---

Tartalom

Bevezetés

I. fejezet. Összefüggés a közjogi élet és a nyomdaipar jogi helyzete között, különös tekintettel a közgazdasági tényezőkre

II. fejezet
  A nyomdaipar múltja és jelene
  A nyomdaipar jogi helyzete a múltban; a vármegyék, mint a gondolatszabadság őrzői

III. fejezet
  A nyomdaipar jelenlegi jogi helyzete az ipartörvény alapján; az iparnovella egyes módosításainak figyelembevételével
  A nyomdaipar jogi fogalma és szakmai felosztása
  Az ipar megkezdése, megszűnése; a szakképzettség megszerzése
  Segédi vizsga. - Mestervizsga. - Ipari szakvizsga
  Megrendelések gyűjtése; ügynökkérdés; tisztességtelen verseny
  Nyomdaipari szakoktatás
  Rendes iparhatóságok. Sokszorosító ipartestület
  Iparszövetkezetek
  Szociális törekvések a nyomdaiparban. - A nyomdai munkabérről és munkaidőről
  Szabadság kérdése. Munkaközvetítés a nyomdaiparban
  A sajtótörvényről. Szerepe a nyomdaiparban

IV. fejezet. Európai államok sajtótörvényeinek ismertetése, különösebb tekintettel a nyomdaipar jogi helyzetére
  Az angol sajtójog
  Ausztria sajtójoga
  A német sajtótörvény
  Francia sajtótörvény
  Olasz sajtótörvény
  Belga sajtótörvény
  Hollandia és Svájc
  Cseh-Szlovák sajtótörvény
  A spanyol köztársaság sajtótörvénye
  A jugoszláv sajtótörvény

V. fejezet
  A nyomdaipar jogi helyzetének sajtórendészeti sérelmei, különös tekintettel a sajtótörvényre
  Sajtótermékek előállításáról
  A köteles példányokra vonatkozó újabb miniszteri rendelet
  A nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles példányai
  Sajtótermékek terjesztéséről
  Időszaki lapokról
  Helyreigazítási jog
  Büntető rendelkezések

VI. fejezet
  A nyomdaipar sérelmes jogi helyzete a sajtójogi felelősség szempontjából
  A fokozatos felelősségről
  Az egyetemleges felelősségről

VII. fejezet. Összehasonlítás a német, angol, francia és magyar sajtótörvények között, különös tekintettel a sajtójogi felelősségnek nyomdaipari sérelmeire

VIII. fejezet
  A sajtóeljárásról
  Az országgyűlés tagjainak sajtójogi felelősségéről

IX. fejezet
  Összefoglalás
  Ipari sérelmek
  Szociális sérelmek
  Forrásmunkák

---

Bevezetés

A nyomdaipar, melynek jogi helyzetét óhajtom értekezésem keretein belül ismertetni, az iparűzés kezdetétől fogva különleges megbecsülést élvez és kiváltságos helyzetet biztosít a nyomdaiparosoknak.

Ennek okát abban a kulturális felsőbbségben kell keresnünk, mely a nyomdászokat iparuk gyakorlása közben állandóan körülveszi.

Az írott gondolat terjesztése régóta probléma volt, mígnem Gutenberg János, a könyvnyomtatás felfedezésével utat nyitott minden embernek a vallási, társadalmi, tudományos stb. eszmék megismeréséhez s így oly ipari tevékenységnek vetette meg alapját, mely azóta is a kultúra fejlesztésének szolgálatában áll.

A művelődés gondolata belenevelődött generációkon keresztül a nyomdaipar űzőibe s már többszáz éve érzi a kultúrvilág, hogy ezen ipar gyakorlása tulajdonképpen kultúrmisszió teljesítése. Ezért azután a könyvnyomtatókat iparjogi szempontból kiváltságos rendeletekkel támogatták s különleges császári pátens szabályozta az iparűzők jogi helyzetét a múltban.

A XVI-XIX. századig a nyomdaipar jelentősége a vallási élet és a közjogi harcok között oszlik meg, mert a jelzett korban a nyomdaipar gyakorlása a sajtószabadság legszorosabb függvénye volt s a magyar-osztrák ellenségeskedés éppen úgy megtermi a maga sajtótermékeit, mint a katholikus és protestáns hitviták.

Itt természetesen élénk szerepet játszik a nyomdaiparos meggyőződése is, mert hiszen ő tulajdonképpen ipari tevékenységét és iparűzésének engedélyezését kockáztatta elveinek megvallása mellett.

A könyvnyomtató nem csupán ipari munkának tekintette e korban a sajtótermékeket, melyeket ő készített, hanem, mint kiadó, rendszerint saját meggyőződésének hű tükörképét adta e munkákban.

A sajtószabadságot mindig mint fontos közjogi tényt kell tekinteni, mert a közérdek jogait védte akkor, amikor szembeszállott egyik-másik irány túlkapásaival.

A sajtószabadság azonban jelentős faktora a nyomdaiparnak is, mert az 1848-ig érvényben tartott cenzúrarendelkezések nem annyira a szerzőt, mint inkább a nyomdaiparost sújtották, ugyanis az a felfogás világlik ki a fennmaradt rendelkezésekből, hogy: "... a szerző csak akkor vét a társadalmi rend ellen, ha a nyomdász segítségével nyilvánosságra juttatja lázító eszméit."

Ezt a felfogást bizonyos mértékig elfogadta az 1914. évi sajtótörvény is. Általában a sajtószabadság lényegét a sajtótörvények adják, melyek az egyes országokban igen hűen tükrözik vissza az illető nemzet közjogi gondolkodását.

...

---