---

Tartalom

Bevezetés
A Román Királyság
A román irredentizmus
Az Osztrák-Magyar Monarchia és a világháború
A román előkészületek
1916 augusztus 27.
A román hadsereg térnyerése
A magyar polgári lakosság menekülése
A megszállás
Ellentámadás
Győzelem Nagyszebennél
A brassói hadművelet
Románia veresége
Az utolsó küzdelmek Moldvában
A bukaresti béke
1918-19, a születő Nagy-Románia
Kecskeméti epizód, a román megszállás három hónapja
Változó idők: A "huszonkét év", 1940-44, és ami utána következett
Zárszó-értékelés-összegzés
Irodalom
Képek jegyzéke

---

Bevezetés

...

Minden történelmi periódus számára léteznek, saját céljait, berendezkedését historiográfiai érvekkel alátámasztó, előképnek szánt történelmi események, periódusok. Ez a mai napig, a mai magyar politikai berendezkedést is beleértve oda vezetett, hogy metahisztorikus történelemértelmezés jelenik meg, a nemzeti történelem szerves folyamatosságának értelmezése megszűnt, az identitás alapjaként megjelölt személyek, események epizódszerűen lettek-vannak kiemelve a folyamatosságból.

Magyarországon talán az utóbbi évtized eredményeként mondhatjuk ki, hogy kialakult a történelmi folyamatosságnak az elve, mely igyekszik a múlt folyamatait, szaktörténelmi részleteit megfelelő mélységben és részletességgel bemutatni. E megközelítés a demokratikus politika kultúrával rendelkező, nemzeti hagyományaikat őrző nyugat-európai országokban már a második világháborút követően bevett és elfogadott gyakorlat volt.

Mindezzel összefüggésben szintén problematikus volt a történetszemléleti, történetpolitikai megközelítés. Magyarországon 1945-48 és az 1989-90 közötti periódusban a pártállam más kommunista államokat is meghaladó internacionalizmusa uralkodott, mely még a saját nemzeti történelmet is ellenségesen kezelte.

E szemlélet részét képezte a pártállam ideológiai rendszeréhez, elvárásaihoz bizonyos értelemben igazodó szemlélet, mely ugyan 1990 után elszakadt a kommunista ideológiától, de a magyar történelemben már korábban is élt baloldali és liberális szemléletet vitt tovább, mely szintén ellenségesen tekintett a nemzeti törekvésekre, értékekre. Sajnos e szemlélet uralja az alap- és középfokú történelemoktatásunkat is. Értéksemleges megközelítés, eljelentéktelenítés jellemzi e korszak megítélését. Példaként a középiskolai tankönyveinkben az érdeklődő fiatal már nemigen találkozhat az I. világháború stratégiai céljaival, a hadműveletek fő irányaival, a korszak emberének áldozatkészségével, hazaszeretetével. Olyan mértékben sem, ami példaként elvárható lehetne egy mai értelmes, 18 éves magyar fiatal számára, vagy amely képes lenne gondolkodását, identitását formálni.

Az I. világháború e periódusának részletes ismertetése hiányzik a jelenkori magyar történelmi irodalomból is.

Ma, a XXI. század második évtizedében mi lehet e mélyebb elemzés célja? Vannak ma is beteg lelkületű liberálisok, akik szerint bármely történelmi esemény a hazafias, nemzeti értékeknek megfelelő átértékelése, helyes értelmezése már erőszakot, háborús fenyegetést jelenthet. Erről szó sincs. Annak ellenére, hogy hazánkban a baloldal és liberálisok által erőszakolt, nagyjából a nemzeti értékek nagy részét elvető, a 90-es évtizedtől állami szintre emelt történelemértelmezés mára már megbukott, még mindig erős pozíciói vannak akár a tudományban és az oktatásban, akár a tömegkommunikációban, akár a művészi életben.

Csak zárójelben, az állami propaganda szintjére emelt baloldali és liberális történelemszemlélettel az egyéni szintű hazaszeretet, becsület ébredt fel és ingatta meg pozícióit.

A volt kommunista államok esetében, de különösen a romániai, historiográfiában, oktatásban, tömegkommunikációban ennek természetesen az ellenkezője létezik. A kommunista időszakban is a nemzeti identitás részei maradtak az I. világháború nemzeti hagyományai. Ez elméletileg természetes lehetne.

Azonban ma sem tudnak, nem akarnak szembenézni saját történelmi ideológiájuk igazságtalan, elfogadhatatlan, az önkritikát részben nélkülöző alapelemeivel. A tömegkommunikáció, a művészet is a már meghaladott, nacionalista ideológiát, hagyományokat ápolja. Bájos román énekesnő népszerűsíti az 1916-os, Magyarország elleni támadás indulóját, a tankönyvek is e szemléletben íródtak. A filmgyártás már a kommunizmusban is jelentős identitás-erősítő tényező volt.

Talán éppen ezért is fontos az 1945 óta elfeledtetett nemzeti történelemszemlélet és megközelítés ismételt előtérbe helyezése. Ez semmiképp nem jelentheti a kardcsörtetést, vagy bármiféle erőszak hirdetését, összesen csak a történelmi igazság feltárását és tudatosítását. Ezért szükséges a már feledésre ítélt történelmi szakirodalom elővétele, a mai interpretációnak megfelelő közlése, ismertetése, alkalmazása. Ez a szakirodalom megfelelően megalapozott, gazdag.

Az I. világháborút követően megjelent kiemelkedő értékű hadosztály- és ezredtörténetek /Bajnóczy József a 71. hadosztályról, valamint a 82-es ezred története/, a későbbi kiemelkedő honvédelmi miniszter Nagybaczoni Nagy Vilmos témával foglalkozó műve mára inkább a tudományos beállítottságú kutatók, de nem az általános érdeklődésű olvasók számára adhatók kézbe, vagy ajánlhatók. E tanulmány a Hadtörténeti Intézet töredékes dokumentumai mellett jelentős részben e művekre épül.

A korszak román politikai mozgalmaival foglalkozó művekre, példaként Jancsó Benedek kitűnő munkájára hasonló szempontok vonatkozik. Meg kell találni a mai olvasók, érdeklődők felé történő interpretációjuk, értelmezésük.

Páratlan és kiemelkedő történettudományi eredményeket, rálátást, elemzést, megközelítést jelenthettek az érdeklődők reális történelemképének kialakításában Raffay Ernő a korral foglalkozó művei. E művek azért is bírnak rendkívüli jelentőséggel, mert már mondhatni úttörő módon, a 80-as években feltárták, megvilágították e folyamatokat.

Nyilvánvalóan elemezni és figyelembe kellett venni a korabeli német katonai vezetők akár az interneten is elérhető memoárjait, a román és a nemzetközi történeti szakirodalom elveit és megállapításait. A korszak értékes memoárjait is megkerülhetetlen, rendkívül fontos forrásnak tekinthetjük. Így tekinthetünk Pilisi Lajos és Szádeczky-Kardoss Lajos műveire is.

Jelen rövid tanulmány lényegében természetesen semmiképp nem mondhat egészen újat az említettekhez képest, kizárólag a hadtörténeti, diplomáciai részletekre szándékozik kissé részletesebben kitérni.

Lapozzunk tehát vissza szinte egy évszázadot a történelemben, hogy megértsük Magyarország helyzetét, az akkori nemzet és ember céljait, eszméit, érzéseit.

---