---

Tartalom

Emlékképek
Tarka lepkés zsebkendő
Elillanó álmok
Az ajtó monológja
Egy fotel emlékei
Jeltelenül
Drehás vers
filmkockák
Gyűlölet nélkül
A mézes-mázos
Élve eltemetve
Huszonegy
Öltenék
Tojástörő
Kiflivég
Séta
A művész
Ha tollat fogsz...
A tudatlanság gőgje
Írj!
Évszakok
A Nap vallomása
A gesztenye vallomása
Vén akác
Nyárutó
Alkonyat
Az éjszaka képei
Az éjszaka csendje
Őszi gondolatok
Alszik a természet
Sors
Álmatlanul
A szó mit sem ér
A madárhoz
Fénytelenül
Foszló álmok
Már nem...
Kintorna
ránk feszül a csend
Mindennapi kenyér
Meglopni csak...
Otthontalanul
Remény nélkül
Nem félek
Elalvás előtt
Elkísérnél?
Pókháló
Álmodom
Sorsom
Szabadon
Rideg falak
Szakadék
Kifordulva
Az ócskás
Átvakolok
Az én csendem
Az igavonó dala
didergek
Vadhajtás
A tükör
Papó
Vigyázz rá!
Visszajövök
Béklyóban
Ösvény
Megyek
Itt hagyom
Éjfél
Ruhátlanul
Kérlek
Téged nézlek
Petra, a tetoválóművész
Erdőt járunk
Könnyedén
  Szikratánc
  Katalán tánc
  Boleró
  Ficánka
  Szenvedélyek
Hatvan lettem
Játszma után
Gondolsz-e rám?
Gyötrő éj
Nélküled
Őszi séta
Hazudj!
Őrizlek
A két jó barát
Kőkupac
Őszi melankólia
Beragyog a fény
Biztatva
Engedd!
Gesztenyefa virága
Egy éj nélküled
Akár a fény
Felemeltél
Most nagyon kéne
Ringass el!
Te vagy...
Te ne jöjj el!
A szeretet ünnepe
Papírszoba
Egy régi karácsony
Fohász
Imádság helyett
Majd ha szólít
Túl vagyok
Kiűzetve
Kételyek
Félelmek
Aki szeret
Csillaghullás
Ki vagyok?

---

Ajánlás

A költő első alkalommal jelentkezik önálló kötettel, bár számtalan antológiában és az Interneten is találkozhatott már verseivel az olvasó. A Kételyek című versválogatásban átfogó képet kapunk költői és emberi életútjáról.

A "Mátra kapujában", Gyöngyösön született, ma Abasáron élő szerző, Pásztor Piroska egyszerűen bonyolult személyiség. Költői képei nem feltűnőek, nem túlírottak, a köznapi beszédben megszokott kifejezéseket, szófordulatokat használ, ezek mégsem hatnak sablonosak, elcsépeltnek, mert sorai mélyről jövőek, lélekre hatóak. Álom és valóság, a hétköznapi ember problémái és a lét nagy filozófiai kérdései egyaránt foglalkoztatják. Művészi hitvallását több versében is megfogalmazza. (Ha tollat fogsz, Írj!)

Polgári foglakozását tekintve esztergályosnak tanult, és évtizedeken át dolgozott ebben a nem éppen nőknek való munkakörben. Eredeti szakmájához fűződő ragaszkodását versben is megfogalmazta. (Drehás vers)

Műveit olvasva elsősorban a költő személyiségének sokrétűsége szembetűnő. A magányos, a szeretetre éhes, a bátor, a gyáva, a szabadságra vágyó lázadó, a sorsát elfogadó, az önmagával küzdő középkorú asszony, az anya, a nagymama vívódásai, félelmei, örömei jelennek meg soraiban, csakúgy, mint az Istenhez fohászkodó és az Istent megtagadó emberé. (Imádság helyett, Majd ha szólít)

Életének egyik legfontosabb eseménye unokájának születése, a nagymamai szeretet érzése. Így ír erről az Erdőt járunk c. versében: "milyen jó, hogy van kis unokád! / Bizony jó, hogy itt vagy te nekem, / s piciny kezed foghatja kezem."

Természeti képeit a Mátraalja lankái és szépséges tájai ihletik, érzékeny lelkét megérinti a nappal és az éjszaka varázsa, az évszakok váltakozásának természeti szépségei, a Hold, a víz, a Föld, a levegő, a fák, a virágok titokzatossága. (Az éjszaka csendje, A vén akác)

A szerelem és a csalódás érzését is több versében megfogalmazza. (Te ne jöjj el! Gondolsz-e rám?)

Csaknem egy emberöltő történéseit öleli át költészete: felbukkannak a gyermekkor fájó és megható emlékei, csakúgy, mint felnőttként átélt életeseményei. (Elillanó álmaim, Emlékképek, Otthontalanul)

Kötetének címadó verse (Kételyek) híven tükrözi költészetének mondanivalóját, az Ember folytonos igazságkeresését, lázadását és megalkuvását: "De most itt vagyok, így jó nekem, / valaki súgta, zárd be magad, / nem értették a kétkedésem, / védtelen voltam, céltábla csak."

E kötetben minden versszerető ember találhat szívéhez közel álló verset, akár a mélyről jövő nagy gondolatokat szereti inkább, akár a játékosabb, könnyedebb hangvételű költeményeket.

Hevesi Éva

---