voltak a források, vagyis a történetek, a könyv elkezdett összeállni, kialakultak az elrendezési formák, stílusok, egyszóval minden.

Végül most itt vagyunk, a könyv elkészült, és elérhető, sikerült befejezni, mintegy 3 hónap alatt.

Én úgy gondolom, hogy a lehetőségeimhez képest mindent megtettem, és a lehető legjobb tudásom szerint sikerült a könyvet elkészíteni.

Most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy átadjam a szót azoknak, akik a Metróban élték le életük nagyrészét.

Kellemes olvasást kívánok!

"SD"