---

Tartalom

A Sors nem beszél
  belém mar
  jóslatok
  játék
  itt
  lépések
  levél és gyökér
  fényben
  amikor édes volt
  tekercsek
  mellém ült
  kopik
  aszfalton
  menjünk
  másik életben
  repülsz
  tűlevelek
  micsoda út
  perceink
  sötét madár
  nézd csak!
  végítélet

Elnémult szavak
  kérdések?
  lődörögve
  égő szavak
  egyszer szép
  beledőltem
  anziksz
  fonalak
  húrokon csúszkál
  hol voltál
  árnyék-ember
  kövön ült
  mennyi láng
  markomba fogtam
  merre lovam?
  most pattan
  mit mesél
  mondd csak
  mert a szavak...
  perzselt határban
  ne sírjatok
  nagyvárosi éjszaka
  talán már
  sűrű éjszaka
  sikátorokban
  ugyan minek
  szavaim nincsenek

Nem kell a szó
  csillag-bársony
  ég
  esti tó
  észak erdőben
  elsötétül
  éj-szaka
  esti kertek
  hajszál-kép
  Higgy nekem
  látom
  melletted
  mellőled
  mulandó
  mintha fütty
  párnán
  mint fákba
  ölelésed
  szelíden
  vagy
  bársony-kék
  egyedül-csend
  van ilyen
  újra és újra

Teremtő szavak
  az alkotásért
  amikor
  fénysötét
  ítélkezni
  írunk
  hullottak
  harmónia
  körbe-körbe
  kipp-kopp
  kéne
  megjöttem
  nem kettő
  romlatlan
  szoríts...
  Napra nézek
  megvan még?
  szólni
  mit jelent
  rajz
  tavaszi
  vagyok
  Nap-Hold
  Egyből a Kettő
  hát itt...
  furcsa éj
  van néhány
  talán
  vannak betűim

Vágyak űznek
  az élet tánca
  asztalomnál
  ezer életem
  fáradt utcák
  felpattan
  egyre csak
  ha indulnom kell
  éjszakák vére
  holdégésben
  kell
  láttalak
  kicsit tombolni
  melegít és éget
  kérdések régen
  kerestelek
  hasadt álom
  mintha hangok...
  ütni kell
  mint pillangószárnyak
  simíts
  mert tavasz volt
  micsoda őrült
  már megint
  még most...
  tanulj meg
  nem lehet félig
  ahogy...
  bőrödön
  parazsat marokra...
  boldognak látszani...
  most én
  még dolgod van
  pillák
  Vágyam a Vágyad

---

Utószó

Ez a harmadik...

Bizony, immár a harmadik verseskötetemet tartja a kezében az olvasó. Az első 2007 tavaszán jelent meg, a második pedig még ugyanannak az évnek a karácsonyára látott napvilágot. Azóta hosszabb szünet volt. No, nem tétlenkedtem, csak a saját kötet kiadása váratott magára.

Mivel az első két kötetemben elég részletesen bemutatkoztam, így azt gondoltam, hogy most ezt mellőzöm. Első köteteim elkészülte után könyveket szerkesztettem és írtam. 2008 óta minden karácsonyra megjelentettem a Verselő Antológia aktuális kötetét, amiben a mai magyar amatőr irodalom képviselőinek az írásai olvashatók. Első két kötetem megjelenésekor átéltem azt az élményt, amit sajnos kevés íróember élhet át. Azt, amikor egy igényes megjelenésű, időtálló kiadványban láthatom viszont az írásaimat. Rendkívüli, megható, felemelő érzés. Arra gondoltam, hogy jó lenne ezt minél több embernek átélnie és úgy döntöttem, hogy segítek ebben nekik. Örömmel mondhatom el, hogy az elképzelésemet siker koronázta. Az első kiadvány 2008. december elején megjelent és a visszajelzések azt igazolták, hogy sikerült megvalósítani a céljaimat. Valóban örömet okoztak a kötetek a szerzőknek és azoknak, akikhez a szerzők továbbították őket. Ez az első kötet (Verselő Antológia 2008) 200 oldal terjedelmű volt, míg a következő kettő (Verselő Antológia 2009, Verselő Antológia 2010) már meghaladta a 400 oldalt. Azt tervezem, hogy a sorozatot addig folytatom, amíg lesz elegendő energiám a munkák elvégzésére, vagyis még sokáig.

...

...de térjünk vissza a versekhez! Azt gondolom, azt nem kell részleteznem, hogy miért éreztem szükségét az újabb kötetnek. Verseim az eltelt évek alatt is születtek és a korábbiakból sem fért mindegyik az előző két kötetbe. Különösen, hogy mindkettő úgynevezett tematikus kiadvány volt. Az elsőben a szerelemmel kapcsolatos verseimből válogattam, a második az útkeresés, útonlevés, megérkezés verseiből szemezgetett. Ez, a harmadik kötet, az előzőekhez képest talán kevésbé tematikus. A vezérfonal, amire a verseket felfűztem, a szavakkal kapcsolatos. Főként a ki nem mondott szavakkal, illetőleg azokkal az érzésekkel, gondolatokkal, amiket szavakkal nem mondunk el, nem szavak útján fogunk fel, mert a szavak ehhez nem megfelelőek, szegényesek. Érdekes módon, valahogy a versekben mégis minden meg tud jelenni, mintha léteznének olyan szavak is, amelyekről nem is tudunk, amelyek valahol ott vannak a leírt, az olvasott szavak mögé rejtve. Ezek az "...elrejtett szavak", ezekről szól ez a kötet.

Kívánok kellemes, hasznos és elgondolkodtató, de legfőképpen önmagunkhoz visszavezető olvasást.

Hadd köszönjek el azzal, amivel kezdeni szoktam:

Boldog napokat kívánok Mindenkinek!

Üdvözlettel: koma (Komáromi János)

---